Fülkefor újratöltve

Ahogyan azt egy évvel ezelőtti posztomban is megjósoltam, I. Fülkefornak, Kétharmadia királyának történetei nem értek véget, sőt, már a 100. tündérmese került ki Parti Nagy Lajos keze alól. Most a Belvárosi Színház (volt Filmmúzeum, később Broadway Mozi) ad otthont a szerző felolvasó estjének.
Ezúttal másik zenésztársat választott maga mellé az író, Presser Gábor helyett Dés Lászlót. Az előadáson a művészeti élet és a politikai közélet számos prominense jelen volt (persze mind libsibipsi), és be kell valljam, rég szórakoztam ilyen jól. Nem is gondoltam volna, hogy Parti Nagy ilyen jó előadó, nem is nagyon kedvelem az írói felolvasó esteket. Mély, levegős hangja és lassú tempója nagyon jól illett az ironikus, archaizáló szöveghez. Dés zongorán és szopránszaxofonon játszott összekötő zenét. A zongorát ütőhangszerként is használta, a szaxin pedig olyan közismert dalokra improvizált, mint a Boci-boci tarka, az A part alatt című gyerekdal, az Elindultam szép hazámból vagy a Megjöttek a fehérvári huszárok. Utóbbira nagyobb tapsot kapott, mint az író a felolvasásra, meg is jegyezte rögtön, hogy ha tudna szaxofonozni, nem kellene ilyeneket írnia.
Nehéz emlékezetből visszaidézni Parti szófordulatait, de egy-kettőt talán sikerül:

• A jövő talpköve fejbe` dől el
• A felfelé a lefelé unortodox aspektusa
• A tényeknél csak Orbán Viktor makacsabb
• Gentleman`s léprement

Parti Nagy Lajos már szinte minden irodalmi díjat és állami kitüntetést megkapott, ami azért jó, mert a jelenlegi kormányzattól még egy Szaniszló Ferenc-díjra sem igen számíthat. Azt hiszem, utoljára Hofi Géza Az élelem bére előadásán éreztem így magam 2001-ben, mint tegnap este. Rá egy évre az első Orbán-kormány megbukott, de a bukás másnapján a nagy komikus is örökre távozott. Remélem, Partinak nem kell ekkora árat fizetnie majd a második Orbán-kormány bukásáért.
Mivel a meséknek nemcsak a szerző, de Kari Györgyi is ihletett előadója, most ide beszúrom az ő előadásában azt a mesét, amivel a tegnapi műsor kezdődött.