Eskem-beskem holtomiglan-holtodiglan eszem-iszom dínom-dánom

Az ifjú pár szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel

Családi esküvőn voltunk a hétvégén: kisebbik unokaöcsémnek is bekötötték a fejét. Úgy alakult, hogy csak ketten voltunk Petrával, mert ugye Bori Amszterdamban van, Orsi és Kati pedig - egymástól függetlenül! - Prágában voltak (Orsi osztálykiránduláson, Kati üzleti úton).
Az esküvő Miskolcon, a lagzi pedig a Miskolchoz közeli Alsóhámoron, a Fridolin fogadóban volt. Petrával és szüleimmel egy közeli szállodában voltunk elszállásolva.
Igazi, hagyományos lagzi volt vendégvárással, menyasszony-kikéréssel, templomi és állami szertartással, csokordobással (Petra is vetődött), régi rigmusokat deklamáló vőféllyel, menyasszonytánccal, a menyasszony elrabolt cipőit kiváltó pajzán játékkal, éjfél utáni töltött káposztával. Roptuk a táncot kivilágos kivirradatig.
Kiderült Petráról, hogy mulatós csaj. Nagyon élvezte a lagzit, sokat táncolt, büszke voltam rá.
Egy két hónappal ezelőtti posztomban írtam az esküvő előtt megfutamodó vőlegényekről. Ezúttal erről nem volt szó, remélem Pisti és Moncsi boldogan élnek míg meg nem halnak.
Régi esküvők jutottak eszembe. Tíz éves korom körül voltam először egy igazi falusi sátoros lagziban, apám unokatestvére nősült meg. Egy hétig tartott az előkészület, a sütés-főzés. Én a nagymamámmal eljártam a "csigacsinálóba": összejöttek az asszonyok csigatésztát készíteni a lakodalmi leveshez, közben daloltak, pletykáltak.
Nagyobbik unokaöcsémnek kilenc éve volt az esküvője, nagylányaim voltak a koszorúslányok. Az is szép helyen, a Zemplénben lévő Kőkapun a Károlyi-kastélyban volt. Ki lesz a következő a családban?
Még egyszer, sok boldogságot az ifjú párnak!