A Révész

Valamikor az ezredforduló környékén ugyanúgy, mint mostanság, a Kossuth rádióra ébredtünk minden reggel. A 6 órás hírek előtt volt öt perc magvas gondolat különféle szerzőktől, és hetente egyszer Sári László Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel buddhista gondolatokat hallhattunk. Nagyon szerettem ezeket a történeteket, pozitív energiákkal feltöltődve kezdhettem a napot.

Később Sári László Su-la-ce álnéven könyv alakban is közre adta ezeket a beszélgetéseket, akárcsak az ifjú Lin-csi és az időskori Lin-csi gondolatait, és ezeket a köteteket dedikálta is nekem.

Lin-csi tanításainak lényege, hogy azért van szükség tanításra, hogy megértsük: nincs szükségünk tanításra. Az egyik emlékezetes reggeli beszélgetés jól megvilágítja ezt, amit most csak rövidítve idézek:

"Cun-csiang szerzetes kétségbeesve fordult Lin-csihez:
- Mester, amióta tanítasz, a folyók nem folyók, a hegyek nem hegyek. Mielőtt idejöttem, minden az volt, ami valójában. Buddha Buddha volt, a Tanítás Tanítás, én én voltam, a folyók folyók, a hegyek hegyek. Mondd apát, mit tegyek?
- Tudod mit, Cun-csiang? Világosodj meg egészen! Vagyis felejts el mindent, amit tanultál! - vágta rá az apát.
- Nem tudom elfelejteni. Nem tudok megvilágosodni. Felfordult a világ! Minden a feje tetejére állt!
- Tudod mit kell tenned? Ha éhes vagy, egyél, ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, feküdj le! A folyótól pedig ne akarj mást, csak hogy folyó legyen, a hegytől pedig, hogy hegy.
A szerzetes visszament a cellájába, és úgy aludt el, hogy nem gondolt rá, ki az a Buddha, kik a pátriárkák, és mit tett vele a Tanítás. Mikor felébredt és kinézett a kolostor ablakán, megint mindent rendben talált a Hou-to folyó partján. Talpra állt a világ."

Máshol így beszél Lin-csi apát:

"A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ... Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek - fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

Mindez azért jutott eszembe, mert Bori lányomtól Hermann Hesse egy több mint száz éve íródott könyvét kaptam meg, melyet a szerző "hindu költeménynek" definiál, a címe Sziddhártha. Kíváncsian olvastam el a könyvet, hiszen Gótama Sziddhártha a történelmi Buddha családneve. És valóban, a regény az indiai ókorban, két és fél évezreddel ezelőtt, Buddha idejében játszódik, de Gótama Buddha és Sziddhártha személye zavarba ejtő módon különválik. Sziddhártha egy bráhman (a legfelső, papi kaszthoz tartozó) ifjú, akinek életútját és megvilágosodását követhetjük végig ebben a prózai költeményben.

Sziddhártha is spirális belső utat jár be: elhagyja gazdag családját és szamanának (aszkéta szerzetes) áll, mert "tiszteletre méltó atyja és más tanítói, a bölcs bráhmanok átadták már neki bölcsességük legjavát, bőségüket már beletöltötték szelleme várakozó edényébe, ám az edény nem telt meg, szelleme nem lakott jól, lelke nem nyugodott meg, szíve nem csillapodott". Útja során találkozik Gótama Buddhával, de nem áll be szerzetesei sorába, mert:

"Ó Magasztos, úgy gondolom, senki sem részesülhet a megváltásban tanítás révén! Senkivel sem közölheted, senkinek sem mondhatod el szavakban, tanítással azt, ami veled történt megvilágosodásod pillanatában! Sok mindent tartalmaz a Megvilágosodott Buddha tanítása, sokakat tanít a helyes életre, a rossz elkerülésére. Egyvalamit azonban nem tartalmaz ez az oly tiszta, oly tiszteletreméltó tanítás: nem tartalmazza a titkot, melyet a Magasztos átélt, egyedül ő a százezrek közül."

Felhagy az aszkéta élettel, gazdag kereskedő lesz, éli a gazdagok kicsapongó, hedonista életét, de közben folyamatosan lenézi a hétköznapi életüket élő, küszködő, egyszerű gondolkodású embereket, akiket csak "gyerekembereknek" nevez, hiszen gondolataik és vágyaik oly gyermekiek. Aztán megcsömörlik ettől az élettől, hátrahagy minden gazdagságot és egy új ébredés vár rá egy folyó partján, melynek hullámveréséből kihallja a szent "Óhm"-ot, és egy révész, Vászudéva szolgálatába szegődik. Vászudéva Krisna egyik neve, jelentése: egyesítő, aki összeköti a folyó két partját, egyesíti a két életszférát: a szellem és a természet területeit, és feloldja őket a lélek egységében.

