A bástya helyet cserélt a fehér királlyal, vagyis Daniel Banulescu Csókolom a segged, szeretett vezérünk című könyvét cseréltem ki Dragomán György világhírű, több tucat nyelvre lefordított regényére, A fehér királyra. Azt történt ugyanis, hogy születésnapomra megkaptam még egyszer a Banulescu-könyvet, amit nemcsak olvastam már, de posztoltam is róla. A fehér királyról is hallottam korábban, ugyanis három hónapja mutatták be a regény alapján készült angol-német-svéd filmet, amit rettenetesen lehúzott a kritika. Végső soron azért esett a választásom erre a cserére, mert Dragomán könyvének kora és helyszíne is megegyezik a Banulescu-könyvével: Ceausescu Romániája a '80-as évek második felében.
Dragomán könyve is önéletrajzi ihletésű, a szerző '73-ban született Marosvásárhelyen, vagyis a jól beazonosítható korban (a csernobili katasztrófára van utalás a regényben) ugyanannyi idős volt, mint a főszereplő Djata. Az egymáshoz lazán kapcsolódó rövid történeteknek sodró lendületet adnak a hosszú, bekezdésnyi mondatok, és szinte valamennyi történet kicsit kicsúszik a realitásból és misztikusba hajlik. A Ceasusescu-diktatúrára jól rá lehet ismerni, az ezzel kapcsolatos személyes élményeimről már írtam a Banulescu-regényről írt posztomban:
"...a "vásárolni" szót kiszorította a "szerezni" szó. A lakótelepek házfalai feketék voltak a füsttől, mert az emberek vaskályhákat állítottak fel a távfűtéses lakásokban, és a kéményüket kidugták az ablakon. A füst feketére festette a házfalakat. Amikor aztán elég meleg lett, a távfűtő művek megkeringette a hideg vizet a csőrendszerben, így fűtés helyett inkább hőt vontak ki a lakásokból. Az utcák úgy néztek ki, mint ostrom idején: az emberek olajos hordókban gyújtott tüzeknél melegedtek. A közlekedést az egyre tébolyodottabb vezér úgy szervezte át, hogy megyénként voltak a járatok, ismerőseink csak úgy tudtak elutazni a Kovászna megyei Farkaslakáról a Maros megyei Szovátára, ha a megyehatáron átszálltak a másik megye által üzemeltetett távolsági buszra, melynek menetrendje (ha volt egyáltalán menetrend) egyáltalán nem volt összehangolva a Kovászna megyeivel. Így a 30 km-es út órákig is eltartott. Rendszeresek voltak az áramszünetek."
Az egészben nemcsak az volt a megdöbbentő, hogy valóságos volt, hanem hogy itt volt a szomszédunkban egy olyan korban, amikor nálunk már lakitelki sátorveréssel és a demokratikus ellenzék megalakulásával formálódtak a rendszerváltó erők. De Romániában is már csak pár év volt a forradalomig.
A regényben nem jelenik meg nemzetiségi konfliktus (pedig Marosvásárhelyen lehetett belőle bőven), annál inkább az erőszak és a lelki bántalmazás. A kemény gyermekkor leírásából egy másik regény, Borbély Szilárd Nincstelenek című könyve jutott eszembe, amelyről szintén írtam már.
Sajnos a tavasszal bemutatott filmváltozatot már nem vetítik, de még letölteni sem lehet, pedig szívesen megnéztem volna az elmarasztaló kritikák ellenére. Állítólag a film cselekményét a jövőbe helyezték, így negatív utópia lett A fehér királyból. Az ötlet jó, Orwell is a sztálinizmust emelte át az 1984-be. Egyelőre be kell érjem a film trailerével:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése