Nagyon sokáig nem volt videokamerám, szerencsére a családban - Kati ágán - szinte mindenkinek. Apósom szenvedélyes amatőr filmes volt, felvételeit maga vágta-szerkesztette. A filmek elején a MAFILM mintájára ott szerepelt a VAFILM (Vágó Film) felirat. Tőle vettem az ötletet, hogy az én filmjeimen a PAFILM felirat van.
Apósom - ha jól emlékszem - 1993-as amerikai turistaútjuk során szerzett be egy HandyCam-et, de Andris sógoromnak és Kati nagybátyjának és unokatestvérének mind volt kamerájuk, így a családi események nem maradtak megörökítetlenül. Vagy ők filmeztek, vagy kölcsön kaptam valamelyik kamerát, és én vettem fel a családot. A felvételeket aztán gondosan átmásoltam normál VHS-kazettára. Mikor aztán lett DVD-felvevőm, a felvételeket DVD-kre is átmásoltam.
2005-ben nagyon lement a mini DV kazettás kamerák ára, hiszen már készültek a generáció-váltásra. Ekkor vásároltam egy Canon MV790-est (mellékelt fénykép). Rögtön el is áztattam a Garda-tónál, amikor a Movie Studios kalandparkjában ránk zúdították egy tartálykocsi teljes vízkészletét. Szerencsére a kamera túlélte. Az automatikus hangerő-szabályozású (sztereó) mikrofonja teljes csendben felerősítette a motorhangot, így minden felvételemen egyenletes zúgás van. A kazetták tartalmát FireWire kábelen játszottam át vagy a számítógépre, vagy a DVD-felvevőmre.
2006-ban Andris és Jutka 100 éves születésnapjára (50-50) megkértek egy családi film összeállítására régi archív felvételek alapján. A kísérő zenével, feliratokkal ellátott, rövid snittekből álló film nagy sikert aratott, ezért Eszter és Mimi 18 éves szülinapjára is felkértek filmszerkesztésre. Ha már hagyomány, Borinak is csináltam egy ilyen filmet és minden bizonnyal Orsi is kap idén a nagykorúságára egy összeállítást.
A felvételeim többségét - mielőtt DVD-re másolom - ugyanígy vágom, feliratozom és kísérő zenével látom el.
Szegény kamerám kb. három éves korában meghibásodott, ekkor még egy kalap pénzért megjavíttattam, de amikor 2010-ben egy síelésnél (ez akkor volt, amikor Katinak is lába tört) ismét beadta a kulcsot, odaajándékoztam tartalék alkatrésznek egy idős kollégámnak, akinek ugyanilyen gépe volt. Elhatároztam, hogy olyan kamerát veszek, amely már nem tartalmaz mozgó alkatrészt. Ekkor szereztem be jelenlegi Panasonic HDC-SD60 típusú kamerámat, mely memóriakártyára készít HD-felbontású filmet vagy állóképet, vakuval, 35-szörös zoommal, arcfelismeréssel és ki tudja még hányféle képességgel bír.
A felvételeimet - HD-tévém nem lévén - még mindig DVD-re másolom, de eltárolom őket HD-minőségben is, hogy majd egy leendő HD-felbontású televízión már az eredeti minőségben élvezhessem felvételeimet. Nos, ezzel a tevékenységgel voltam lemaradva mintegy másfél évvel, ezt a restanciát próbáltam behozni az ünnepek alatt.
Ami pedig az okostelefonok videofelvevőjét illeti, hát azt csak végszükség esetén használom (pl. ufók szállnak le a Naphegyen). Bár számos természeti katasztrófa megörökítését annak köszönhetjük, hogy mindig volt a helyszínen valaki, aki menekülés helyett előkapta telefonját, hogy lefilmezze a kataklizmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése