The Wiener Takes It All

A bécsi mindent visz (képzeletbeli CD-borító)

Tudjátok, hogy dalverseny-mániás vagyok, ezért az idei Eurovíziós Dalfesztivált is már a hazai selejtezőktől kezdve követem.
A Dalfesztivál arisztokrata nyugat-európai tagjai nehezen engedték be a rendszerváltás utáni Kelet-Európát a versenybe, az öt alapító és fő szponzor ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország) még most is erőnyerőnek számít, nem kell selejtezőn részt venniük.
Közismert tény, hogy Magyarország első részvétele a fesztiválon 1994-ben jelentős sikert hozott: Bayer Friderika 4. helyezést ért el. Hiába, akkor még emlékezett Európa arra, hogy mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból. Ezt az eredményt sikerült idén megközelíteni Kállay-Saunders Andrásnak a remek 5. helyezésével.
A magyar résztvevőket hol csak egy szűk zsűri, hol viszont a széles nagyközönség és a szakmai zsűri együttes szavazata választotta ki. 1997-ben a VIP együttes 12. helyet ért el, és az együttes tagjai, Rácz Gergő és a Rakonczai fívérek azóta is számos, a dalfesztiválon induló magyar dalt jegyezhettek, így pl. Rácz Gergő a Fool Moon tagjaként második helyen végzett az idei magyar selejtezőn. 2005-ben a NOX együttes egy televíziós vetélkedőt megnyerve jutott ki a fesztiválra és lett 12. Rúzsa Magdi (2007, 9. hely) és Wolf Kati (2011, 22. hely) tisztán szakmai zsűri döntése alapján vett részt, azóta azonban a résztvevőket A Dal című televíziós dalverseny keretében választják ki.
2012-ben az volt még a szisztéma, hogy a közönség által kiválasztott legjobb négy dal közül a zsűri mondta meg, hogy ki vegyen részt a fesztiválon. Így utazhatott Bakuba a Compact Disco együttes zeneileg rendkívül igényes, de nem igazán szerethető dalával, így csak 24-ikek lettek. Tavaly és idén viszont megfordult a sorrend: a zsűri választotta ki a legjobb négyet és a közönség szavazhatott ezek közül. A tavalyi indulót, ByeAlexet a zsűri a 4. helyre tette, a közönség viszont egyértelműen őt látta a legjobbnak. Egyszerű, de szerethető dalával 10. helyezést ért el. Idén még kedvezőbb konstelláció állt elő: mind a zsűri, mind a közönség (beleértve az én szavazatomat is) Kállay-Saunderst hallotta legjobbnak.
A félig magyar, félig afroamerikai származású énekes indulását kezdettől fogva erős ellenszél kísérte. Egyrészt hallatta a hangját a stadionok huhogó, banándobálós közönsége, másrészt előkerült az énekes egy verekedési ügye is: a Hajógyári Szigeten védte meg barátnőjét egy inzultustól. Pedig dala nagyon fontos témáról, a családon belüli erőszakról szólt igen hatásos zenei és színpadi eszközökkel. A produkció végül Európát is meggyőzte, András 5. lett.
Viszont a győztes, Conchita Wurst, egy osztrák transzvesztita énekes annyira kiverte sokaknál a biztosítékot, hogy még a mai magyarországi parlamenti ülésen is szóba került. A női ruhában, hosszú hajjal, de szakállasan fellépő művész egyértelmű és meggyőző fölénnyel nyerte meg az énekversenyt, a magyar szavazók is második legjobbnak látták, ugyanakkor az internet trollkodó közönsége szörnyszülöttet, provokátort, ócska hatásvadászt lát benne. Én társadalmár lányom blogbejegyzésével értek egyet, mely szerint egyrészt egy olyan művészi koncepcióról volt szó, melynél a forma és a mondanivaló tökéletes egységet alkotott, másrészt Európa jelesre vizsgázott toleranciából és elfogadásból.
Mivel az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási folyamata teljesen transzparens és nyilvános, készítettem egy kis statisztikai áttekintést az idei eredményről:

• Conchitát 13 ország, vagyis a 37 résztvevő ország több mint harmada látta a legjobbnak, de csak 8 országban nyerte el a legtöbb közönségszavazatot.
• A további négy helyen  a 2. Hollandia 8, a 3. Svédország 3, a 4. Örményország és az 5. Magyarország egyaránt 1-1 első helyezést tudhat magának.
• További nyolc ország ért még el első helyezést valamelyik országnál, a 7. Ororszország és a 19. Montenegró 2-2-t, a 10. Spanyolország, a 12. Románia, a 16. Belarusz, a 21. Olaszország és a 22. Azerbajdzsán 1-1-et. Ez egyben az európai közönség megosztottságát is jól mutatja.
• Albániában és San Marinóban csak szakmai zsűri, Grúziában csak a közönség, a többi országban viszont felerészben a zsűri, felerészben pedig a közönség szavazataiból állt össze a nemzeti eredmény.
• Magyarország az 1. helyezését Montenegrótól kapta, két 2. helyezést (Makedóniától és Romániától) és két 3. helyezést (Azerbajdzsántól és Albániától) kapott.
• Hazánkat a szakmai zsűri két országban, Makedóniában és Portugáliában a legjobbnak látta, a közönség csak egy országban, Romániában tette az első helyre (köszönjük székely testvéreink).
• A zsűri és a közönség véleménye a legtöbb esetben nagyon megoszlott volt hazánk tekintetében, de Örményországban a legjobban: a zsűri 23-nak, a közönség 10-nek látta hazánkat.
• Legrosszabb helyezésünket Grúziától kaptuk: 23.
• Ha a közönség és a zsűri szavazata nagyon megoszlott, akkor előállhatott az a helyzet, hogy a végleges helyezésünk jobb lett mind a közönség, mind a zsűri helyezésénél. Így lehettünk Montenegrónál úgy elsők, hogy a zsűri csak 3-iknak, a közönség pedig 7-iknek (!) látott bennünket.
• Az erőnyerő országok immár hagyományosan rossz helyezéseket érnek el, a legjobb Spanyolország volt a 10. helyével, de a franciák tök utolsók lettek, mindössze két pontot kaptak, két ország tette őket a 10. helyre.