1962 októberének közepén a világ már kezdte elfelejteni Hruscsov két évvel korábbi nagyjelenetét, amikor az ENSZ-ben a cipőjével verte az asztalt, így tiltakozva a Szovjetunió gyalázása ellen. A már nagy beteg Churchill az esetről csak annyit mondott: Azt megértem, hogy Hruscsov a cipőjével veri az asztalt, de hogy sötét öltönyhöz sárga cipőt vesz, az hallatlan!
A Szovjetunió kereste a lehetőséget, hogyan telepíthet közép-hatótávolságú nukleáris töltetű rakétákat az USA közelébe. Kuba látszott a legjobb megoldásnak. Már '62 nyarán megkezdődött a rakéták telepítése, de csak októberben fedezték fel az U2-es kémrepülők az új támaszpontokat. A Szovjetunió nagykövete, Zorin persze letagadta, hogy országának köze lenne a dologhoz. Amerikának gyorsan döntenie kellett egy Kuba elleni katonai invázió vagy egy tengeri blokád között. Kennedy az utóbbit választotta annak ellenére, hogy a tábornokai az azonnali invázió pártján voltak. Az oroszok megfenyegették az USA-t, hogy sem az inváziót, sem a blokádot nem fogják tétlenül nézni. A világon hamar háborús pánik alakult ki. Végül a rakéták visszavonásával és a blokád feloldásával végződött az incidens. Ezt paradox módon mind az amerikai, mind a szovjet "héják" nehezményezték, puhasággal vádolva országaik vezetőjét. Hruscsovot majdnem pontosan két év múlva lemondatták.
Érdekes végignézni, hogy a '62-es - objektivitással egyáltalán nem vádolható - magyar sajtó hogyan tálalta az eseményeket olvasói elé. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése