Péntek este kaptunk 3000 fényképet, egy 4 perces rövid filmet és egy 28 perces hosszút Orsi és Sahar esküvőjéről. A hét végét válogatással töltöttük, most kitartó olvasóimnak megpróbálok időrendbe állítva 11 fotót bemutatni. Ha rákattintotok a képekre, egész képernyős felbontásban élvezhetitek.
A z esküvő napja Orsinak a szépítkezéssel kezdődött. A menyasszony, az örömanyák, barátnők és lánytestvérek mind összegyűltek a Intercontinental egyik lakosztályában, amelyet az ifjú pár 24 órára megkapott (Orsi itt dolgozik, ez egy dolgozónak jár). A fotósok itt is jelen voltak, de a helyzet intimitása miatt erről nem teszek ki képet.
A szépítkezés után Orsi és Sahar elvonultak a fotósokkal, hogy szebbnél szebb képeket készítsenek. Ebből a sorozatból mutatok kettőt:
A család egy órával korábban érkezett az esküvői helyszínre, hogy elkészülhessenek a családi képek. Ebből is mutatok kettőt:
Balra az ifjú párt láthatjátok Orsi két nagymamájával, alul pedig a Pál család az ifjú párral.
Miközben a vendégek sorra érkeztek, a két örömapa, a vőlegény, a rabbi és egy tanú összeültek, hogy megtárgyalják a ketubát, azaz a házassági szerződést.
A vőlegényt a szülei a hüpe (sátor) alá vezették, mi Orsit csak félútig.
A hagyomány szerint a vőlegény a menyasszonyhoz megy, elfátyolozza és úgy vezeti a sátor alá.
A zsidó hagyomány szerint az esküvői gyűrűt - melynek értékességét és azt a tényt, hogy a vőlegény maga vásárolta, a házasságlevélben is rögzítik - a vőlegény a menyasszony jobb mutatóujjára húzza.
Az esküvői vacsora után volt egy kis műsoros rész, ekkor került sor a
mi dalunk levetítésére is.
A hagyomány szerint a menyasszonyt és a vőlegényt a magasba emelik és úgy táncolnak velük. Sahar egy barátja engem is a vállára kapott, így én is részese lehettem a különös táncnak.
Innentől aztán non-stop volt a buli. A lenti képen épp Kati és nővérem érzik nagyon jól magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése