Önsorsrontás

Az ötven évvel ezelőtti Kennedy-gyilkosság kapcsán nekem J F K fia, a gyilkosság idején három éves, JFK Junior jutott eszembe.
(Érdekes, azt gondoltam, hogy nagyobb felhajtás lesz az ötvenedik évforduló kapcsán, leadják a televíziók az összes ebben a témában készült filmet, megírják az újságok az összes konteót, vagy legalább egyszer elhangzik a rádióban Neményi Béla örökbecsű száma: Ki ölte meg Kennedyt?)
Visszatérve John Kennedy Jr.-ra: Amerika tragikus sorsú hercege nem kerülhette el a transzgenerációs átkot, sejteni lehetett, hogy apja nevével szükségszerűen tragikus sorsot kell hordoznia.

JFK Jr. apja temetésén

Élete méltó betetőzése volt a a Kennedy-család tragikus krónikájának: Nagybátyját, Robertet öt év múlva lőtték le az elnökválasztási kampányban. Másik nagybátyja, Edward ugyan teljes életű politikai pályát futott be, egész életére árnyékot vetített az ún. Chappaquiddick-incidens: autójával egy partiról hazafelé tartva egy hídról a csatornába hajtott. Sikerült kiúsznia, de a mellette ülő hölgyet, egy 28 éves kampány-aktivistát nem sikerült kimentenie, ráadásul az esetet csak másnap jelentette a rendőrségnek.
Anyja, Jacqualine, sógóra, Robert meggyilkolása után úgy érezte, hogy nincsenek biztonságban az USA-ban, ezért férjhez ment a görög hajómágnáshoz, Arisztotle Onassziszhoz. Az ifjú Kennedy Onassziszban apja helyett apjára, apja fiában pedig bátyjára lelt egészen utóbbi tragikus repülőbalesetéig.
Az ifjú Kennedy mozgalmas életével azután folyamatosan tele voltak a bulvárlapok, egészen az ő 1999-es repülőbalesetéig, melyben osztozott vele válófélben lévő felesége és sógornője is. A történetről itt meg itt részletesebben olvashattok.
Kedves blog-olvasók, nemcsak azért írom ezt a posztot, mert én is kétszer temettem el velem azonos nevet viselő felmenőt a balkányi temetőben (nagyapámat '71-ben, 84 éves korában, apámat meg most, 92 évesen), hanem mert JFK Jr. halálakor sokat olvastam Eric Berne-től, Erich Fromm-tól, Anthony de Mello-tól és Müller Pétertől. Berne Sorskönyve nagy hatással volt rám, ezért amikor elolvastam az ifjabb Kennedy beteljesült sorsát (akkoriban járt nekünk a Time, sokat írtak benne a repülőbaleset körülményeiről), biztos voltam abban, hogy élete tragikus mintáit építette be saját halálába. JFK, ilyen névvel nem lehet ágyban, párnák között meghalni.
A harmadik aktualitás egy ismerősöm magánéleti ámokfutása. Egész eddigi életét és saját jövőjét felrúgva próbál új életet kezdeni, miközben nemcsak saját, de környezete életét is rombolja. Emlékszem, hogy legendás tévésorozatában Csernus Imre hogy üvöltözött az ilyen önsorsrontókkal. Álljon itt tanulságul minden életét önmaga tönkretevő, de másokat hibáztató önsorsrontónak egy történet a Sorskönyvől (fejből idézem):

Egy férfi minden délben előveszi szendvicsét a munkahelyén, beleharap, majd bosszúsan felkiált: A fenébe, már megint sajtosszendvics! Kollégája megkérdezi tőle: Miért nem szólsz a feleségednek, hogy valami mást csomagoljon neked ebédre? Mire a férfi: Nekem nincs is feleségem, magam készítem el a szendvicsemet.