EU20 (Lángolj fel a lelkünkben)

- Éljen és virágozzék! - kiáltott fel a feleségem május elsején, és elmentünk az Oázisba balkonnövényeket vásárolni az erkélyünkre. Pedig ez a május elseje nem egy egyszerű május elseje volt, hanem egyben uniós csatlakozásunk 20. évfordulója is. Ha nem volna egy büszke és szabad fővárosunk, bizony teljesen megemlékezés nélkül maradtunk volna.

A kormányközeli hírportálok, de még a kormánynak becsicskult Index is hallgatott az évfordulóról.

Az Index címoldala május elsején

A Magyar Nemzet címoldala május elsején

Az Origo címoldala május elsején

Szerencsére az évforduló előestéje Karácsony Gergely jóvoltából kapott egy kis ünnepi díszkivilágítást.

Pedig jól emlékszem a csatlakozás előtti este eufórikus hangulatára a Millenárison. Két nagyobb lányommal mentem el, Kati otthon maradt az egy hónapos kis Petrával. Volt fényfestés, ünnepi koncert, éjfél előtti visszaszámolás.

Húsz évvel ezelőtt az egész főváros uniós díszben pompázott, és mi a nagylányokkal egész nap csak csatangoltunk.

Kásás Tamás az Erzsébet híd pilonjában

A Lánchíd nemzeti színekben

(A vízilabdacsapat megjelenítése az Erzsébet hídon jó ómennek bizonyult: három hónap múlva Kásásék Athénban megszerezték zsinórban második olimpiai aranyukat, négy év múlva Pekingben pedig a harmadikat).

Még a Városligetben is megcsodáltuk a balsorsú időkereket, melynek dicstelen sorsa jól szimbolizálja uniós várakozásainkban való csalódásunkat.

Pedig ha megnézzük az alábbi két grafikont, igazán nem panaszkodhatunk az elmúlt 20 évre (forrás: Átlátszó)

A tegnapi dekorálatlan csend és hallgatás elég lehangoló volt, szerencsére szabad és büszke fővárosunk megemlékező koncertet tartott a Városháza parkban (amit Karácsony ígéretének megfelelően hamarosan tényleg megnyitnak a budapestieknek). Először a Budapest Kórus közreműködésével a nézőközönség elénekelhette az Örömódát, az Unió himnuszát, utána a 20 év 20 sláger című zenei egyveleg következett.

20 éves uniós csatlakozásunk többet érdemelt volna. Vegyük komolyabban!