A május elseje körüli hosszú hétvégét a Soproni-hegységben és a Lajta-hegységben való túrázással töltöttük nagyobb társaságban. Mivel születésnapom május 3.-án van, úgy adódott, hogy pont a szombati túranapon töltöttem be a 69-et. Rémek környezetben egy vadonatúj turistaházban csodás társaságban tölthettem a születésnapomat.
Már a reggeli ébredéskor sok gratuláló üzenet fogadott a telefonomon, a legelső mindjárt héber nyelvű volt (Izraelben egy órával előbbre járnak az órák).
יום הולדת שמח, József!
Aztán hamarosan megérkezett nagyobbik unokám szóbeli üdvözlete is WhatsApp-on:
Kati és Petra a reggelinél köszöntöttek, de a túratársak is megkoccintottak egy kis házi körtepálinkával. Aztán elindult a szokásos reggeli túra gyöngyvirágoktól illatozó erdőben.
Biztos tudjátok rólam, hogy szenvedélyes geokesser vagyok (a természetben elrejtett ládákat keresek meg a koordinátájuk alapján). Hát mit gondoltok, mi volt az elsőre megtalált geoláda jelszava? Egy születésnapi jókívánság!
A kb. 19 km-es túráról hazaérkezve aztán egy nem annyira örömteli meglepetés várt minket: nem volt víz. A gondnok esküdözött, hogy ilyen még sohasem fordult elő, ellenőrizzük, hagy van-e áram a szivattyúnak, de minden rendben volt. Szerencsére műszaki emberek is voltak a túracsapatban, ezért először kitisztítottuk a vízmű iszapleválasztóját, de ez nem segített. Aztán a búvárszivattyút közvetlenül, a nyomáskapcsoló kiiktatásával tápláltuk meg. Ez működött, viszont figyelnünk kellett a manométert, hogy a nyomás ne emelkedjen 4 bár fölé. Aztán egyik túratársunk szétszedte a nyomáskiegyenlítő tartály nyomáskapcsolóját, és egy fogóval megmozgatta a relét működtető tengelyt, és csodák-csodájára megjavult a kapcsoló.
Míg a férfiak a vízszolgáltatás helyreállításával foglalatoskodtak, a fiatalok a tiszteletemre feldíszítették a közösségi termet. És mivel másnap anyák napja is volt, ki tudja honnan, de virágokat varázsoltak elő és felköszöntötték az édesanyákat.
Így, hogy lett víz, a pásztortarhonya elkészítésének sem lett akadálya. Vacsi előtt még kaptam jókívánságokat a körtepálinkás koccintás mellé, de vacsora után újabb meglepetés várt rám:
Valahonnan két torta is elővarázsolódott, de még nem ért véget az este! Petra lányom egy vetélkedőt rendezett belőlem, mindenféle ravasz, rólam szóló kérdésekkel, például, hogy mi a címe ennek a blognak 😀? Aztán összeállított nekem Spotify-on egy lejátszási listát a vacsorát követő tánchoz, így aztán éjfél utánig folytatódott a buli.
Kedves kortársak! Bár a 69 nem eléggé kerek (mármint nem alaki értelemben, mert abban nagyon is!), ez az ünneplés felért egy kerek évfordulóval. Köszönet mindenkinek, akinek része volt benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése