Születésnapok és egyebek

A 18-án megtartott családi szülinappal (Orsi 18-án 18 órakor volt 18 éves, ünneplésére pont 18-an gyűltünk össze) nem ért véget a születésnapok sora.
Kati 23-án töltött be egy nagyon kerek évet. Mondtam, hogy idén csupa 50 éves eseményről fogok írni. Ha már úgyis rendelkezésemre állt apám 50 éves újságcikk-gyűjteménye, gondoltam, megnézem, mi történt Kati születésének napján. Nos, egy nem túl örömteli hírt találtam csak: a Párizs melletti Le Bourget repülőtér megközelítésekor a Malév egyik IL-18 típusú repülőgépe lezuhant, a nyolc fős személyzet és a tizenhárom utas meghalt. Kati ünneplését összekapcsoltuk nagybátyja köszöntésével, aki a 88-at töltötte be.
Egyébként nem igazak azok a hírek, hogy Kati az én sóherségem miatt kapott csak 25 szálból álló rózsacsokrot. Mondtam neki: egy nő annyi éves, amennyinek a kedvese érzi. Én pont úgy 25-nek látom, mint amikor megismertem :)
A hétvége is eseménydús volt. Szombaton Angyali-szigeten két csónakot is partra emeltünk: az új alumíniumot és a régi műanyagot. Fagymentesítettünk, lombot söpörtünk. Délután Mimi szalagavató bálján voltunk. Mimi gyönyörű volt a feltűző ruhájában is és a fehér báli ruhájában is. A táncprodukciókra egyébként a világon végigsöprő Gangnam-láz nyomta rá a bélyegét.
Vasárnap az Élet Menete Alapítvány jótékonysági koncertjén voltunk: Presser Gábor és művészvendégei, Rúzsa Magdi, Falusi Mariann és Szabó Tamás szájharmonikás szerepeltek. Ismét meg kellett állapítanom, hogy Presser egy zseni. Elmondta, hogy a Dob utcában Seress Rezső lakása alatt volt az ő lakásuk. Talán kapott valamit Seress Rezső hatalmas zenei lelkéből.
Még Kati születésnapi ajándékához tartozott egy tegnapi színházi est a Hűvösvölgyi Vigadó Gasztroszínházában: Mikó István és zenésztársai Svejk vagyok című előadása. A művészek a Hűvösvölgybe varázsolták nekünk a prágai Kehely vendéglőt. Úgy érezhettük, miközben ettük a knédlit és ittuk a pilsenit, mintha Svejk az asztalunkhoz telepedett volna, hogy vidám történeteivel és dalaival szórakoztasson bennünket.
Nem ez volt az első Svejk-előadás, amiben részünk volt. 2010 januárjában a Tivoliban láttuk a derék katona történetét a Budapest Kamaraszínház előadásában, Nagy Viktor főszereplésével. Akkor lelkendezve azt írtam a blogomban, hogy mintha Nagy Viktorra öntötték volna ezt a szerepet. Sajnos a Budapesti Kamaraszínház idén tavasszal állami támogatás híján megszűnt.
A tavalyi Cseh Sörfesztivál egyik nagy attrakciója volt Tóth Zoltán Svejk-interpretációja. Még az akkor 7 éves Petra is tiszta szívből kacagott. Az az előadás jobban hasonlított a Mikó-féle sztorizgatós Svejkre.
Hasek örökbecsű könyvét legalább kétszer olvastam, és az 1957-ben készült filmet is láttam, sőt DVD-n is birtoklom. Svejk figurája Hrabal könyveiben is visszatér Pepin bácsi képében, de Menzel filmjeiben is újra meg újra felbukkan, pl. Ivan Csonkin közlegényként, vagy Jan Dítě, őfelsége pincére formájában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Svejk figurája igazi bohémikum (a hungarikum szó mintájára).