40 év után ismét koncertszínpadon

1974 június 1-én léptem fel utoljára növendék-koncerten, a Vörösmarty téri Zeneművészek Házában, mint zongorista. Már az épület sincs meg. Bevonultam katonának, majd egyetemre mentem, abbahagytam a zongorázást. Bár 1981-ig volt még zongoránk, és néha-néha játszogattam rajta, utána 30 évig csak különféle szintetizátoraim voltak.

Íme az 1974-es műsorfüzet (katt a nagyobb képért).
Bori csellózni tanult (egészen sokáig), Orsi két évig hegedült, Petra viszont 2011-ben zongorázni kezdett, jó alkalom, hogy legyen egy zongoránk (persze csak digitális). Attól kezdve igazi zongoraverseny kezdődött otthon: Petrával azon versenyzünk, hogy ki zongorázzon.
Idén az I. kerületi Farkas Ferenc Zeneiskola családi délutánt szervezett, ahol családtagok léphettek fel. Mi Petrával egy négykezest adtunk elő, Beethoven Esz-dúr Kontratáncát. Egész jól sikerült. Ezt a darabot különben Bori is játszotta annak idején csellón.

Íme a mostani műsorfüzet egy részlete (katt a nagyobb képért).
Mivel a zeneiskolába több neves zenész gyereke vagy unokája is jár, így abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy közös koncerten léphettünk fel Benkő Lászlóval, az Omega tagjával, aki hegedűn játszó unokáját kísérte zongorán, valamint Dévai Nagy Kamillával, a neves dalénekessel, aki két unokájával együtt adott elő egy zongorás produkciót.
A koncert után az iskolaudvaron közös produkcióként a zeneiskola növendékei előadták az Eurovízió szignálját, Charpentier Te Deum című művéből.
Ezzel lélekben rá is hangolódtunk a ma esti Eurovíziós Dalfesztiválra. Hajrá Kállay-Saunders  András!