Az idei könyvhéten hallottam a következő történetet, Petra volt ovistársának családjával esett meg. Hogy valóban pozitív történetről van-e szó, döntse el ki-ki maga.
Petra volt óvodás társa egy szőke, álmodozó kisfiú, egyike azon fiúknak, akit még akkor is meghívott születésnapi zsúrjára, amikor már iskolások voltak és nem egy iskolába jártak. A kisfiú édesanyja német szakon végzett, mellette tolmács-vizsgája és szaklektor-vizsgája is volt. Édesapja pszichológiát végzett, doktori fokozatot is szerzett ebből a tudományból.
6-7 évvel ezelőtt aztán gondoltak egy nagyot, és alapítottak egy gyermekkönyvkiadót és nyitottak egy könyvüzletet is. Csak igényes gyermekkönyveket adtak ki, többször is volt a náluk kiadott szerző az év gyermekírója. Üzletükben a könyvek mellett képességfejlesztő játékokat is árultak, és rendszeresen voltak gyermekfoglalkozások, előadások. Sok ilyen foglalkozáson Petra is részt vett.
Tudták, hogy fontos az állandó szakmai jelenlét, ezért ott voltak minden könyvnapon és könyvfesztiválon, író-olvasó találkozókat rendeztek, figyelemfelkeltő honlapjuk volt. Mégis az utóbbi időben folyamatosan panaszkodtak, hogy a könyvkiadásból nem lehet rendesen megélni.
Az édesapa hobbi szinten szeretett főzni, de elhatározta, hogy profi szakáccsá válik. Egy kétéves szakácstanfolyam utolsó három hónapjára becsatlakozott, majd levizsgázott a két éves anyagból. Szakmai gyakorlatra - kapcsolatok révén - bekönyörögte magát a Gundelhez, ahol szintén lehúzott néhány hónapot.
Tavaly augusztusban aztán a három tagú család felkerekedett, és egy kis, 600 lelkes ausztriai faluba költöztek. A gyereket, aki három osztályt végzett, de egy szót sem beszélt németül, beíratták a falubéli Volksschule 3. osztályába. A férfi - aki szintén kicsit tudott csak németül - elvégzett egy intenzív német tanfolyamot, majd a szakács-oklevelével és a Gundel ajánlásával elhelyezkedett egy halétteremben szakácsnak. A könyvkiadó felét eladták, az asszony az ügyeket interneten intézi és 1-2 havonta személyesen is hazautazik. Ezenkívül felvállal tolmácsolási, fordítási vagy lektorálási munkákat is.
A gyerek egy év alatt megtanult németül és sikeresen elvégezte a 3. osztályt. A faluban lovagolhat, a közeli sípályán síelhet, a síoktatásra állami támogatást kapnak. Az apa heti 60 órát dolgozik, de boldog, mert végre azt csinálhat, amit szeret. Csak a valódi szakmáját és doktori címét kell nagyon titkolnia, nehogy a konyhán Herr Doktor-nak kezdjék szólítani.
A gyerek a nyári szünidő nagy részét Magyarországon, nagyszülőknél tölti. Kérdezték tőle, hol érzi magát otthon. Azt válaszolta, hogy ott, ahol apuval és anyuval együtt lehet. A zárkózott, szorongó gyerekből vidám, nyitott fiú lett. Az asszony a Vörösmarty téren a könyvkiadó standjánál szinte a nyakunkba borult és a boldogságtól majd' kicsattanva mesélte el nekünk ezt a történetet. Mi pedig azon gondolkodtunk hazafelé menet, hogy mi vajon mindent megtettünk-e, hogy megvalósítsuk álmainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése