A TÁRKI megjelentetett egy kiadványt A magyar polgár címen, melyben célja szerint gondolkodó magyar polgárokat szólaltat meg arról, hogy szerintük milyen a magyar polgár. A 350 oldalas írásban olyan, a Fideszhez korábban vagy még most is közel álló személyiségek is megosztották gondolataikat, mint Tölgyessy Péter vagy Stumpf István.
Tölgyessy valaha az SZDSZ elnöke volt, de a 2000-es évek elején elhagyta a liberális pártot és a Fideszben kezdett politizálni. Ha jól emlékszem, két választási ciklusban ült a Fidesz padsoraiban, osztozva Orbánékkal az ellenzéki szerepben, de mindvégig megmaradt önálló, autonóm gondolkodónak. Írásának címe Zsákutcából zsákutcába, és a 19. századi reformkortól kezdődően tekinti át a magyar polgárosodás hol nekilendülő, hol megtorpanó folyamatát.
A Kádár-korszakról többek között ezt írja: A felülről kitűzött közérdek ... többnyire fel is oldódott az állandósult alkudozásban. Általánossá vált a szabálykerülés...Tartósan igaznak látszott a kádári állítás: "aki dolgozik, az boldogul"...Ami sokak előtt máig is igazolja a kádári megoldásokat.
Az Antall-korszakról: Polgári jobbközép politikájának támasztékául nemzeti tőkéscsoportokat és főleg kiterjedt hazai középosztályt kívánt, miközben minél többet remélt megőrizni a Kádár-korszak jóléti vívmányaiból...Engedte, hogy a munkahelyük biztonságát elveszített emberek tömegesen nyugdíjas státusba meneküljenek.
Az első Fidesz-kormányról: ...a társadalmi változásokba belefáradt országban már nem kezdett nagyobb szabású reformokba, inkább megkísérelt ráülni a nekilendülő konjunktúra eredményeire.
Általánosságban a 2010 előtti időszakról: Az 1989-es fordulat a két világégés közötti korai tömegdemokráciákhoz hasonlíthatóan nálunk nem általános polgárosodást, hanem gyorsan növekvő társadalmi polarizációt és önveszélyes demokráciát hozott.
A 2010 utáni második Fidesz-korszakról: A Fidesz újra feltalálta a leválthatatlannak szánt centrális helyzetű kormánypárt uralmi megoldásait,...a kétharmados többség uralmának többszörös túlbiztosításába menekül...a piaci alkalmazkodás helyett az állami-politikai eszközökkel megvalósítható felemelkedés ígéretét kínálja...A magukat védtelennek érző állampolgárok inkább újra a paternalista állam jótéteményeihez fűzik reményeiket. Az elemi önszerveződésre is csekély mértékben képes, a piaci viszonyokban alulmaradó emberek jelentékeny része inkább visszahúzódik a szabálykerülés, a felsőbbséggel való alkudozás, a "mutyi" régóta rögzült, otthonosnak vélt világába. A Fidesz ... nem hisz a piaci automatizmusokban vagy az uralomgyakorlás indirektebb formáiban, ...az udvari értelmiségi szerep felé tereli a véleményformálókat....A jogi normák a változékony politikai akaratnak megfelelően akár egyetlen esztendőn belül is többször megváltozhatnak.
Végső konklúziójában aggodalmának ad hangot: Csakhogy nehéz elgondolni, hogy a Nyugat évszázados tapasztalatai, a polgárosodás civilizációs vívmányai ellenében tartósan előrejuthat az ország. Félő, hogy minden diadalmasnak tűnő előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik, a XX. században ismétlődő lemaradást hozott az országnak.
Stumpf írásának alcíme Egy szakkollégiumi generáció metamorfózisa. Stumpf ott bábáskodott a nagy Fidesz-generáció inkubátoránál, a Bibó-szakkollégiumban. Azt írja erről a korszakról: Elképesztő tudásvágy és cselekvési potenciál feszült ebben a generációban...A Fidesznek, mint a jogállamiság elvi alapjain álló fiatal értelmiségiek polgárjogi mozgalmának...a jogállam a rendszerváltoztatás egyik legismertebb és legdivatosabb eszméje volt.
Ezzel éles ellentétben állnak a mai Fidesz megnyilvánulásai: A politikát elsősorban harci terepnek tekintik...Az értelmiségi fanyalgások ellenére bátran használnak negatív kampányelemeket...Kiterjesztették a politikai zsákmányszerzés tradicionális határait: a fontosabb közjogi pozíciókba saját jelöltjeiket juttatták be...A korábban oly fontosnak tartott jogállami értékek alárendelődtek a vegytiszta hatalmi érdekeknek és rendszerépítő politikai célkitűzéseknek...A Fidesz új generációjának már semmit sem jelentett a szakkollégiumi időszak közösségi érték- és élményvilága.
Keserűen vonja le a következtetést: A polgári erények helyét egyre inkább féktelen karriervágy és a gazdagodás hajszolása veszi át...a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus...Ha a mostani elitváltás a polgári értékrend szempontjából ugyanolyan deficites módon zajlik le, mint huszonöt évvel ezelőtt, akkor nem lesz hosszú életű...Ha a tudás és hozzáértés helyett pusztán a lojalitás válik a karrier feltételévé, akkor nem lesz emelkedő nemzet Magyarországból.
A két hiteles politikus kritikája azért is megfontolandó, mert ők Orbánban és a Fideszben nem Ali Babát és a negyven rablót látják, sem pedig a gonosz megtestesüléseit. Az orbáni gondolkodás nagyon is racionális, okai érthetőek, de félő, hogy kompországunk Kelet és Nyugat közötti ingását nem tudja megtörni, így Magyarország egy töretlenül emelkedő szakasz helyett mindig a meg-megtorpanás útját választja mind gazdasági, mind társadalmi, mind pedig közjogi értelemben. A két írást az egykor nagyra hivatott generációért érzett aggódás hatja át, érdemes elgondolkodni rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése