Unokalátogatásunk első öt napját itt olvashatjátok.
2022. június 8., szerda
Igazi lustálkodós, semmittevős, csakunokázós nap. Szokásunkká vált, hogy reggelente mi visszük le Mollyt sétálni, már van egy jó kis bejáratott útvonalunk.
 |
 |
 |
 |
 |
| Molly Yaarat utánozza |
Este még elvitelre veszünk egy kiló fagyit a közeli Golda-ban, és otthon a felét bekanalazzuk a teraszon a mediterrán éjszakában az alattunk lévő bárból felszüremkedő zene hangjaira.
2022. június 9., csütörtök
Reggeli kutyasétáltatás után irány a tenger. Kölcsönkapjuk Orsiék árnyékoló sátrát, és kicaplatunk a tengerpartra.
Este Sahar bevállalja, hogy otthon marad a kislányával, míg mi Orsival bevetjük magunkat a Tel Aviv-i éjszakába. Az izraeli embereket az jellemzi, hogy a legnagyobb córesz közepette sem hajlandók lemondani arról, hogy kiüljenek egy kávéra vagy egy jó brunch-ra, esténként hömpölyög a nép az utcákon, csütörtök este különösen nehéz helyet kapni. A cél egy közeli borbár lenne, de sem itt, sem egy környékbeli másikban nem kapunk helyet, így végül egy koktélbárba sikerül beülnünk egy jó koktélra és néhány falatra.
2022. június 10., péntek
Ma van a pride! Ez Tel Aviv-ban nagy népünnepély, és messze nem ragad hozzá annyi negatív konnotáció, mint Budapesten. Ez a fesztivál a szabadságról és az elfogadásról szól, senkinek nem jutna eszébe tojást dobálni a melegeket, vagy inzultálni a leszbikusokat. Családostól megyünk a felvonulásra, a kis Yar-yart is visszük, szülei egyáltalán nem féltik, hogy esetleg pár év múlva, óvodás korában majd nemet akarna váltani.
A pride-ról hazafelé menet a Yarkon park egy jó kis játszóterén meghintáztatjuk Yaarat.
 |
| Hinta-palinta |
 |
| A Yarkon park |
Valahogyan szóba kerül, hogy én még nem ettem szusit, hát képzeljétek, az én figyelmes kislányom hazafelé menet leadott egy rendelést a Fu Sushi étteremnek, és útközben már át is vehetjük az összeállított csomagot. Hát így veszítettem el szusiszűzességemet, íme első találkozásom a japán nyers hallal:
Orsiék közben már megint sütnek-főznek, hiszen készül a péntek esti vacsi. A szombati kalácsok mellé ezúttal fahéjas csiga készül, ezen kívül padlizsánlevesből, csípős csirkeszárnyakból áll. Sahar húga csodálatos hangján énekli a szombatköszöntő dalokat. Vacsi után még a tetőteraszon megnézzük az Izrael-Albánia labdarúgó mérkőzést. Az izraeli válogatott legyőzi az albánokat, nem úgy, mint mi a világbajnoki selejtező mérkőzéseken (két vereség).
Sajnos a hazautazás kicsit nehézkes volt. A Ben Gurion repülőtér 1-es terminálját a járvány idejére lezárták, és csak június 1-jével nyitották meg. Innen indulnak a fapados járatok. Menetrend szerint 21:15-kor indult volna a gépem, de már nap közben kaptam egy SMS-t, hogy 21:45-re tolódik az indulás. 19:15-re értünk ki a reptérre, de már a terminálépület előtt kanyargott a sor. 20:30-ra jutottam el a biztonsági ellenőrzéshez, ahol azt próbálják ravasz kérdésekkel kipuhatolni, hogy van-e nálam bomba. Gondoltam, innentől felgyorsulnak a dolgok, de a következő stációknál (beszállókártya-ellenőrzés, útlevélellenőrzés, csomagátvilágítás) is hosszan kanyargott a sor, ezért csak 21:40-re jutottam be az utascsarnokba. Két óra 25 perc folyamatos sorbaállás!
2022. június 11., szombat
Utolsó napom. Délelőtt Orsiék meghívtak minket egy brunch-olós helyre a Mashya étterembe, ahol megkóstolhatom a Benedict tojás izraeli változatát (az eredeti Benedict tojás muffin-szerű tésztából, angolszalonnából, buggyantott tojásból és hollandi mártásból áll), ahol a szalonnát cheddar-sajt helyettesíti. A megrendelt főételen kívül a büfépultról szabadon lehetett válogatni a sajtok, saláták, halak, pékáruk, gyümölcsök közül.
 |
| Yaaranak is jó móka volt a brunch |
Nagy kerülővel, a híres Fehér Város bauhaus-házait érintve jutunk ki a Rothschild sétányhoz, majd a Habima színházat érintve árnyas sétányokon keresztül megyünk haza.
Fél hétkor elbúcsúztam Orsitól és Yaaratól, Sahar vitt ki a repülőtérre.
Szerencsére már sorbaállás közben kaptam SMS-t a Wizzair-től, hogy 23:15-re tolódott az indulás, de nem minden utas volt ilyen szerencsés, ezért mindenki tolakodott, hogy le ne késse a járatát. A személyzet próbálta nyugtatni az embereket, hogy ne aggódjanak, senkit nem hagynak itt.
Végül a boarding-ra 23:25-kor, a felszállásra pedig 0:25-kor, vagyis több mint három órás késéssel került sor, a budapesti járat utasai hagyták el utolsónak az utascsarnokot.
A fedélzeten ájulásszerű álomba zuhantam, és végül hajnali négy körül kerültem otthon ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése