Szubjektív gondolatok a választásokról

1975 óta vagyok szavazópolgár. Azóta minden országgyűlési és önkormányzati választáson valamint népszavazáson részt vettem, de nem hiányoztam az EU-képviselők megválasztásáról sem.

Első két választásomon lényegében olyan körzetben szavaztam, amihez nem sok közöm volt. 1975-ben Debrecenben voltam katona. Mivel akkoriban csak egyéni képviselőjelöltre lehetett szavazni, és abból is csak egy volt (!), egy debreceni képviselőjelölt nevét rejtő cédulát tettem be a borítékba, és egyáltalán nem voltam büszke magamra. Egy katonatársamról tudok, aki áthúzta a nevet, bár nem tudom hogyan végezte el ezt a műveletet, mert akkoriban a szavazófülkékben még nemigen volt toll.
1980-ban nagymamám III. kerületi lakásába voltam bejelentve, és az ottani képviselőjelöltre szavaztam. Szintén nem vált túl nagy dicsőségemre. De azt tudjátok-e, hogy idén, vagyis 24 évvel az első szabad választások után jutottunk el végre oda, hogy az ideiglenes lakcímük körzetében szavazók nem az ottani, hanem az állandó lakcímük szerinti egyéni jelöltekre szavazhattak. Érthetetlen, hogy eddig miért nem így volt.
1985-ben már tudatos szavazó voltam. A növekvő pluralizmus jegyében (Elvtársak, növelni köll a demokratizmust!), már kötelező volt mindenhol legalább két egyéni képviselőjelöltet állítani, de állampolgári javaslatra további képviselőjelölteket is lehetett indítani. A hatalom próbálta kiszűrni a kakukktojásokat, ezért a jelölteknek jelölőgyűléseken kellett megszerezniük a jelenlévők szavazatainak legalább a felét. A II. kerületben is ádáz harc dúlt, hogy a két "hivatalos" jelölt mellé bekerül-e az ellenzék által jelölt, a Bős-Nagymaros vízlépcsőt ellenző halbiológus. Az első jelölőgyűlésen átment, de a másodikon, melyet a félkatonai TÁKI-ban tartottak, a jól idomított helyi dolgozók (akik egyébként nem is a kerületben laktak) leszavazták. De a végül megválasztott Bánffy György színész már a szabadon választott parlamentnek is tagja lett az MDF színeiben.
1990-től 2014-ig megtartott 7 országgyűlési választáson az egyéni jelöltre leadott szavazatom még egyetlen egyszer sem jött be. Hiába, polgári budai kerületben lakom. Mondtam is csepeli kollégámnak, hogy cseréljünk lakhelyet: Csepelen még a fideszes rezsibiztos is el tudta bukni a választást idén. A listára leadott szavazatom eddig háromszor jött be, utoljára nyolc éve.
Részt vettem valamennyi népszavazáson is, vagyis az 1989-es "négy igen"-esen, az igen kis részvétellel lezajlott 1990-es közvetlen elnökválasztásoson, az 1997-es NATO- és 2003-as EU-csatlakozási referendumon, a 2004-es kettős állampolgárságról és a 2008-as vizitdíjról szóló szavazáson. Két ízben tudatosan érvénytelen szavazatot adtam le egy-egy kérdésre, de mivel több kérdés volt feltéve, és a többire szerettem volna érvényesen szavazni, ezért részt vettem a szavazáson.
Ami a tegnapi országgyűlési választást illeti, talán a legfurcsább a sok kis párt országos indulása volt. Országos listát az a párt indíthatott, amely legalább 27 egyéni képviselőt tudott indítani. Az egyéni képviselő-állítás feltétele a korábbi, sokat kárhoztatott ajánló cédulás megoldás helyett idén az 500 ajánlás összegyűjtése volt. Minden állampolgár tetszőleges számú pártnak aláírhatta az ajánló ívét, de mint utólag kiderült, mivel az ajánló ívek alaposabb ellenőrzésének nem teremtették meg az informatikai lehetőségét, a kis "kamupártok" színes fénymásolóval másolgatták az ajánló íveket. Ha valaki megnézi a választási eredményeket, láthatja, hogy a 14 országos listát állító törpepártból egy sem érte el az 1%-ot, ezért állami támogatást nem kap. Összesítve sem érik el a parlamentbe jutási küszöböt, legtöbb egyéni képviselőjük még az ajánláshoz szükséges 500 szavazatot sem érte el körzetében, de találtam olyan jelöltet is, aki konkrétan 0 (nulla!) szavazatot kapott. A kamupártok közül nálam az Együtt-2014 és az Összefogás a neve miatt, a JESZ pedig a választási plakátja miatt verte ki a biztosítékot. Utóbbi az MDF utódpártja, akik a választás előtti héten kezdtek plakátkampányba, és plakátjaikra ismert politikusok fényképeit tették. Majd, ha tiltakoznak, leveszik a plakátot - jóval a választások után.
Amit nem sikerült elfogadnom, az a magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok -az ún. kettős állampolgárok - szavazati joga. Most, hogy már a korábban hazánkban munkát vállaló Erdélyiek is inkább hazamennek, mert könnyebben kapnak munkát, kicsit furcsa, hogy a mi sorsunkról döntenek. A Fidesz számítása beigazolódott: 95%-uk rájuk szavazott, még szerencse, hogy ez legfeljebb csak egy mandátumot ér.
1994 óta készítek választási totót, melyet a családban, a kollégáim és barátaim között terjesztek. Idén a Fidesz-KDNP-ről, a Kormányváltó Szövetségről, a Jobbikról, az LMP-ről, valamint az országos listát állító többi pártról kérdeztem meg az alábbiakat:

• Eléri-e a Parlamentbe jutási küszöböt?
• Lesz-e egyéni listán bekerült képviselője?
• Eléri-e az abszolút többséget?
• Eléri-e a kétharmadot?
• Kormányra kerül-e?

A Fidesznél a kétharmad, a Jobbiknál az egyéni képviselő bejutása, az LMP-nél pedig az 5% elérése volt a legbizonytalanabb, a Fidesz kétharmada jelen poszt írásáig még nem bizonyos. Idén négy mintavételi csoportom volt: a tágabb család, a kollégáim, a volt osztálytársaim, valamint azok akikkel együtt síeltünk Kaprunban.

Update:
Kiértékeltem a választási totót, egyetlen telitalálatos sem volt. Én is veszítettem egy pontot, na min? Hát a Fidesz megismételt kétharmadán.