A balkányi zsidó közösség

Ma, a holokauszt emléknapján felidézem apám visszaemlékezését szülőfaluja, Balkány zsidó közössége deportálásáról, melynek tegnap volt a 70. évfordulója.
Tegnap előtt ünnepelték a zsidók a szédert, a zsidó húsvét, a pészach beköszöntét. Ilyenkor felidézik a zsidó nép Egyiptomból való kivonulását, az exodust. 70 évvel ezelőtt pészáchra esett a balkányi zsidó közösség elhurcolása, 1944 április 15-ére, szombatra.
Apám ezt írta visszaemlékezéseiben:
" A falum tudta, hogy akaratlanul is kollektív bűnt követett el. Soha, még a legközvetlenebb hozzátartozóim sem beszéltek - jó egy esztendeig, egészen a felszabadulásig - arról a rettenetes napról. Nem beszéltek arról, hogyan jelentek meg az erre kijelöltek kora hajnalban az elhurcolásra várók házában, mit mondtak a házigazdának - akinek akár gyermekkoruktól kezdve ismerősei, szomszédai, még barátai is voltak - hogyan pecsételték le az ajtókat, kísérték a gyűjtőhelyre polgártársainkat. Már csak 1945 után hallottam arról, hogy Balogh István, - a falu megbecsült, öreg doktora - ezen a reggelen félreverette volna a református templom harangjait. Anyám arról is beszélt, hogy a gyűjtőhelyül szolgáló zsinagóga kerítésén át szólította meg egyik utcabeli elhurcolt ismerőse, hogy venne neki egy kiló cukrot. Mások is teljesítettek ilyesféle megbízásokat. Különösen a gyerekeknek vittek egy kis tejet. Ennél több szolidaritásra azonban nem tellett..."
Balkány is része volt annak a Jiddischland-nak, mely többek között Kelet-Lengyelországot, Nyugat-Ukrajnát és Kárpátalját valamint a Kelet-Magyarországi megyéket foglalta magába, és a vészkorszak annak mintegy kétmillió lakosát, a jiddis nyelvvel és kultúrával együtt eltörölte a föld színéről.
Balkány 467 fős zsidó közösségéből 384-en nem jöttek vissza. A zsidó közösség történetét egy túlélő, Reichmann Imre írta meg, az elhurcolásukról pedig Reichmann Magda (talán a lánya) írt filmforgatókönyvet.
2005 májusában emléktáblát avattak azon a balkányi épületen, melynek helyén az egykori zsinagóga állt. A rendezvényen a vészkorszak túlélői és leszármazottaik vettek részt a világ minden tájáról. Apám és én is ott voltunk.

A balkányi megemlékezés

Dr. Riczu Zoltán történész mondott megemlékező beszédet. Többek között ezt mondta:
"Azonban figyelmeztető jelként kellene szolgáljon az, hogy bárki „zsidóvá“ válhat, ez csupán hatalom és erő kérdése. 1944 őszén azok vonultak tömegesen malenkij robotra, akik tavasszal és nyáron végignézték zsidó polgártársaik elhurcolását. Döntő többségük sohasem tért haza."