A szerző néhány mű társadalomszerkezetét alaposabban is elemzi, ezek: Csillagok háborúja, Az éhezők viadala (Suzanne Collins), A Dűne (Frank Herbert), Star Trek, Mellékes igazság (Ann Leckie). A könyv kedvéért A Dűnét újra megnéztem (az eredeti filmet Sting-gel). Számos regény (pl. Asimov művei) és tévésorozat pedig csak egy-két példa kedvéért kerül megemlítésre.
A kötet azzal a paradoxonnal indít, hogy miközben a jedik és Palpatine harcában minden rokonszenvünk a jediké, nem árt tudni, hogy Palpatine legitim és törvényes vezető, míg a jediknek sem jogalapjuk, sem felhatalmazásuk nincs az önbíráskodásra. Ráadásul a jedik egy önmaguk által választott tagokból álló zárt, titkos társaság. A legitimitás és az igazságosság kérdése különben több helyen is felmerül, például amikor egy civilizáció jó szándékkal próbál beavatkozni egy alacsonyabb fejlettségű civilizáció életébe, akkor azt a másik civilizáció gyakran tekinti gyarmatosításnak, nem csak a sci-fikben, a való világban is.
A könyv legfontosabb fejezete az utolsó: Demokráciák és diktatúrák a science fictionben. A társadalmi rendszereket aszerint osztja négy csoportba, hogy a döntésben résztvevők köre mennyire széles illetve a döntési alternatívák száma sok vagy kevés. Magas részvétel és széles alternatíva esetén beszélhetünk igazi demokráciáról, egyéb esetekben kompetitív oligarchiáról, zárt vagy inkluzív hegemóniáról van szó.
A demokrácia vagy diktatúra napjainkban is égető kérdését Padmé és Anakin vitájával illusztrálja a Csillagok háborújából: Míg Padmé a demokrácia elkötelezett híve, Anakin hatékonyabbnak látna egy bölcs, mindenki által elismert egyszemélyi vezetőt. Mi már tudjuk, hogy mindig ezek válnak diktátorokká. A szerző egyébként négyféle diktatúra-típust sorol fel: a hatalmi ambícióból fakadó diktatúra, a messianisztikus diktatúra, a félelemből fakadó diktatúra és a genetikai alapú diktatúra. A szerző nem rejti véka alá, hogy a demokrácia elkötelezett híve annak minden hibája ellenére.
Mivel gyermekéveim első igazi sci-fi élménye az 50 éve forgatott német fantasztikus filmsorozat, Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai volt, ezért Tóth Csaba könyvét most kiegészítem az Orion-univerzum politológiájával. (Korábbi posztomban már írtam róla, hogy a mindössze hét epizódot megélt sorozat zenéje a csengőhang a telefonomon, történetei beépültek ifjúságom day-dream-jeibe).
Az Orion-univerzum rövid társadalomrajza elhangzott minden epizód elején: "A nemzeti állam fogalma ismeretlen, csak az emberiség és a világűrbe kihelyezett kolóniák léteznek. Az emberek meghódították a távoli csillagokat, a tengerfenék állandó lakhelyükké vált. Az Orion egy a sok űrhajó közül. Parányi része a mindent átfogó biztonsági rendszernek, ami a világűrből érkező támadásoktól védelmezi a Földet."
Az Orion társadalma valóban elég militarizáltnak tűnik. A Kormányzótanács és a Tudományos Tanács mellett két fontos katonai irányítási testület van: az Admiralitás és a Különleges Szolgálat. Előbbi a külső, utóbbi a belső veszélyek elhárítására alakult. A két szervezet rivalizálása és egyensúlya akadályozza meg, hogy az emberi társadalom ne váljon egy totális katonai diktatúrává. Az Orionban megismert univerzumban kizárólag az emberek az elfogadott intelligens faj, minden más intelligens létforma betolakodó, ellenség. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az emberiséget is kizárólag az európai rassz egyedei képviselik. Csak kontrasztként: a szintén 1966-ban indult Star Trek-ben az Enterprise legénységében afroamerikai és ázsiai tisztet is találhatunk, a tudományos tiszt pedig egy másik faj képviselője, aki a Vulkán bolygóról származik.
A női nem emancipációja teljesnek tűnik, az egyik flottaparancsok Lydia van Dyke tábornok is nő, akárcsak az Orion parancsnoka, Cliff McLane őrnagy nyakára ültetett komisszár, Tamara Jagellovsk hadnagy, a Különleges Szolgálat tisztje. McLane parancsnok kellően hímsoviniszta, így aztán számos megpróbáltatást okoznak neki az univerzum nőnemű egyedei.
A hét epizódból nem derül ki, hogy érték-e az emberiséget külső támadások korábban. Valószínűleg igen, különben nem építettek volna ki ilyen hatalmas űrflottát. Nem tudunk az emberiség által leigázott fajokról sem, viszont a hét epizódból négy egy új ellenségről, a varangyokról szól. A varangyok teljes egyértelműséggel az emberiség elpusztítására törnek, pusztító szándékuk motivációja ismeretlen marad. Mivel az emberek nem igen próbálnak velük kapcsolatot létesíteni, ezért még az anatómiájukról sem tudunk meg sokat, mindössze annyit, hogy ki nem állhatják az oxigént. A varangyok ezzel szemben két ízben is próbálkoznak kapcsolatfelvétellel: egyszer telepátia segítségével próbálják dezertálásra bírni katonai cirkálók teljes személyzetét, máskor pedig embereket rabolnak el - köztük Villa ezredest, a Különleges Szolgálat parancsnokát - hogy agyukat átprogramozva beépített ügynökök váljanak belőlük.
Élnek a galaxisban az emberiségből kiszakadt kolóniák is, akik nem vállalnak közösséget az emberiséggel. A Chroma bolygó matriarchális társadalmában a nők töltik be a vezető szerepeket, a férfiak kertészek, szerelők, esetleg tudósok lehetnek. A Chroma-lakók annyira leszarják a Földet, hogy hozzálátnak a Nap felfűtéséhez, hogy a saját bolygójukon kellemesebb legyen a klíma. Naná, hogy a macsó McLane-t küldik tárgyalni a Chromára, amelyből majdnem diplomáciai katasztrófa lesz, a chromaiak megmakacsolják magukat, az Admiralitás elrendeli a bolygó megsemmisítését, ami persze lost-lost kimenetű játszma lenne, hiszen a Nap "szabályozóját" csak a chromai tudósok tudják visszatekerni. Szerencsére az okos Tamara ezt a konfliktust is megoldja.
Így, ötven év után belátom, hogy az Orion sorozat nemcsak technikai kivitelezésében volt rendkívül primitív. A vele egy időben indult Star Trek már színesben készült élethűbb díszletek között, hogy a két év múlva bemutatott 2001 Űrodisszeiáról már ne is beszéljünk, hiszen az még ma is tökéletesen nézhető és élvezhető film. Az Orion egysíkú társadalomrajza, a minden idegen ellenség, aki még arra sem érdemes, hogy megismerjük a motivációit, már 1966-ban is idejét múlt volt a Star Trek rendkívül kidolgozott társadalomstruktúrájával szemben. A filmsorozat alkotói még a klingon nyelvet is megalkották a sorozat számára.
Nem véletlen, hogy sem a Bavaria, sem más filmstúdió nem vállalkozott az Orion folytatására. A legénységet játszó színészek közül mér csak ketten élnek, és a balatonszéplaki Orion bárt is lebontották már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése