A téma természetesen nagyon érzékeny, hiszen sértheti azok érzékenységét, akiknek a keresztény vallás hitet, reményt és vigasztalást nyújt. Megkockáztatom, hogy pár száz évvel ezelőtt még ilyen könyvért máglyára kerülhetett volna a szerzője, sőt, ha ugyanezt az iszlámról - mondjuk a történeti Mohamedről - írta volna, akkor "fatvát", halálos kiközösítést hozott volna fejére, mint annak idején Salman Rushdie.
A kötet arra vállalkozott, hogy Jézus, az ember életét és korát mutassa be. Kik is voltak a zelóták? "A zelótaság egy gondolat volt, törekvés és hitbuzgalmi modell, s kibogozhatatlanul összekapcsolódott az apokaliptikus várakozásokkal, melyek magukkal ragadták a zsidókat a római megszállás hajnalán." A zelóták egyszerre harcoltak a római megszállás és a despota papság ellen, és Isten földi királyságát hirdették. Számos messiás volt az első század Palesztinájában: Ezékiás, a galileai Júdás, Pererai Simon, Athrongész, Teudás, Ananiás fia Jézus és Kresztelő János. Csak az utóbbit emelte be a kereszténység a kanonizált Újszövetségbe.
Az időszámításunk szerinti első század Palesztinája forrongó hely volt. Már valamennyire volt alkalmam megismerni Spiró György Fogság című nagyregényéből. Spiró nagyon érzékletesen mutatja be a Templomállamot, a pöffeszkedő, korrupt főpapokat, Galilea és Júdea koldusszegény, agyonadóztatott, messiásváró népét. A Fogságból megtudhatjuk, hogy a kereszténység számos toposza már korábban megvolt a Mediterráneum mítoszaiban, kultuszaiban, így a szűzen szülés, a Szentháromság, az emberiség bűnöktől való megváltásának gondolata, a 12 hírvivő stb. Csodálatos gyógyítók és önjelölt messiások járták a vidéket. Spiró főhőse is találkozik a történelmi Jézussal a jeruzsálemi börtönben, és nem is sejti, hogy pár évtized múltán a nazarénusok istenként imádják majd. A Fogságot sokan tekintették keresztényellenes könyvnek. Milyen jól jött volna olvasásakor Reza Aslan könyve, szerintem a Fogság mellé kötelezővé kéne tenni.
Reza Aslan korabeli források alapján mutatja be, hogy a megfeszítést követő évtizedek során hogyan halványult el Jézus, az Emberfia képe, aki "Galileát járva összegyűjtötte tanítványait, hogy megalapítsák Isten országát a földön...aki le akarta rombolni a jeruzsálemi Templom papjainak tekintélyét....aki harcolt a római elnyomás ellen". Az egyre későbbi evangéliumokban (Márké a legkorábbi, aztán Máté és Lukács evangéliuma következett, Jánosé már valamikor a századforduló után íródott) fokozatosan átadja a helyét a földi dolgoktól magát távol tartó, az égi királyságot hirdető, békés Krisztusnak, aki holtából feltámadt, felment a Mennybe és ott ül az Atya jobbján, hogy ítélkezzen élők és holtak felett.
Aslan szerint a betlehemi születés éppúgy legenda, mint az, hogy Jézust nagycsütörtök éjjelén a főpapi tanács, a Szanhedrin elé vitték volna. Legenda, hogy Pilátus megpróbálta megmenteni Jézust, és csak a főpapok és a nép követelésére volt kénytelen megfeszíteni (pedig ez lett egyik alapja a kétezer éves antiszemitizmusnak). Ezek mind ellentétesek a korabeli szokásokkal és hagyományokkal. A kereszténység eme dogmái fokozatosan, száz év alatt fogalmazódtak meg. A Fogságban olvashatjuk, hogy i.sz. 60 táján a korai keresztény tanokban még nem szerepelt a szűzen szülés és a szeplőtelen fogantatás.
Már néhány évtizeddel Jézus megfeszítése után bekövetkezett az első egyházszakadás. Jézus testvére, Jakab a jeruzsálemi zsidók körében hirdette a feltámadott Messiás tanait, és mindvégig a zsidó vallás és hagyományok szigorú megtartását tanította. Pál apostol, aki a farizeus Saulból lett megtért Pál, a szórványban hirdette az igét főleg hellenizált zsidók és pogányok körében, és azt tanította, hogy a zsidó hagyományok megtartása (körülmetélés, hagyományos ünnepek) nem fontosak, sőt károsak. Jakab Pált Jeruzsálembe rendelte, hogy járuljon a zsinat elé, és szemére hányta az eredeti tanoktól való eltévelyedést. Később Pál Rómába ment, és ott folytatott térítést. Péter akkor már évek óta Rómában térített, a kereszténység héber változatát hirdette a Pál-féle hellenizálttal szemben. 66-ban Néró az általános keresztényüldözés közepette mindkettőjüket kivégezte. Idézet a Fogságból:
" Egy fejjel lefelé felakasztott vénembernél sokáig állt. Nem élt már, hosszú szakálla lengedezett a szélben, és amennyire így fejjel lefelé látni lehetett, mosolygott." Igen, ő Péter, a Kőszikla. Pál római polgár volt, őt nem feszítették meg, hanem lefejezték.
I. sz. 70-ben a rómaiak feldúlták a Templomot, Jeruzsálem népét lemészárolták. A zsidók szétszóratásba kerültek, immár semmi ok nem volt a kereszténység héber változatának fenntartására, "a kereszténység római vallás, mely elszakadt a zsidó provincializmustól". Három évszázad múlva, a niceai zsinaton fektették le a kereszténység legalapvetőbb dogmáit, és fél évszázaddal később, 392-ben kanonizálták az Újszövetség könyveit. Ebbe egyetlen egy levél került be Jakabtól, Jézus testvérétől és kettő Pétertől, a tanítványok közül az elsőtől. Páltól 14 levél szerepel a Bibliában, pedig ő nem is ismerte Jézust.
Számomra, hitetlen istentagadó számára (akinek azonban mind az otthoni, mind a munkahelyi számítógépén fenn van a Biblia, sőt, ez már on-line is elérhető) mit jelent a Szentírás? Semmiképpen sem Isten szavát, hanem az emberiség egyik legfontosabb kollektív kultúrtörténeti alkotását. A Bibliában írottakat nem tekintem szó szerinti igazságnak, hanem a valaha megírt legtökéletesebb metaforák gyűjteményének. És hogy mit gondolok Jézusról? Ugyanazt, amit A zelóta szerzője:
"...a názáreti Jézus - Jézus, az ember - ugyanolyan vonzó, karizmatikus és méltó a dicsőítő szóra, mint Jézus, a Krisztus. Valaki, akiben érdemes hinni."
 |
| A római Szent Pál bazilika mozaikja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése