Fal

Ez egy szubjektív blog, milyen személyes dolgot lehet írni egy olyan világpolitikai esemény 25. évfordulójáról, mellyel tele van a média? 25 éve leomlott a berlini fal, és Európa már gyökeresen más lett, mint 25 évvel ezelőtt volt.
Amikor Kati 1962-ben Kelet-Berlinben meglátta a napvilágot, már állt a fal. De akkor még nem, amikor apósomék tartós kiküldetésre Berlinbe kerültek. Apósom első autóját, egy kék-fehér Ford Taunust a nyugati szektorban vásárolta. Döbbenetes lehetett átélni, ahogyan egyik napról a másikra felhúzták a falat.
Én 1969-ben jártam Kelet-Berlinben. Vendéglátóink Berlin egyik külvárosában, Birkenwerderben laktak, S-Bahn-nal jártunk be a fővárosba. A vonat több helyen is a fal mellett  haladt. Messziről a Brandenburgi kaput is láttuk, a közelébe nem vittek minket. 13 évesen, minimális némettudással néha áthangoltam a rádiót egy másik állomásra, amin jobb zene szólt, de hamarosan az eredeti állomásra visszatekerve találtam a keresőt. Akkor még nem értettem, miért.
1989-ben nagyon sokat néztük a német tévét, az RTL-t és a SAT1-et, de fogni tudtuk az osztrák tévét, az ORF1-et is, főleg a politikát. Az NDK-sok előtti határnyitás után pedig főleg. A történelmi esemény idején azonban mással voltunk elfoglalva: előző nap kértem meg Kati kezét.
Kati 1989 szeptemberében - még mint chinoinos - részt vett a lipcsei vásáron. Ekkor már folyamatosak voltak a tüntetések. Október 7-én került sor az NDK fennállása 40. évfordulója megünneplésének. Az állami rendezvényen Gorbacsov is részt vett, és - ha kódoltan is - de megüzente az NDK vezetésének, hogy a Szovjetunió ebben a formában már nem támogatja a német államot. Miközben a Köztársasági Palotában - melyet azóta már lebontottak - folyt az ünneplés, Berlin utcáin tízezrek tüntettek. A Schönefeld repülőtéren Gorbacsov a búcsúcsóknál valószínűleg Honecker fülébe súgta, hogy nincs tovább, aki értett a szóból, és tíz nap múlva lemondott minden hivataláról.

Persze ezt a világpolitikai eseményt nálunk überelte az MSZP megalakulása és a 3. magyar köztársaság kikiáltása.
A történelmi falbontás után, 1989. november 10-ének reggelén szerintem mindenki úgy érezte, hogy mostantól minden egészen más lesz, mint eddig. Én Berlinben azóta sem jártam, pedig Kati minden évben részt vesz a hagyományos berlini érmevásáron. Az egyesült Németország kormányzata visszaköltözött a történelmi fővárosba, a Reichstag épülete megújult, Berlin töretlenül fejlődik és Európa irodalmi és komolyzenei fővárosává vált. Talán egyszer engem is elvisz Kati a szülővárosába.
1990 júliusában Roger Waters The Wall címen gigantikus koncertet adott az egykori falnál. Még nem került sor az újraegyesítésre, sőt, az NDK-ban megtartották a "Wiedervereinigung? Nein, danke! - Újraegyesítés? Kösz, nem!" című tüntetést. De az akkori koncertet élőben nézhettük, és a fellépő világhírességek, Sinéad O'Connor, Cyndi Lauper, Scorpions, Joni Mitchell, Bryan Adams hite és lelkesedése elhitette velünk az új Európa eszméjét. Felemelő évek következtek...