És vénségére Sziddhártha, a révész megvilágosodik, beérkezik, mert a hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók lettek. Barátjának, Góvindának, aki árnyéka és lelki kivetülése is egyben, így beszél erről:

"A világ, barátom, nem tökéletlen, nem egy hosszú úton halad a tökéletesség felé; nem, minden pillanatban tökéletes, minden bűn magában hordozza a kegyelmet, minden kisgyermek az öregembert, minden csecsszopó a halált, minden haldokló az örök életet. Egyetlen ember sem láthatja, hogy a másik hol jár az útján, a haramiában és a kockajátékosban Buddha várakozik, a bráhmanban pedig a haramia. Mély meditációval megszüntethetjük az időt, egyszerre láthatunk minden elmúlt, létező és leendő életet, és ekkor minden jó, minden tökéletes, minden brahman."

Mai világunkban a révészekből, az egyesítőkből kellene sokkal több, hogy nyugodtan élhessük egyszerű "gyerekember" életünket gyerekes vágyainkkal, gyerekes érzéseinkkel, gyerekes gondolatainkkal egy nyugodt világban, ahol a hegyek csak hegyek, a folyók csak folyók.

Országajánlás: propaganda és valóság

Mostanában dézsávű-érzésem van: A '80-as évek végén már recsegett-ropogott a Kádár-rendszer, összeomlani látszottak a szocialista gazdaság fundamentumai, amikor is vagy két tucat közgazdász Fordulat és Reform címen egy terjedelmes kiadványban helyzetelemzést és ebből adódó reformjavaslatokat tettek közzé. A kiadvány szerkesztői Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György voltak, valamennyien a Pénzügykutató munkatársai. Persze a hivatalos kádári gazdaságpolitika nem értett egyet a nyugatbarát nézeteikkel, Lengyel Lászlót, Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt és Király Zoltánt látványosan ki is zárták az MSZMP-ből.

A magyar gazdaság megint bajban van, az uniós helyreállítási alap forrásainak elmaradása, a vártnál kedvezőtlenebb makropálya és a kormányzati választási osztogatások miatt az eredetileg tervezett 838 milliárd forinttal szemben 1685 milliárd forint értékű devizakötvényt bocsátanak ki, ennyivel növelve az államadósságot. Zuhan az ipari termelés, változatlanul magas az infláció.

Az Európai Unió Tanács célzott gazdasági országajánlást adott ki minden tagországra egyedileg szabva. A dokumentum természetesen a neten mindenki számára rendelkezésre áll magyarul is. Ahogyan a dokumentum fogalmaz: "A Bizottság 2025. június 4-én közzétette a Magyarországra vonatkozó 2025. évi országjelentést. Ebben értékelte a releváns országspecifikus ajánlások végrehajtása terén Magyarország által elért eredményeket, és számba vette a helyreállítási és rezilienciaépítési terv Magyarország általi végrehajtását."

Az átlagember leginkább a kormánypropagandából szerez tudomást a jelentés megállapításairól feketeöves propaganda stílusban:

Valószínűleg Juli nénit és Kati bácsit kielégíti ez a Gonoszbrüsszel-narratíva, de azért érdemes egy kicsit beleolvasni az eredeti dokumentumba, melynek elérhetőségét - talán mondanom sem kell - egyetlen egy propagandakiadvány sem adja meg.

A dokumentumnak hasonlóan a négy évtizeddel ezelőtti Fordulat és Reformhoz, van egy helyzetértékelési és egy ajánlási része. Mazsoláztam mind a kettőből, nézzük először a helyzetértékelés néhány érdekesebb megállapítását:

• A Bizottság 2025. június 4-én megállapította, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn.
• Az EU többi részéhez képest továbbra is erősebb inflációs nyomás jelentkezik, miközben a gazdasági fellendülés lassú és lefelé mutató kockázatoknak van kitéve.
• Az államadósság-ráta nem csökken, és az adósságszolgálati kiadás és a bruttó finanszírozási igény továbbra is magas. A bankok és az állam kapcsolata még szorosabbá vált azon adópolitikai intézkedések miatt, amelyekkel a belföldi bankokat az államadósság megvásárlására ösztönzik.
• A háztartások és a vállalatok részére nyújtott támogatások és hitelek továbbra sem a megfelelő célcsoportokra irányulnak, és a hitelkamatok szabályozása korlátozza a monetáris politika hatékonyságát. Ugyanakkor a lakástámogatások és a kedvezményes hitelprogramok továbbra is torzítják a lakáspiacot, és fokozzák a lakásárakat felfelé hajtó nyomást.
• A támogatott hitelek aránya a Covid19-járvány előtti szinthez képest továbbra is magas, ami az alacsony hozamú és a termelékenységet kevéssé javító projektek finanszírozása miatt az optimálistól elmaradó tőkeallokációt eredményez. Bár az élelmiszerekre vonatkozó ársapkákat 2024-ben fokozatosan megszüntették, 2025-ben a kormány az élelmiszerek széles körére kiterjedően maximálta a kiskereskedelmi beszerzési ár és az értékesítési ár közötti árrést.
• A költségvetési célértékek gyakori és jelentős módosítása következtében a költségvetés nem jelent stabil alapot a piaci szereplők számára, és kétségessé teszi a középtávú költségvetési tervek hitelességét.
• A közérdekű vagyonkezelő alapítványok gyengítik a költségvetési felügyeletet, mivel úgy tűnik, hogy hatékony ellenőrzési mechanizmusok nélkül működnek.
• A versenyképességi mutatók tekintetében Magyarország 2024-ben az egyik legrosszabbul teljesítő ország volt az EU-ban.
• A kiskereskedőket olyan adminisztratív beavatkozások is érintik, mint például a kiskereskedelmi ársapkák, az értékesítési árrés korlátozása, a kötelező árengedmények, az élelmiszerek lejárat előtt 48 órával történő értékesítésének tilalma és a kötelező online árjelentés.
• A magántőkealapok növekvő jelenléte új kihívásokat teremt. Ezt a vállalati struktúrát különösen a kormányhoz kötődő magánszemélyek alkalmazzák, mivel ez – az offshore vállalkozásokhoz hasonlóan – anonimitást biztosít számukra.
• Magyarországon a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatások – például a rezsicsökkentési program, a földgázzal történő távfűtésre vonatkozó hozzáadottértékadó-csökkentés, valamint a gázolaj mezőgazdasági felhasználására vonatkozó jövedékiadó-visszatérítés – gazdaságilag nem hatékonyak, állandósítják a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, és nem ösztönzik a lakossági ágazat villamosítását.
• A magyarországi vállalkozások által fizetett energiaárak a legmagasabbak között vannak az EU-ban.
• Az alacsony egészségügyi kiadások és az egészségügyi szakemberek tartós hiányának kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedések továbbra is korlátozottak. A születéskor várható átlagos élettartam a legalacsonyabbak között van az EU-ban.
• A nagyvonalú és nem célzott lakástámogatások és a korlátozott lakáskínálat hozzájárultak a lakásárak emelkedéséhez.

És akkor most nézzük a hangsúlyozottan nem követelésként, hanem ajánlásként megfogalmazott megállapításokat:

• Növelje a védelmi kiadásokat és fokozza az általános védelmi készültséget. (talán ez az egyetlen, aminek a békepárti lózungok ellenére eleget teszünk - P.J.)
• Vezesse ki a szükséghelyzeti energiatámogatási intézkedéseket.
• Fokozatosan szüntesse meg a még fennálló ársapkákat és kamatplafonokat, valamint az azokkal egyenértékű intézkedéseket a torzító hatások csökkentése és a monetáris politika zökkenőmentes transzmissziójának elősegítése érdekében.
• Elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése révén javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, miközben megőrzi annak megfelelőségét.
• Kerülje az önkényes adminisztratív beavatkozásokat, a meghatározott vállalkozások számára indokolatlan előnyt biztosító vagy hátrányt okozó, adott jogalanyokra szabott jogszabályok alkalmazását és a piactorzító, államilag támogatott tranzakciókat, valamint csökkentse a feltétlenül szükséges mértékre a veszélyhelyzeti intézkedések alkalmazását, összhangban az egységes piac és a jogállamiság alapelveivel.
• Gyorsítsa fel a fosszilistüzelőanyag-ellátás diverzifikálását az orosz forrásoktól való függőség fokozatos megszüntetése érdekében, és tegyen konkrét lépéseket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére, különös tekintettel a gázolajra kivetett jövedéki adókkal kapcsolatos támogatásokra és a lakossági ágazat villamosítását akadályozó támogatásokra.
• A lakáságazati támogatási intézkedések keretében nyújtson célirányos támogatást az alacsony jövedelmű háztartásoknak, valamint növelje a lakáskínálatot, többek között a szociális lakások tekintetében is.

