Vannak események, amelyek mindennél erősebben döbbentenek rá bennünket a múló időre. Egyrészt ilyenek a korszaklezáró események, pl. ha megnősül valaki, akit nemrég még a térdünkön lovagoltattunk, de ilyenek az évente monoton ismétlődő események is. Nem csak családi ünnepekre, születésnapokra vagy karácsonyokra gondolok, hanem olyan banális dolgokra, mint az évenkénti fagymentesítés vagy csónakkiemelés a telken, a nyár-téli ruhacsere a szekrényben, a balkonvirágok tavaszi megvásárlása.
És ilyenek a szülői értekezletek is.
Amikor 7 évvel ezelőtt Orsika is a Szilágyi Gimnáziumba kezdett járni, egy napon volt az ő és Bori szülői értekezlete. Mivel Bori osztályában Kati SzMK-tag volt (szülői munkaközösség, aki nem tudná), úgy alakult, hogy hagyományosan én járok Orsi szülői értekezleteire. Így volt ez tegnap is, és nem tudom miért, de valahogy rám zúdult a 7 évvel ezelőtti első szülői értekezlet emléke és a kurva gyorsan eltelt 7 év. Ez állítólag az öregedés biztos jele.
Emlékszem a fiatal, kezdő osztályfőnökre, aki azóta egészen jól belejött, de még ugyanolyan fiatal. Emlékszem a bemutatkozó tanárokra, közülük a kicsit különc magyartanárra, akinek azóta Orsi az egyik szuperlatívuszos kedvenclíblingje lett. Emlékszem, hogy egy anyuka bevállalta, hogy függönyöket szerez az osztálynak.
Akkor egy hete költöztek haza Olaszországból, a férje még úton volt a bútorszállító kamionnal, az anyuka nem tudhatta, hogy a felajánlott olaszországi függönyök már nem fértek be a kamionba. De ha már megígérte, varratott új függönyöket. Orvos házaspár két lánygyerekkel, a kisebbik lett Orsi osztálytársa. Sokáig jó barátnők voltak, Pozsonyi úti lakásukhoz csukott szemmel is odatalálnék. Aztán a gyerekek eltávolodtak egymástól, bár többször újra fellángolt köztük a barátság, de ez már csak így van tini lányoknál. Az idei Pozsonyi Pikniken még ráköszöntem az anyukára, de most kiderült, hogy véglegesen Angliába költöztek, kislányuk is ott fogja befejezni a középiskolát.
Orsi 11. születésnapi zsúrján ismertük meg a kislányt és szüleit, a gyerek nagyon szépen énekelte olaszul a Happy Birthday-t. Ott volt Orsi egy másik újdonsült osztálytársa, egy háromszoros olimpiai bajnok kislánya, aki már négy éve az USA-ban él. Egy harmadik kislány egy éve költözött Angliába.
Szerencsére vannak olyanok, akikkel 7 éve töretlen Orsi barátsága, és itthon maradtak.
Nemcsak nálunk, de a környezetemben is úgy van, hogy a felnőttkori barátokat már a gyerekek szerzik a szüleiknek.
Szóval Orsi utolsó őszi szülői értekezletén rájöttem arra, amit Cserháti Zsuzsa énekel az Idő van című dalában: Komolyan kéne venni azt a kurva időt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése