A CEU 26. diplomaosztójára

Engem a CEU tett a NER ádáz ellenségévé.
Bár az Orbán-rezsimet egyre inkább egy keleties, despota, haveri oligarchián alapuló autokráciának tartom, sohasem álltam be abba az ellenzéki kórusba, amelynek minden úgy rossz, ahogy van.

• Bár a magánnyugdíjpénztárak államosításának kommunikációjával nem értettem egyet, úgy éreztem, hogy nem megengedhető, hogy az államnak hitelből kelljen pótolnia azt a hiányt, melyet az egyre növekvő arányú magánnyugdíj-rendszer okozott.
• Mindig is úgy gondoltam, hogy az iskolarendszer képes a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődésének gátat szabni, az iskolák államosítása szükségszerű lépés.
• A paksi atomerőmű bővítését elkerülhetetlen energetikai beruházásnak tartottam.
• Sohasem voltam olimpia-ellenes, úgy gondoltam, hogy az Agenda 2020 ajánlásainak megfelelően képesek lettünk volna egy olcsó olimpiát megrendezni.
• A szakpolitikai kérdésekben nem ülök fel az ellenzéki hisztériának, általában szakpolitikai fórumokon tájékozódom a Városliget-projekttel vagy a Római-parti mobilgáttal kapcsolatban (pl. nagyon tudom ajánlani az epiteszforum.hu oldalt).

A CEU-ügy más volt. Most összetört bennem valami. Az egész eljárás, a törvény megszületésének körülményei, a kormányzatnak egy nemzeti érték megsemmisítésére irányuló cinizmusa átszakított bennem valami gátat. Akinek kétsége volna aziránt, hogy a lex-CEU kizárólag a CEU ellehetetlenítésére született, az vegye figyelembe, hogy a CEU az egyetlen a hazánkban működő és diplomát kiadó külföldi egyetemek között, mely nem rendelkezik campussal az akkreditáló országban. 25 éve működik ez a modell, most mégis egy tíz nap alatt áttolt törvény "kamudiplomának" nyilvánítja az egyetem által kiadott oklevelet csak azért, mert New York államban nem folytat oktatási tevékenységet. Nevetséges, mégis sírni való. Sok posztot írtam az idén ebben a kérdésben.
Két és fél hónappal a lex-CEU kihirdetése után a kormányzat belátta, hogy az USA szövetségi kormányzata nem tárgyalhat oktatási ügyekben más államokkal, mert ez az egyes tagállamok szuverén joga. Ma végre hajlandóak voltak megkezdeni a tárgyalásokat New York állam kormányzójával a az egyetem jövőjéről.
Az időhúzás egyáltalán nem a kormány töketlenkedése. A lex-CEU az előírt feltételek végrehajtására olyan rövid határidőket ad, hogy minden elvesztegetett nap végzetes lehet. Erre játszanak rá féktelen cinizmusukkal.
Egy évvel ezelőtt, a CEU 25. diplomaosztóján Bori lányunkat ünnepelhettük. Az ünnepi alkalommal az egyetem alapítója, Soros György is beszédet mondott. Idén nem vett részt a ceremónián, talán nem akart hozzájárulni a helyzet további elmérgesedéséhez.
A diplomaosztó teljes hosszában megtekinthető. Az ünnepség elején (0:10:00-nál) fellépett a Bakács téri iskola kórusa. Ők azok, akik Deák Kristóf Mindenki című Oscar-díjas filmjében énekeltek. Akkor azt írtam a filmről:

"...még a tízéves gyerekek is tudják, ha a hatalom valakit el akar hallgattatni, akkor mindenkinek el kell hallgatnia. De vajon elhallgattak-e az egyházak, amikor Iványi Gáborékat elhallgattatták, vajon elhallgatott-e a sajtó, amikor a Népszabadságot megszüntették, és vajon ki fog elhallgatni, amikor majd a civil szervezetekbe fojtják bele a szót?"

Az egyetem idén díszdoktori címet adományozott Joachim Gauck volt német államelnöknek. Gauck az elsők között volt a külföldi politikusok közül, aki szolidaritását nyilvánította ki a CEU-val. Köszönő beszédben (1:40:00-nál) méltatta Magyarország 1989-ben az európai határok lebontásában játszott szerepét. A friss diplomásokat arra buzdította, hogy ki-ki a saját hazájában vállaljon aktív szerepet a politikában, mert a legkisebb lépés is többet ér, mint a tétlen várakozás.
Talán megbocsájtjátok nekem, hogy a CEU kapcsán is dalra fakadtam, egy százéves dzsessz-sztenderd szövegébe csempésztem bele az egyetem iránt érzett szolidaritásomat:



Remélem, nem az idei volt az egyetem utolsó diplomaosztó ünnepsége.