Pistike elég régóta elnöke a 4. b. diákbizottságának, így jól megtanulta, hogy amit nem tud megakadályozni, azt a saját javára kell fordítania.
Másfél éve megírtam azt a történetet, amikor Norbi kezelte a labdarúgás céljára a Norvég becenévre hallgató testnevelőtanár közvetlenül erre a célra az osztálynak juttatott pénzalapját. Akkor Pistike arra hivatkozott, hogy minden pénz, amit az osztálynak juttatnak akár közvetlenül, akár közvetve, akár célzottan, akár általános felhasználásra, az mind közpénz. Vizsgálódtak is Norbi körül rendesen, de végül is semmiféle szabálytalanságot nem találtak.
Ráadásul Norvég is befenyegette a 4. b-t, hogy ha nem fejezik be Norbi vegzálását, beszüntetik a labdarúgás támogatását.
Történt aztán, hogy Norbiék egyre többet kezdtek kutakodni az osztálypénz felhasználásáról. Szerintük ugyanis Pistikéék túl sokat költöttek a cselgáncsra, de nem akarták megmondani, hogy pontosan mennyit, ezért gyakran kellett a tanító nénihez fordulni, hogy kötelezze Pistikét, számoljon el a pénzekkel. Ekkor Pistikének eszébe jutott az alapítványos história. Ha nem szólhatnak bele, hogy Norbiék mire költik Norvég pénzét, akkor Norbi se ellenőrizhesse az osztálypénz elköltését. Hozzunk létre alapítványokat!
Létre is hozták a Cselgáncsot Támogató Alapítványt, rövidítve CSEL-t, és Pistikéék ide forgatták az osztálypénz egy részét. Norbiék azon követelését, hogy pontosan szeretnék látni a pénz felhasználását, azzal hárították el, hogy egy magánalapítvány csak a kuratóriumának tartozik elszámolási kötelezettséggel. Ezt Csanád, Pistike egyik megmondó embere világosan el is magyarázta:
Azóta Norbiék csak így hívják Pistikéék CSEL Alapítványát: CSAL Alapítvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése