Istenem, amikor még volt VEIKI és volt szakszervezet, a dolgozók gyermekei a Mikulás-csomag mellé cirkuszjegyet, bábszínház-jegyet kaptak. Azt hiszem, 2008-ban volt az utolsó ilyen esemény, Petrával a Diótörőt láttuk a Bábszínházban.
Az is hagyomány ezekben a szép adventi napokban, hogy az iskolák koncerteket rendeznek. A Kosztolányi, ahová Bori és Orsi jártak alsó tagozatba, Luca-napi hangversenyt rendezett, Bori többször fellépett rajta csellóval. A Szilágyiban is hagyományos a karácsonyi koncert, Bori ezen is gyakran zenélt, Orsi is énekelt a kórussal. Az I. kerületi zeneiskola is Mikulás napján tart növendékhangversenyt, idén Petra is fellépett, két zongoradarabot játszott. A hangverseny előtt a zeneiskola igazgatója kifejtette az államosítással kapcsolatos aggodalmát, akárcsak két héttel ezelőtt a Szilágyi igazgatója. Hiába, egy gazdag kerületben az államosítás inkább rémálom, mint vágyálom.
Pénteken hármasban voltunk színházban Katival és Orsival. Az Ígéret földjét láttuk a Centrálban, ami egy elég nyomasztó darab egy a társadalomból kivonult, az erdő közepén élő egykori motoros kaszkadőrről (Rudolf Péter). A lakókocsi környéke igazi bohémtanya és drogelosztó hely, mely az álmos angol kisváros fiataljaira, sőt öregjeire (Harkányi Endre) nagy vonzerőt gyakorol. Amikor mostanában sommás ítéletet mondunk a hajléktalanok fölött, fontos tanulság, hogy minden homeless mögött egyéni sors, egyéni tragédia áll.
Szombaton Petrával a Pinokkiót láttuk a Katonában. Nem akárki írta ám, hanem maga Parti Nagy Lajos. A szerző kedvéért sok - láthatóan gyermek nélkül érkező - felnőtt is volt az előadáson. A darab nem nélkülözte sem a Parti Nagy-féle nyelvi leleményeket (pl. Dzsepettó neve a darabban Repedtorr, a rókát Rókay Móricnak hívják) és az aktuálpolitikai áthallásokat (utcanév-átnevezések, egyetemi tandíj, Terrorelhárító Központ, színházigazgató-kinevezések stb.). Repedtorrt egyébként a nemzet színésze, Haumann Péter alakította, mindig nagy ünnep egy ilyen nagy művészt színpadon látni. A sok gyerek is pisszenés nélkül nézte végig az előadást, csak akkor kiabáltak be, amikor ezt a dramaturgia amúgy is megkövetelte.
Legközelebb már csak az ünnepek után várnak ránk előadások. Amikor Bori is itthon lesz, megyünk a Voca People előadására és vár még ránk a Magna Cum Laude is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése