1. § A rendelet célja, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és a megadott felhatalmazás alapján, a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet.
A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját, az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt.
A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szükségesség. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mezőgazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokokon fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik.
A törvény teljes szövegét a fenti linken elolvashatjátok. Lényege, hogy részint elkobzással (nyilasok, háborús bűnösök, hazaárulók földbirtokainak elvétele), részint megváltással (50 hektárnál nagyobb földbirtokok esetén) képzett állami földalapból osztottak földet az igénylőknek. A törvény rendelkezéseiből kiderül, hogy a földigénylők kötelesek voltak az igényelt földet megvásárolni, de ezt 10 éves részletfizetéssel tehették meg, a nincstelenekre pedig három éves fizetési moratórium volt érvényben. A birtokmegváltást az így képződő pénzalapból tervezte - szintén részletfizetéssel - fizetni az állam. A pár év múlva bekövetkező kommunista hatalomátvétel aztán valószínűleg eltörölte mind a fizetési, mind a megváltási kötelezettséget.
1945 előtt ugyanúgy három paraszti réteg létezett, mint ma:
- Földművesek: béresek, napszámosok, minimális földtulajdonnal rendelkező szegényparasztok;
- Gazdák: 10-20 hektáron gazdálkodó családi gazdaságok, pár év múlva őket bélyegezték meg "kulák"-ként;
- Földbirtokosok: Több száz hektáros földtulajdonosok, jellemzően az arisztokrácia tagjai, akik maguk nem gazdálkodnak, a gazdálkodást gazdatiszt, intéző felügyeli.
Debrecenben március 15-e megünneplésére készültünk. A Nagytemplom előtt, Kossuth szobra mellett volt a nagygyűlés. Sokan voltunk. Nagy üdvrivalgás fogadta a bejelentést, hogy a német fasisztákat mindenütt verik, a háború hamarosan befejeződik és bejelentették a földreform megkezdését is. Közülünk Sipos Gyula is ott volt a szereplők között, költeményt szavalt. Mi többiek, a hallgatóság között már azt vitattuk, ki, milyen munkát kapott a földreform végrehajtásában. Nekem viszonylag könnyű szerep jutott. Előző nap már közölték velem, hogy Szabolcs megyébe osztottak be miniszteri biztosnak. Itt van a szomszédban, a rend már helyreállt, ha bármi bajom van, a Debrecenben lévő irányító központokkal azt hamar rendezhetem...
...A sommás értékelés szerint - a harcok elülte után a Dunántúlon megkezdett földosztást is számításba véve - 28 Györffy-kollégista vett részt - túlnyomóan miniszteri biztosként - a földreform végrehajtásában.
A kommunista hatalomátvétel után egyrészt megindult a kuláküldözés, padláskisöprés, másrészt a szovjet típusú kolhozrendszer bevezetése. Ennek már semmi köze nem volt az 1945-ös földosztáshoz, bár hét évtized távlatából ez gyakran összemosódik. Tíz éve, a földosztás hatvanadik évfordulóján az RTL Klub XXI. század - Velünk élő történelem című műsorában interjút készített apámmal, mint az akkor még életben lévő kevés földosztó egyikével. Büszkén nyilatkozott, nem sejtette, hogy a műsorban kolhozosító, kuláküldöző komcsiként mutatják majd be.
'56 után, a '60-as évek elején a téesz-szervezés szelídebb formája indult meg, és a '70-es évekre kialakult az a szerencsés birtokszerkezet, mely a nagyüzemi termelést a háztáji termeléssel ötvözve Magyarországot méltán emelte a "legvidámabb barakk" rangra. Szemben az összes többi szocialista országgal Magyarországon ismeretlen fogalom volt az élelmiszerellátás akadozása. Sohasem felejtem el erdélyi ismerősünket, aki először látott meg magyar zöldséges standot, és könnybe lábadt a szeme.
A rendszerváltás aztán ismét gyökeres fordulatot hozott. Addigra már a termelőszövetkezetek kezelésében lévő földterületek több mint fele közös szövetkezeti tulajdonban volt, és csak a másik fele szerepelt telekkönyvileg a téesztagok nevén. Ennek oka az örökös nélküli elhalálozás vagy a faluról való elvándorlás volt. Ezt az állapotot forgatta fel a reprivatizáció, a földterületek nevesítése és kiadása, a földbirtokok elaprózódása és a téeszek hanyatlása. A keleti piacok jelentősen visszaestek, akárcsak a belső kereslet, így a mezőgazdasági termelés 30 %-kal visszaesett.
A szövetkezetek jelentős része egyéb gazdasági formává, leginkább részvénytársasággá alakult. Gazdasági társaságok földtulajdonnal nem rendelkezhetnek, ezért bérelt földet művelnek, ami vitathatatlan gazdasági hátrányt jelent a földtulajdonosokkal szemben, hiszen a termék árára a bérleti díj is rárakódik.
A jelenlegi kormányzat először az állami földbérletek újrapályáztatásával, később ezek eladásával teljesen új birtokszerkezetet hozott létre. Kétségtelen tény, hogy kis földterületen már lehetetlen rentábilisan gazdálkodni, és a gazdasági társaságok törvényből fakadó versenyhátránya miatt nagy egyéni, a jelenlegi frazeológia szerint családi birtokok létrahozására volna szükség. Mégis túl sok olyan nagybirtokos jutott részint bérlés, részint vásárlás útján állami földterületekhez, akinek semmi közvetlen kapcsolata nincs a gazdálkodással, annál több a politikával. Leginkább ők a jelenlegi hatalom leghűségesebb vazallusai.
Így nyugodtan elmondhatjuk, hogy 70 év után ismét visszaállt a feudális nagybirtokrendszer Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése