Ne fogadj el táplálkozási tanácsot Parti Nagy Lajostól

De a könyvét, Az étkezés ártalmasságárólt feltétlenül olvasd el.
Már a címből nyilvánvaló, hogy a kötet mintájául Csehov A dohányzás ártalmasságáról című jelenete szolgált. Az alapszituáció is hasonló: egészségügyi előadásnak álcázott panaszáradat. Csehovnál egy papucsférj, Parti Nagynál pedig egy élettárs és közös Bt. kültagja tart előadást, melyben a feleség ill. az élettárs úgy van jelen, mint Columbo hadnagy felesége: csak beszélnek róla, de sohasem láthatjuk. Csehov hőse inkább tragikus, Partié komikusabb, de néha szó szerinti egyezések is vannak a két műben.
Csehovnál:
"...megöregedtem, elbutultam.... és nem tudom miért, szaladni szeretnék, ó, ha tudnák, mennyire szeretnék szaladni!"
Partinál:
"Megöregedtem, elbutultam...A legjobb volna röpülni, igen. Ha nem volnék, ugye, momentán egyszerűbb dolgokban akadályoztatva, mint a röpülés."
Parti főhőse egy elhízott kényszerevő, társa szintén táplálkozási zavarokkal küzd: bulémiás. Naná, hogy pont ők népszerűsítik az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírót. A termékbemutatóval összekapcsolt táplálkozási tanácsadás persze tág teret ad Parti Nagy Lajos nyelvi tobzódásának. Idézet következik:
"Ó, a falat, a falat, mely után a csodaszarvas hátán lesre indultunk kedves édesapánkkal, melyet meglőttünk, nyereg alatt hazavittünk, görbekéssel trancsíroztunk, toalett-ajtón szárogattunk, melynek édes gőzébe orcánkat belefürdettük, melyért az üdvösségünket adtuk, a pénzünket,az udvarlásunkat, a nevünket közös háztartással, szövetkezeti lakással, hölgyeim és uraim, ez a vérrel megszentelt falat elhanyagoltan és kielégületlenül lépi át a Rubicont, még föl se serdült, de már bájtalan, hűtlen és kedvtelen kéjnővé lesz, már bocsánat, s oly hálátlan gyorsasággal, hussan alá legfő oralitási szentélyünkből, a szánkból, mint a tavasz, mint az első szerelem.
Hát ne még, hát várj még, te, mondanánk nyeltünkben,felakadt lélegzettel, teli szájjal, már bocsánat, hát hova sietsz, mondanánk kárvallottjai és kiszolgáltatottjai az ideges perisztaltikának, de nem vár, egy mozdulat vagy kettő,maximum három, és lenn van.
Ágyőpá.
Elhull a virág, eliramlik az élet.
El se akarjuk hinni, hát mindösszesen ennyi voltál, egy meleg sikoly és egy lehengeredés, egy reggel libamájas pirosa, semmi több?
Hát akkor, hölgyeim és uraim?
Tegyék a szívükre a kezüket, mi választ el minket az oktalan állattól, amit megeszünk?
Az eszcájg?"
Jó olvasást és jó étvágyat mindenkinek!