Beszéljünk a nyugdíjakról

 

Új "főgonosz" tűnt fel a kormánypropaganda univerzumában, Simonovits András nyugdíjszakértő személyében, akit rögtön ki is neveztek a "TISZA nyugdíjtanácsadójának".

Simonovitsot jól ismerem, hiszen már évtizedek óta tűnik fel különféle beszélgetős műsorokban, és próbálja felhívni a figyelmet a magyar nyugdíjrendszer anomáliáira. Természetesen szó sincs arról, hogy egy gonosz ember lenne, aki szándékosan rosszat akar a nyugdíjasoknak, éppen ellenkezőleg. De a nyugdíjrendszernek jelenleg két nagyon súlyos problémája van:

1. A pocsék magyar demográfiai helyzet miatt a társadalmon belül az eltartók és eltartottak aránya egyre inkább eltolódik az utóbbiak javára.

Tegnap jött ki a KSH gyorsjelentése a szeptemberi demográfiai adatokkal, és az adatok megint lesújtóak. Egy év alatt egy Cegléd méretű várossal csökkent hazánk lakossága, miközben korösszetétele tovább tolódott a nyugdíjkorúak javára. 2024-ben 113 ezren érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt, de csak 87 ezer gyermek született. Mindenkinek tanulmányozásra ajánlom az interaktív korfát, korosztályok és korosztály-csoportok népessége vizsgálható nemcsak a jelenben, de a múltban és az adatokból prediktált jövőben is.

Ha rákattintasz, még nagyobb lesz

A fenti két grafikonon a termékenységi ráta, valamint a születés/halálozás láthatók: a termékenységi ráta utoljára 1978-ban haladta meg a reprodukcióhoz szükséges szintet, és 1980 óta haladja meg a halálozási szám a születési számot.

A magyar állami nyugdíjrendszer elosztó/kirovó szisztémában működik, vagyis az önkéntes nyugdíjpénztárakkal ellentétben a nyugdíjak fedezetét nem az évtizedek alatt befektetett nyugdíjjárulékok hozamából, hanem az adott hónapban befizetett összes járulékból (+ költségvetési kiegészítésből) fizetik (lásd még: piramisjáték).

2. A nyugdíjak indexálásának mértéke elmarad a bérek indexálásának mértékétől

Ez a tény - vagyis a svájci indexálás hiánya - egyre jobban elszegényedő nyugdíjastömegeket hoz létre.

Ezzel kapcsolatban adatokért a ChatGPT-hez fordultam, hogy 15 év alatt hogyan változtak az átlagnyugdíjak az átlagbérhez képest, valamint hogyan alakult egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjba ment nyugdíjas nyugdíja egy ma nyugdíjba menő nyugdíjához képest. Az eredmény lesújtó:

• Az átlagbér-növekedés 4-4,5-szeres, vagyis 300-350 %-kal nőtt;
• Az átlagnyugdíj növekedése csak 2,5-szeres, azaz kb. 150 %-kal nőtt;
• Még rosszabb egy 15 évvel ezelőtt nyugdíjazott helyzete, az ő nyugdíja csak kétszeresére nőtt nominálisan.

Vagyis az a bizonyos nyugdíjas olló nemcsak a keresők és a nyugdíjasok között nyílik folyamatosan, hanem a régi és a friss nyugdíjasok között is. Nyilvánvalóan igazságtalan, hogy egy 2010-ben nyugdíjba ment tanár mostani nyugdíja csak a fele egy most nyugdíjba ment tanárénak, hiszen ugyanúgy 40 évet dolgoztak végig ugyanazon a pályán. Ezekre az anomáliákra hívja fel a figyelmet Simonovits és ezekre próbál megoldást találni.

A Fidesz nyugdíjasok felé tett gesztusai semmit sem tesznek ennek az igazságtalanságnak a csökkentésére: a 13. havi nyugdíjjal egy magas nyugdíjjal rendelkező jobban jár, mint egy kisnyugdíjas, de még a kiosztott élelmiszerutalványoknál sem próbálták figyelembe venni a rászorultságot. (Mi Katival az élelmiszerutalványainkat Iványi Gábor karitatív egyesületének adományoztuk).

A kormány most belengette a 14. havi nyugdíj lehetőségét is, de természetesen most sem árultak el részleteket. A nyugdíjszakértők szerint ha úgy folyósítanák, mint most a 13. havit, akkor az további igazságtalanságokat szül, ezért inkább 14. havi átlagnyugdíjat kellene fizetni.

Természetesen a TISZA-nak van valóságos nyugdíjprogramja is, ahogyan Kármán András személyében valóságos nyugdíjszakértője, de ezt a kormánypropagandának nem áll érdekében megemlíteni. Ez már sokkal jobban koncentrál a nagy különbségek kiegyenlítésére, mint az ész nélküli osztogatásra. Viszont igazán fájdalmas korrekciót egyetlen kormány sem mer végrehajtani, mert hajszolják a népszerűséget, ezért csak az eleve bukásra predesztinált válságkormányok hozzák meg népszerűtlen intézkedéseket.

Bajnai, akinek nyugdíjintézkedéseit boldogan megtartotta tíz éven keresztül a Fidesz-kormány, de végig negatív hivatkozási alap volt, az alábbi válságintézkedéseket hozta:

• Döntött a nyugdíjkorhatár fokozatosan 62 évről 65 évre való felemeléséről;
• Eltörölte a svájci indexálást (vagyis azt, hogy a nyugdíjak részben az árindex, részben pedig a bérindex emelkedésével együtt nőjenek);
• Eltörölte a 13. havi nyugdíjat, helyette bevezették a legfeljebb 80 000 Ft éves nyugdíjprémium intézményét, melyet akkor kell az államnak fizetnie, ha a GDP éves növekménye meghaladja a 3,5 %-ot (ez alapján fizetett Orbán most, 12 évvel később ugyanennyi összegű nyugdíjprémiumot).

2010-ben a Fidesz ehhez már csak annyit tett hozzá, hogy elkonfiskálta a magánnyugdíjpénztárak megtakarításait. (Fontos megjegyezni, hogy ezt sem gonoszságból tették, egyszerűen hatalmas lyuk tátongott a nyugdíjrendszer bevételi oldalán. A feladatot Selmeczi Gabriellára szignálták ki, rá is égett ez a dolog rendesen.)

A Fidesz minden választás előtt keresi azokat a szilárd pontokat, amelyeket az állami propagandával kellő mértékben felerősíthet, és amellyel megnyerheti a választást:

• 2014-ben ez a rezsicsökkentés volt;
• 2018-ban a migránsokkal való riogatás;
• 2022-ben a háborúval való riogatás.

Nos, úgy tűnik, a 2026-os választási kampányban a nyugdíjasok megint fontos célközönséget fognak alkotni. Már alig várom, hogy megint megtaláljam a postaládánkban a Jókor című nyugdíjasújságot benne Simonovits András riogatásaival.

Mert az a helyzet, kedves barátaim, hogy fontos kérdésekről - mint pl. a nyugdíj - értelmes párbeszéd már úgysem várható. Ezt olvasom a már korábban is említett Harari Nexus című könyvében:

"Az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok már a legelemibb tényekben sem tudnak egyetérteni,... és már nemigazán képesek civilizált párbeszédet folytatni. A kétpárti együttműködés a Kongresszusban, ami valaha az amerikai politika egyik alapvető vonása volt, mára szinte teljesen megszűnt.... A polgárok nem tudnak beszélni többé egymással, és nem politikai riválisnak, hanem ellenségnek tekintik egymást, a demokrácia fenntarthatatlanná vált."