Azért ugye így már kicsit árnyaltabb a kép. Hasonlóan a 40 évvel ezelőtti helyzethez, amikor is a reformközgazdászok a nép ellenségei voltak, most Gonoszbrüsszel és az ő csicskái, a "Tisza-Dobrev koalíció" az ellenségek. Ami optimizmusra adhat okot az az, hogy négy évtizede a Kádár-rendszer hamarosan megbukott, talán már Orbánék sem húzzák sokáig. 

3 az 1-ben

Valószínűleg a tavaszi évad utolsó darabját néztük meg a Játékszínben, a Legénybúcsút. Na de miért mondom azt, hogy 3 az 1-ben? Azért, mert Szente Vajk nemcsak írója és rendezője volt ennek a fergeteges vígjátéknak, hanem a főszereplője is.

Fergeteges vígjátékokról már posztoltam korábban is, és akkor így definiáltam a műfajt:

"A fergeteges vígjátékban a helyzetkomikumok, a félreértések, a kölcsönös füllentések olyan tobzódása alakul ki, hogy a néző a darab végére szépen elkezdi elveszíteni a fonalat, miközben folyamatos hasizom-próbának teszi ki magát a szűnni nem akaró röhögés miatt."

Nos, a Legénybúcsú tökéletesen megfelelt ennek a definíciónak. Minden karakternek három identitása volt: akinek mondta magát, aki valójában volt és akinek a többiek gondolták. Volt ezenkívül egy szállodai lakosztály nappalija elegendően sok ajtóval (bejárati ajtó, erkélyajtó, hálószoba, fürdő és gardrób), hogy az egyes szereplők a legváratlanabb és a lehető legrosszabb pillanatokban lépjenek be rajtuk. És adva volt még a háromféle "cucc", a háromféle tudatmódosító drog, hogy még jobban megkavarodjon a történet. Szente Vajk nem is tagadta, hogy Rejtő Jenő Herkules bonbon című bohózata előtt akart tisztelegni.

Szente Vajk a színházművészet teljes spektrumát lefedi: színészkedik, rendez, ír és fordít, dramaturg, dalszöveg-író és színigazgató. A tegnapi darabban is elhangzik egy mondat: "Siess, Jégvarázs-os nyalóka van a recepción!" Utána néztem: naná, hogy az ősszel a Madácsban bemutatásra kerülő Jégvarázs musical szövegét is Szente Vajk fordította (már megvan rá a jegyünk!). Szente Vajk a zenés színházzá átalakult Erkel Színház igazgatója. Rákerestem a színház őszi évadának bemutatóira. Egy vadonatúj musicallel, A TRÓN-nal kezdenek, melynek egyik szerzője és rendezője szintén Szente Vajk. A darab a Hunyadiakról fog szólni, a nagysikerű televíziós sorozat farvizén próbál befutni, remélem sikerrel.

Visszatérve a Legénybúcsúra: bár minden színész jót alakít, Csonka Picinek van egy olyan öt perce, amit tényleg alig lehet kibírni ép rekeszizommal. De van a színházi szórólapon egy nagyon érdekes, először csak funfact-nak tűnő mondat: "Lévay Viktória esküvői ruháját Léber Barbara divattervező tervezte". Csakhogy:

1. A darabban egyáltalán nem szerepel Lévay Viktória;
2. A darabban egyetlen szereplő sincs esküvői ruhában;
3. A jelmeztervezőt sem Léber Barbarának hívják.

A rejtélyre a netes címlap csak részben ad magyarázatot: ott Mona szerepében tényleg Lévay Viktória van feltüntetve, és nem kettős szereposztásban. Tegnap Gáspár Katát láthattuk ebben a szerepben, de esküvői ruhát nem visel. Viszont a színházi szórólapon abban van lefényképezve. Szóval a darabnak volt egy változata, amelyben megjelenik az esküvői ruha a színen. Érdekes.

Amikor Szente Vajkot először láttam a Magyarország, szeretlek című televíziós műsor műsorvezetői szerepében, azt gondoltam, hogy na, ő is a színészet helyett inkább műsorvezető lesz majd, mint Till Attila vagy Liptai Claudia (jó, ők is játszanak néha filmen vagy színdarabban, de a műsorvezetés dominál). De Szente Vajk tényleg mindennel foglalkozik, jelenleg ő a legsokoldalúbb színházi ember hazánkban.

