50 évvel ezelőtt hazánkban járt Góliát, a bálna. Budapestiek ezrei álltak sorba a januári hidegben a Városligetben, hogy a felállított cirkuszsátorban megtekinthessék egy kamion platóján a több mint 60 tonnás tengeri emlőst. Akkor még nem volt TV-nk, csak képeskönyvben láttam cethalat, de nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas. A Nemzeti Múzeumban (akkor a Természettudományi Múzeum gyűjteménye még itt volt megtekinthető) volt ugyan két hatalmas, egymással küzdő dínó-makett, őket is kedvtelve nézegettem, de ez a bálna minden képzeletemet felülmúlta. Az óvodában hónapokig csak bálnákat rajzoltam.
Külön pikantériája volt a bálnabemutatónak - persze én ezt akkor még nem érzékeltem - hogy a hatalmas állatot bemutató show a vasfüggönyön túlról érkezett. Hamar elterjedt, és a mai napig tartja magát az a városi legenda, hogy valójában azt akarták a nyugatiak letesztelni, alkalmas-e a kelet-európai úthálózat a ballisztikus rakéták szállítására: a bálna és az őt szállító kamion súlya és méretei nagyjából megegyeztek egy rakétahordozó katonai jármű súlyával és méreteivel.
A bálna több irodalmi alkotásban is feltűnt, pl. Parti Nagy Lajos Giuseppe undo Pusztay c. novellájában (A fagyott kutya lába c. kötetben). A novellában a mutatványos házaspár a már erősen oszlásnak indult bálnatetemtől a Duna-deltában szabadul meg: elsüllyesztik a mocsárban. A maradványokat aztán évtizedek múlva a Duna-csatorna építői találják meg és mamut-csontokként azonosítják.
Krasznahorkai László az Ellenállás melankóliájában így emlékszik meg a bálnáról: „Látni a bálnát s ugyanakkor egészében felfogni azt, amit lát, korántsem jelentette ugyanazt, hiszen egyszerre tudomást venni a roppant farokuszonyról, a kiszáradt, megrepedezett acélszürke bőrről meg a középtájt különösen szétterülő test tetején a többméteres hátúszóról már a méreteknél fogva is reménytelennek látszott”.
Krasznahorkai regényéből írta Tarr Béla filmrendező a Werckmeister harmóniáknak a forgatókönyvét. A filmbéli kisvárosba megérkezik a bálna és vele együtt a Herceg, hamarosan felborul a rend, megszűnik minden, amit addig értéknek tartottunk. A film számos hazai és nemzetközi díjat nyert. Parti Nagy 1953-ban, Krasznahorkai '54-ben, Tarr '55-ben, magam pedig '56-ban születtem. Hiába, a mi generációnkat nagyon megihlette ez a mai korból visszatekintve kissé szürreális esemény: Góliát, a preparált bálna különös magyarországi utazása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése