Valójában már a 2014-es parlamenti választások előtt volt ellenzéki oldalon kísérlet egy közös, koordinált választási indulásra. Ekkor debütált az új választási törvény, mely egyfordulóssá tette a választást, lehetetlenné téve a két választási forduló közötti - az első forduló eredménye alapján történő - egyezkedést a pártok között. Ez a választási törvény azt is előírta, hogy csak az a párt állíthat országos listát, mely 27 egyéni körzetben (az összes körzet több mint negyedében) egyéni jelöltet állít. Vagyis az ellenzéki pártok abba a helyzetbe kerültek, hogy amennyiben országos listát akarnak állítani, egymás ellen kell jelölteket indítani egyéniben. Ezért már 2013-ban zászlót bontott Bajnai Gordon volt miniszterelnök pártja, az Együtt2014 párt, de végső célját, hogy integrálja az összes "demokratikus ellenzéki erőt" (ebbe ugyanis a Jobbikot sohasem értették bele), nem érte el. Mindössze három civil egyesület, a Haza és Haladás, a Szolidaritás Mozgalom és a Milla Egyesület alkották az új pártot.
Végül közvetlenül a választások előtt összerakták az Összefogás listát az MSZP-ből, a DK-ból, a PM-ből és az Együtt2014-ből, de mivel a Jobbik és az LMP külön indultak, a közös listát pedig a pártok füstös termekben, a választók teljes kizárásával állították össze, kétharmados, a Holdról is látszódó Fidesz-győzelem született.
A választási kudarcot látva 2015-ben Bokros Lajos MoMe mozgalma próbált integráló erővé válni, és időben felkészülni a 2018-as választás koordinált indulására. 2015-ös zászlóbontásukon magam is jelen voltam. Mivel azonban Bokros neve a '90-es évek végének sikeres gazdaságstabilizáló, ugyanakkor súlyos megszorításokat tartalmazó Bokros-csomag miatt sokak szemében vörös posztó volt, a MoMe nem tudta betölteni a neki megálmodott szerepet, közvetlenül a '18-as választások előtt a párt kulcsfigurái elhagyták a pártot és végül Bokrosék maguk is inkább a külön indulás mellett döntöttek (mondanom sem kell, hogy nem sok sikerrel).
A 2018-as összefogás annyira nem sikerült, hogy Gulyás Márton civil szervezete, a Közös Ország Mozgalom próbálta felmérni az egyes körzetekben a jelöltek esélyeit, és ez alapján rávenni az ellenzéki szavazókat, hogy a legesélyesebbre adják a voksukat.
Az összefogás, az egymás javára történő visszalépés ad hoc jellegű volt, csak helyi szinten voltak visszalépések (pl. a mi választókerületünkben egyedül Csárdi Antal indult, le is győzte Hollik Istvánt). Így aztán a Fidesz újabb kétharmada már nemcsak a Holdról, de a Marsról is látszott.Az ellenzék számára két dolog vált világossá: komolyabban kell venni az összefogást, másrészt Jobbik nélkül esélytelen bármiféle összefogás. Ezt a Jobbik is érezte, és megindult a néppártosodás útján, vagyis jobboldali radikális pártból egy sehalsehús jobbközép polgári párttá vált. Az ellenzéki összefogásban való részvételi hajlandóság aztán ugyanúgy megosztotta a pártot, mint annak idején az LMP-t, és bekövetkezett a pártszakadás.
Az előválasztási rendszer először 2019-ben a budapesti önkormányzati választásokon debütált. Karácsony Gergely szabályos előválasztáson mérte össze erejét valódi és kamu indulók ellen, és majdnem pontosan három éve sikerült Tarlós fölébe kerekednie. A mi kerületünkben is ellenzéki lett a polgármester, és a képviselőtestületben is 10:5 arányban (kétharmaddal!) az ellenzék győzött. De ehhez az kellett, hogy az egyéni körzetekben is közös jelölő szervezetként a MOMENTUM - DK - MSZP - PÁRBESZÉD - LMP - JOBBIK - VÁRUNK EGYESÜLET jelöltjei induljanak. Így juthatott be a testületbe két jobbikos jelölt, Varga Dániel és Zsitnyák János, akik 2020-ban kiléptek a Jobbikból, és mivel a momentumos Gelencsér Ferenc helyére is egy Fideszse képviselőt választottak a 2022-es időközi választásokon, elveszett az ellenzéki többség a kerületben.
De visszatérve az ellenzéki előválasztáshoz: lebonyolítására az ellenzéki pártokból delegált civil szervezetek, az Országos Előválasztási Bizottság (OEVB) és a Civil Választási Bizottság (CVB) jöttek létre, de a mozgósításban komoly szerepet vállalt másik két civil mozgalom, A Hang és a Nyomtass te is. A kormány még a 2021. év elején egy újabb választási törvénymódosítással próbálta az összefogást kikényszeríteni: az országos listaállítás feltétele 71 egyéni körzetben való egyéni jelölt indítása (szemben a korábbi 27-tel!).
Mivel a kormánypártok biztosak voltak abban, hogy a közös miniszterelnök-jelölt Karácsony Gergely lesz, példátlan lejárató kampány indult a főpolgármester ellen.
A Magyar Nemzet 2021. július 14.-ei címlapja |
A kormánypropaganda mindent megtett, hogy a két legesélyesebb jelöltet, Dobrev Klárát és Karácsony Gergelyt lejárassa, az ElkXrtuk című propagandafilmben komoly negatív szerepet kaptak mindketten. De egy váratlan dolog történt: Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester az esélytelenek magabiztosságával (és Karácsony Gergely visszalépésével) miniszterelnök-jelöltté vált. Nem tagadom, én is rá szavaztam, mert jó ötletnek tűnt: nem volt politikailag besározódva, a jobbközép vidéki szavazók számára is elfogadhatónak tűnt, ő volt az a tiszta jelölt, akire évek óta vártunk. Őt nehéz lesz "összegyurcsányozni" - gondoltuk. De sikerült!
A kormánypropaganda elképesztő sebességgel válaszolt, és a Stop Gyurcsány - Stop Karácsony petíció pillanatokon belül Stop Gyurcsány- Stop Márki-Zay petícióvá változott.
Akár hiszitek, akár nem, de egy évvel az ellenzéki előválasztás után, nyolc hónappal az orosz-ukrán háború kitörése után, fél évvel a Fidesz újabb kétharmados győzelme után még mindig működik a Fidesz Stop Gyurcsány - Stop Márki-Zay petíciós oldala, ráadásul kamu email-címmel akárhányszor kitölthető. Ma is sikeresen kitöltöttem!
Márki-Zay egyedüli bűne, hogy túl őszinte volt, emberszámba vette a választókat, őszintén beszélt nekik gazdasági kérdésekről is. Profi politikus választás előtt ilyet sohasem tesz, helyette hazudik, mint a vízfolyás.
A várost ellepték az undorítóbbnál undorítóbb gyurcsányos-márkizayos lila plakátok, persze szigorúan egy "kormánytól független civil szervezet", a CÖF égisze alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése