Erzsébet nap

A családban egyedül apai nagymamám volt Erzsébet, de mivel vidéken laktak, nem emlékszem arra, hogy nagy Erzsébet napokat tartottunk volna. Pedig nagypapám halála után nagyi a teleket Budapesten töltötte, elosztva három gyermekénél egy-egy hónapot. Bezzeg anyai nagymamám minden évben nagy Julianna napi vendégséget rendezett. De az 50 évvel ezelőtti Erzsébet nap emlékezetes maradt, mert aznap adták át a forgalomnak az Erzsébet hidat.
Mivel apám középkáder volt, járt neki a hivatali gépkocsi (Volga). Ezzel hajtattunk át az újjáépült hídon. Már esteledett, ezért a város fényeit és a kivilágított hidat a Balatoni út fordulójában akkor még meglévő Panoráma étterem teraszáról szemléltük. Az M7-es megépítéséig a Panoráma étterem előtt ment el a balatoni autóforgalom, itt stoppoltak az NDK-s csajok is, ennek ellenére a vendéglátóipari létesítmény meglepően minimalista kiépítettségű volt:

A Panoráma-étterem annó

Természetesen Buda egyik legszebb kilátóhelyén ma egy magánház áll.
12 éve azonban az Erzsébet nap a Szilágyi Erzsébet Gimnázium gálaműsorát és tanulmányi versenyét jelenti számunkra. Erzsébet napra az osztályok műsorral készülnek, a diákok pedig többféle tárgyból is adhatnak be pályázatot. Persze kezdetben a pályázatoknál mi, szülők is besegítettünk, így pl. 2006-ban a hulladékhasznosítási pályázatra én segítettem Borinak egy díjnyertes virágállvány elkészítésében, Kati pedig Orsinak segített a magyar forintról egy dolgozatot írni.

Hulladékból készült virágállvány

2011-ben és 2012-ben Orsi egy-egy novellával nyerte meg az irodalom-pályázatot, ezeket ebben a blogban is közreadtam már itt és itt.
Idén új kisgimnazistánk, Petra is adott be pályamunkákat, mégpedig magyar irodalomból és németből. Utóbbiból  első díjat nyert, ezzel méltó követője lett nővéreinek. Persze itt is elkelt a szülői segítség. A feladat ugyanis német népdalok gyűjtése és illusztrálása volt. Kati főnöknője dunabogdányi sváb, kinek az édesanyja a község nemzetiségi népdalkörének aktív tagja. Tőle kaptunk kottákat és szövegeket, sőt, még egy CD-t is. Meglepően sok volt köztük a pajzán dalocska. Ebből választott ki Petra öt dalt, és vegyes technikával (rajz, festés, ragasztás) illusztrálta őket.

A dal...

...és az illusztráció.

Ami az előadásokat illeti, kezdetben a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házban rendezték meg a műsort, később a MOM Kulturális Központban. Egyszer, a gimnázium fennállásának 125. évfordulóján a Thália Színház adott helyet a rendezvénynek. Idén a Hagyományok Házában (volt Budai Vigadó) volt a helyszín. Sajnos ott nagyon kicsi a nézőtér, ezért három turnusban lehetett megnézni az előadásokat.
Minden évben szokott lenni valami tematika, ami idén a hang és a szó volt. Petráék a bibliai Bábel tornya történetet szerették volna előadni: építenek cipős dobozokból egy tornyot, közben magyar verseket szavalnak. Aztán jön egy nagy vihar, összedől a torony és mindenki idegen nyelven mond verset. Ez  a koncepció nem nagyon tetszett a magyartanárnak, ezért - letörve a gyerekek kezdeményező készségét - őszi verseket szavaltatott velük. Mindössze annyi maradt az eredeti elképzelésből, hogy Paul Verlaine Őszi chanson című versét mindenki azon a nyelven mondta, amilyen nyelven éppen tanul, Petra németül. Elmondták külön-külön, aztán meg egyszerre. Hát ebből tényleg bábeli nyelvzavar lett, de legalább volt az előadásban valami poén is.
Azért remélem, hogy Petráék osztályának is lesznek a jövőben olyan legendás előadásai, mint azelőtt Boriéknak és Orsiéknak. Itt meg itt megnézhettek két szilágyis előadást, mindkettőben Orsi szerepel.