A rezsicsökkentés eltékozolt évtizede

2012 őszétől drámaian csökkenni kezdett az európai energiapiacon mind az elektromos energia, mind pedig a földgáz ára.

Valószínűleg az Energiahivatal szép fokozatosan hozzáigazította volna a lakossági árakat a világpiaci árakhoz, és mi ugyanúgy elkönyveltük volna, hogy most éppen olcsóbb a villany és a gáz, ahogyan hozzászoktunk, hogy a benzinkúton is hol többet, hol meg kevesebbet kell fizetni az üzemanyagért.

Csakhogy jött Habony Árpád kommunikációs zseni (ezt most nem iróniából írom, tényleg az), és a következőt javasolta:

• A 40 %-nyi világpiaci árcsökkentés felét adjuk oda a lakosságnak, a másik felét költsük állami propagandára és szimbolikus állami beruházásokra (Kossuth tér, Városliget, Budai Vár, stadionok);
• Propagandakampányban hitessük el a lakossággal, hogy Gyurcsányék alatt még mindig a régi árat kellene fizetniük;
• Tartsunk rezsofórumokat, ahol elmagyarázzuk, hogy milyen nagyszerű vívmány a rezsicsökkentés;
• Tegyük a közüzemi számlák kötelező elemévé azt az összeget, amit rezsicsökkentés nélkül kellene fizetni a lakosságnek;
• És végül - és ez Habony legzseniálisabb ötlete - szerepeljen a számlán egy halmozott összeg, amely a 2013. január. 1.-től számolt megtakarítások összegét tartalmazza.

Úgy okoskodtak - és ez nagyon jól működött - hogy az évről évre halmozódó megtakarítást látva a szavazók továbbra is a Fideszt fogják választani, és nem veszik észre, hogy valójában megrabolják őket. (Egy volt kollégám egyszer elment egy ilyen rezsifórumra - regisztrálni kellett rá, hadd töltődjön a Kubatov-lista - ahol csak írásban lehetett kérdést feltenni. Megkérdezte - persze írásban -, hogy az állam mennyiért szerzi be a földgázt? Azt hiszitek, kapott rá választ?)

Csakhogy minden lufi kipukkan egyszer, és ez tavaly ősszel be is következett. A járvány után az elhalasztott energiavásárlások miatt keresletnövekedés volt, ráadásul az amerikai cseppfolyós gázt szállító tartályhajók is inkább ázsiai kikötők felé vették az irányt. Inogni kezdett a rezsicsökkentés alapjául szolgáló olcsó európai energia, ezért Orbán Putyinhoz menekült. Új, 15 éves földgázszállítási szerződést kötött Oroszországgal, ezúttal Ukrajna teljes kizárásával. Putyin súghatott valamit Orbánnak. Pár héttel az orosz-ukrán háború kitörése előtt Orbán további kvótaemelést próbált kicsikarni annál a hosszú tárgyalóasztalnál.

Nem tudhatjuk, hogy az öt órán át tartó tárgyalás során mi mindent tudott meg a készülő háborúról és mi mindenre tett ígéretet. És bár sikerült kibújnunk az uniós szankciók energetikai részéből, azaz lényegében változatlanul importálunk orosz földgázt és kőolajat, úgy tűnik, hogy az olcsó árnak búcsút kell mondanunk. Bár az orosz gáz beszerzési ára titkos, állítólag egy hónapos csúszással követi az európai tőzsdei ár átlagát.

Vagyis jelenleg úgy áll, kedves olvasóim, hogy lassan a lakossági földgáz árának a kétharmadát az állam fizeti. Ez nyilvánvalóan nem tartható hosszú távon, bár a közszolgálati média még mindig a nyugaton valamint a magyar baloldalon élcelődik, hogy takarékossági intézkedéseket javasolnak, amikor itt van nekünk a jó kis rezsicsökkentésünk. Igaz, a rezsicsökkentési körből egyre többen kerülnek ki: az önkormányzatok, a vállalatok. A 217/2022. (VI. 17.) Korm. rendelet módosította az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosultak körét, és az MVM nyilatkozattételre kéri mindazokat a fogyasztókat, akik augusztus 1-től nem jogosultak egyetemes szolgáltatásra, hogy végső menedékes jogintézmény keretében folytatólagos maradhasson számukra az energiaszolgáltatás. Hogy világos legyen: nemcsak a rezsicsökkentésből, de a szolgáltatásból is kizárhatók, akik nem tesznek nyilatkozatot.

De miért írtam posztom címében eltékozolt évtizedről? Azért, mert a legalább nyolc éven keresztül az állam által lenyelt 20 % energiaárat a magyar energetikai helyzet stabilizálására kellett volna fordítani, nem pedig az Orbán-rezsim bebetonozására. Diverzifikálni kellett volna mind az energiafajták, mind pedig a beszerzési források tekintetében.

A megújuló energiaforrások tekintetében nagyon jelentősen léptünk előre a napenergia területén: kb. 2 GW-nyi erőműpark és 1 GW-nyi lakossági napelem áll rendelkezésre. Sajnos azonban a napnak van egy nagyon nagy baja: csak nappal süt, és a villamosenergia-rendszerek szent Grálját, a nagy mennyiségű energiatárolás titkát még senki nem találta meg. A szélenergia alkalmazását kifejezetten tiltják a magyar szabályozók, igaz, a szél még rapszódikusabban áll rendelkezésre, mit a napenergia. Az atomenergia-bővítést egyszerűen eltöketlenkedték, pedig most, a gáz és az import áram ilyen mértékű drágulása mellett nagyon kellene az a 2,4 GW kapacitású alaperőmű.

Érdemes megnézni egy tipikus téli (2022 januári) és nyári (2022 júniusi) energiamixet, ami a MAVIR oldaláról mindenki számára elérhető:

Mindkét ábrán sötétkék a paksi atomenergia, piros a visontai lignit, világoskékek a gázerőművek, citromsárga a napenergia és lila az import. A görbe teteje a napi fogyasztás. Jól látható, hogy a naperőművek miatti napi termelési csúcs délben, míg a napi fogyasztási csúcs kb. este kilenckor jelentkezik. Lényegében a MAVIR meg sem próbálja a kettő közötti különbséget kiszabályozni, hanem importot vesz igénybe. Jogosan, hiszen a szabályozáshoz csak gázerőművek állnának rendelkezésre, a menetrend szerinti import áram még mindig olcsóbb. Jól látható, mennyire hiányzik most a rendszerből az a 2,4 GW-nyi Paks2, amire pár évvel ezelőtt még azt mondták, hogy lényegesen drágább, mint a többi energiaforrás.

Az a gyanúm, hogy a propagandaminisztérium boszorkánykonyhájában már folyik egy nagy propagandakampány előkészítése, amely az egész balhét az EU elhibázott energiapolitikájára és szankciós politikájára próbálja ráverni. Nagy tétben mernék fogadni, hogy ebbe az ügybe is sikerül belekeverni a jó öreg Gyuri bácsit. Úgy kell majd feladni a rezsicsökkenést, hogy közben azt kommunikáljuk, hogy ez valójában még mindig rezsicsökkenés. Nem tudom, hogy addig még hány milliárd euró értékben kell devizakötvényt kibocsátanunk, mert a számítások szerint az extraprofit-adó - amit ne legyenek kétségeink, úgyis mi fizetünk meg - aligha fedezi a rezsicsökkentés fenntartására fordított irdatlan állami összeget.

Jön most egy hosszú, forró nyár, aztán majd egy fagyos tél.