Ismeritek a rák és mász meséjét?

Most nem írnám le teljes részletességgel a Benedek Elek által gyűjtött népmesét, de a lényeg, hogy egy szolgálólány éppen edényeket mosogat a pataknál, mikor a partra mászik egy szép, megtermett rák. Épp arra lovagol egy huszár is, ezért a szolgáló megkérdezi:
- Ugyan mi az isten csudája lehet ez, vitéz uram?
- E' bizony rák, húgomasszony.
- Hát hogy volna ez rák - mondja a leány -, hiszen ez mász!
- Bizony mondom, hogy rák.
No addig-addig hajtja, bizonygatja mindegyik a maga igazát, míg a szolgáló dirib-darabra töri az összes edényt:
- Az Isten engem ilyen diribdarabba törjön, hogyha nem mász!
A huszár sem volt rest, leszökött a lováról, és kardjával elvágta a nyakát:
- A hóhér úgy vágja el a nyakamat, mint én a lovamét, ha nem rák.
A mese még folytatódik, végül a vitatkozó felek a pap elé kerülnek, aki saját házát gyújtja fel:
- A tűz lángja éppen így égessen el minket, ha mind a ketten bolondok nem voltatok! Ha a pap háza el nem égett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Fontos népmese (minden népmese fontos), tipikus kommunikációs csapdahelyzetről, az egymás melletti elbeszélésről szól. Nemzetközi konfliktusok, háborúk is leggyakrabban emiatt törnek ki, meg persze a családi perpatvarok is, mert ráadásul családon belül nehezen találni elfogulatlan mediátort.

Miért állítsa be magát a blogíró szentnek, mi is szoktunk az asszonnyal veszekedni, legtöbbször egy mediátor megoldaná a helyzetet. Tegnap is ez történt, és amikor Kati egyszerűen ott hagyott és kiment a szobából (ő csinálta okosan), én dühömben a kezemben lévő bögrét a földhöz vágtam. Ritkán szoktam törni-zúzni, talán apámat is csak egyszer láttam egy teljes tányér gulyáslevest összetörni a konyhakövön. Érdemes észre venni, hogy legtöbbünkben működnek a szociális fékek, nem törünk értékes dolgot (lapostévét, mobiltelefont stb.) és igyekszünk nem sérülést okozni.

Mondom, a tegnapi veszekedésnél Kati már nem volt a szobában, nekem viszont mégis sikerült sérülést okoznom: saját magamnak. Ugyanis a bögrét teljes erővel a jobb lábfejemnek vágtam, onnan pattant aztán a konyha kövére, ahol dirib-darabra tört.

Pántos papucsban zokni volt a lábamon, ezért először csak azt vettem észre, hogy kezd a zokni átnedvesedni. Lehúzva a zoknit láttam, hogy a jobb lában 2. ujjából dől a vér. Azért van nekem országos elsősegélynyújtó versenyen második helyezett lányom, hogy ellássa a sérülésemet, mintaszerű kötést tett a lábujjamra. A probléma csak az volt, hogy éjszaka többször is átvérződött a kötés, gondoltam, ennek fele sem tréfa, holnap el kell menni a baleseti sebészetre.

Ünnepnap lévén a Szent János kórház baleseti ügyelete jöhetett volna szóba, amely egy igazi horrortanya, Halloween napján különösen, de erről már posztoltam eleget. Viszont eszembe jutott, hogy tőlünk egy sarokra van az EMINEO magánkórház, amelynek van baleseti ügyelete. Fel is hívtam őket, de egy automata hang bemondta, hogy túl sok hívásuk van, hívjam őket később, vagy regisztráljak online. Pont befejeztem az online időpontfoglalást fél 12-re, amikor visszahívott egy recepciós, hogy látja, volt itt egy nem fogadott hívásom. Mondtam, hogy időpontot szerettem volna egyeztetni, de már online megtettem.

Az adott időpontra Kati kísért el, mert sántikálva tudtam járni. A megadott időpontban már a rendelőben voltam, ahol megállapították, hogy van egy nyílt mély seb, amit mindenképpen varrni kell, de először feltesznek egy ideiglenes kötést, amíg a röntgenfelvétel elkészül. Az átvilágítás öt perc alatt ki lett értékelve: a 2-es ujj körömperce (legfelső ujjperce) fraktálisan három darabra tört, de ezt nem kell műteni vagy rögzíteni, mert a körömágy egyben tartja. A műtét kb. 25 percig tartott helyi érzéstelenítésben, a végén kaptam egy Tetanusz-védőoltást is, mert elvileg szennyeződhetett a seb. Elláttak tanáccsal, visszarendeltek kötéscserére, és kiállították a számlát, ami kereken 100 000 Ft volt, nagyjából annyi, amennyire számítottam. Ez a Jánosban egy napi tortúra lett volna ingyenesen. Nem tartom lehetetlennek, hogy az engem ellátó baleseti sebész is csak másodállásban van az EMINEO-nál, lehet, hogy főállásban pont a Jánosban dolgozik. Csakhogy az EMINEO-nál:

• Jól működik a betegfelvétel;
• Tiszta és rendes a váró és a mellékhelyiségek;
• Minden szükséges eszközből és anyagból van elegendő;
• Az orvos figyelmesen tájékoztatja beteget;
• ...

Nem akarok okoskodni, tudom, hogy a magyar egészségügybe rengeteg pénz kellene, ezt jól szemlélteti az a számla, amit most fizetnem kellett (Kati egészségpénztári számlájára, hiába, jó, ha az ember felesége állami cégnél dolgozik). Sajnos manapság egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyet akár alkalomszerűen, akár biztosítási alapon. Ha képalkotási leletre (ultrahang, CT, MRI) vársz, vagy kivárod a több hónapos sorodat és kockáztatod, hogy mire kiderül a a tumorod, már késő, vagy jó magyar forintot csengetsz a magánintézményben. Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan oldja ezt meg Pintér Sándor.