Közös színpadon egy Kossuth-díjassal

Persze akkor még nem volt Kossuth-díjas az illető. Szirtes Ágiról van szó, akivel úgy adódott, hogy amikor az 1968/69-es tanévre a korábbi A és B osztály 1-1 harmadából egy C osztályt is csináltak az általános iskola 7. évfolyamára, akkor két évre osztálytársak lehettünk. Amikor 1959-ben a Zsigmond térre költöztünk, már állt a szüleim által csak "új háznak" nevezet nagy lakóépület, ahova sok ismert művész költözött, köztük a már akkor Kossuth-díjas Szirtes Ádám a családjával.

A Zsigmond téri "új ház" 1961-ben (Forrás: fortepan.hu,
Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztály)

Engem felső tagozatban az a keserű sors sújtott, hogy észrevették, hogy könnyen tanulok verseket és prózai szövegeket, ezért minden iskolai ünnepélyen fel kellett lépnem valamilyen szavalattal. Még versmondó szakkörbe is jártam a II. kerületi úttörőházba (a Kapás utcában volt a földszintes épület, ma emeletes társasház áll a helyén). Mivel összesen én és egy osztálytársam járt el az egy színész által tartott foglalkozásokra, két-három alkalom után meg is szűnt a szakkör.

Így adódott aztán, hogy mind 1969, mind 1970 tavaszán együtt indultunk Ágival az Úttörők Kulturális Seregszemléjén, ő versmondásban, én meg prózamondásban. Ő már akkor túl volt első játékfilmjén, A koppányi aga testamentumán, melyben 10 évesen szerepelt. És mind a két évben mind a ketten megnyertük a II. kerületi versenyt.

Mind a két évben a Pajtás újságból választottam egy-egy novellát: 1969-ben Peterdi Pál Lekvár című humoreszkjét, amely arról szól, hogy egy lány magnóra veszi a feleletét biológiából, becsempészi a magnót az osztályterembe. Hogy biztos legyen, hogy kihívják felelni, baracklekvárt ken a kitömött gólyára. De a magnó az "a csongorádi kisbíró unokája" kezdetű műdalt kezdi el játszani, mert az öccse elcserélte a magnószalagot. Még a szöveg elejére is emlékszem: "Elmélyülten öntözgettem a szőnyeg virágmintáit, mert kell egy kis kikapcsolódás a tanulónak, amikor Lomb Róza dugta be azt a busa fejét az ablakon."

1970-ben már egy kevésbé derűs novellát választottam, de szintén a Pajtásból: Berkesi András egy második világháborús történetét, amely arról szól, hogy egy orosz katona hogyan ment meg egy magyar csecsemőt a saját élete feláldozásával (tudom, hogy propaganda volt, de 14 éves voltam még csak). A címére nem emlékszem, de a kezdő mondatára igen: "Szergejék hevenyészett fedezéke a hóval borított tér túlsó oldalán volt". Sajnos sem ezt, sem pedig Peterdi írását nem találtam meg a neten.

A felső tagozatban szenvedélyes Pajtás-olvasó voltam. Ez valójában egy gyerekeknek szóló propaganda-lap volt, a 12-14 éveseket célozta meg leginkább. És igen, utólag Peterdi Pálról, az ismert humoristáról és a kocogó mozgalom elindítójáról megtudtam, hogy III/III-as ügynök volt, Berkesi András, a neves ponyvaregény-szerző pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje, aki részt vett többek között Böröcz Sándor evangélikus lelkész kínvallatásában is. De írt a lapba Fehér Klára is, aki  1947-ben kihallgatóként részt vett az első nagy koncepciós per, a kisgazda pártot ellehetetlenítő Magyar Közösség perében. A megvádolt Szent-Iványi Domokos visszaemlékezése szerint „Fehér Klára egy éjszakán keresztül faggatta, s biztatásként a fejét időnként a falba verte.” Szóval láthatjátok, hogy jó kezekbe adták a kistinédzserek szellemi fejlődését.

Szerencsére 1970-ben versmondó karrierem véget ért, a gimnáziumban (ahová egyébként szintén együtt jártam Szirtes Ágival, de más-más osztályba) már nem kellett szavalnom. Szirtes Ági karrierje pedig közismert, Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az előző hónapban két olyan színházi előadást láttunk, melyben lánya, Pálmai Anna játszott, és engem megdöbbentett, hogy mennyire hasonlít a hangja Ági hangjára.

Hát most ezek az emlékek tolultak fel 55 év távlatából.