Parlament

Parlament

2025. június 29., vasárnap

Ha részt vettem volna a Pride-on...

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor is csak feltételes módban posztolnék róla, mert betiltott rendezvényen való részvételről nem akarnék magam ellen bizonyítékot szolgáltatni.
  • Ha rész vettem volna a Pride-on, és Bécsben élő Bori lányom is jött volna a rendezvényre, akkor azzal telt volna a délelőtt, hogy a felsővezeték-szakadás miatt Tata közelében veszteglő RegioJet vonat elé megyek és elhozom Borit és egy barátnőjét, hogy ne maradjanak le az eseményről. Bori pedig egy ilyen szelfit lőtt volna magáról.

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, okkor csak a hátizsákomra tűzött szivárványszínű zászlóval jeleztem volna a szolidaritásomat.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, talán Petra lányom is velem tartott volna, hogy ne legyek annyira egyedül.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, már a metróból is alig tudtam volna kiszállni, olyan sokan voltunk. Talán még Petra barátaival is összefutottunk volna, hogy együtt maradva vonuljunk végig az útvonalon.
  • Ha rész vettem volna a Pride-on, sok táblát - még a kevés számú ellentüntető tábláit is - nagyon viccesnek találtam volna. Ilyen feliratot is láthattam volna: More pride, less prejudice! (Több büszkeség, kevesebb balítélet!).



  • Ha részt vettem volna a Pride-on, éreztem volna, ahogyan az Erzsébet híd a 200 ezres tömeg alatt finoman ring.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, meghatódtam volna, hogy a Gellért-szobor alatt hatalmas rózsaszín háromszöget lógattak le a meleg holokausztra való emlékezésül.

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, elismeréssel adóztam volna a rendőrség hatalmas profizmusa láttán, ahogyan egy betiltott tüntetésnél szokatlan módon a felvonuláson résztvevőktől pillanatok alatt elszigetelték a kis számú ellentüntetőt. A mihazánkos tüntetőket, akik lezárták a Szabadság hidat, nem engedték le a hídról, a büszkeségmenetet pedig gyors döntéssel az Erzsébet hídra terelték. Egyszer sem hangzott el a figyelmeztetés, hogy a vonulók tiltott demonstráción vesznek részt, ezért hagyják el a menetet, ezért jogalap sem lehet egy későbbi, arcfelismerő rendszeren alapuló szabálysértési bírság kiszabására.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor büszke lettem volna, hogy a legnépesebb ilyen rendezvényen való részvételemmel én is fityiszt mutathattam volna Orbán ostoba, homofób politikájának, és kimutathattam volna, hogy egy szabadságszerető, elfogadó város polgára vagyok.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, nagyon viccesnek találtam volna, hogy a másnapi 6:00-ás állami híradóban egyetlen mondatot sem szentelnek annak az eseménynek, amellyel Európa összes híradója kezdődik. Helyette volt tisztavatás az NKE-n a miniszterelnök részvételével, az új családtámogatásokról, arról, hogy Raskó György pénzzel támogatja Magyar Pétert és Ukrajnával összefogva hazánk ellen fenekednek, hogy hőhullám van Európában és egy ember a fogával elhúzott egy kamiont.
Posztom végére beillesztem azokat a dalaimat, melyeket Orbán homofób hisztériakeltése ihletett.




----

PS

Majdnem kihagytam Bese Gergőről, a meleg Tartuffe-ről szóló dalomat, pedig az is ebbe a sorba illik:

2025. június 27., péntek

Tiltsák be a Busójárást!

Tisztelt Baranya Vármegyei Rendőrfőkapitányság!
Tisztelt Főkapitány Úr!

A Mohácsi Tormay Cécile (azelőtt Martos Flóra) Általános Iskola és Gimnázium tantestülete és szülői munkaközössége nevében azzal a kéréssel fordulunk Főkapitány Úrhoz, hogy a városunk minden jóérzésű polgárát megbotránkoztató és rettegésben tartó önmutogató parádét, az úgynevezett "Busójárást" betiltani szíveskedjen.

Amint azt bizonyára tudja, az évszázadokkal ezelőtt városunkba települt sokácok egy primitív, barbár szokást hoztak magukkal: ijesztő maszkot öltve hangoskodnak, gyanútlan járókelőket molesztálnak, fiatal nőket zaklatnak és gyermekeket rémisztgetnek. Teszik ezt holmi "népszokásra", "hungarikumra" hivatkozva.


Tájékoztatjuk Főkapitány Urat, hogy iskolánk egyre több tanulója szenved valamilyen átmeneti vagy tartós lelki traumában, főként a tavaszi időszakban, a "Busójárás" után. Egy ötödikes tanulónknak tavaly visszatért a dadogása, egy hetedikes gyermek pedig ismét ágybavizelő lett, pedig iskolapszichológusunk segítségével hosszadalmas terápiával korábban már sikerült leküzdenie ezt az alapvetően lelki eredetű problémát. A szülők is panaszkodnak, hogy gyermekeiknek rémálmaik vannak, gyakran felriadnak éjszaka. Az egyik anyuka azt mesélte, hogy kislánya attól retteg, hogy ágya alatt egy busó van, még álmában is kiabál: Jön a busó, jaj, jön a busó!

Nyilván felesleges tájékoztatnunk Főkapitány Urat, hogy Alaptörvényünk értelmében:

"Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz." (Magyarország Alaptörvénye, XVI. cikk (1) bekezdés)

Semmiféle "népszokás" vagy "hungarikum" nem szolgálhat jogalapot arra, hogy előbbre helyeztessék a gyermekek fent említett alapvető jogánál. Talán a gyülekezési jogról szóló törvény (2018. évi LV. törvény) azon kitételei sem ismeretlenek Főkapitány Úr számára, miszerint:

Tilos "erőszakot közvetítő vagy megfélemlítő jellegű félkatonai vagy ahhoz hasonló ruházatot viselve megjelenni" (9. § (1) bekezdés c) pontja)

"A gyűlés résztvevői ... arcukat nem takarhatják el" (9. § (2) bekezdés b) pontja)

Az alábbi fotókon a fent említett jogszabályokat durván megszegő, megfélemlítő ruházatot viselő, arcukat rémisztő maszkkal eltakaró "busókat" és az általuk megfélemlített, rémült, rettegő gyermekeket láthatja.

Fotó: Baráth Gábor

Fotó: Dankaházi Lóránt

Városunk lakói toleráns, a kisebbségekhez lojális polgárok, de ez nem jogosíthatja fel a "busókat" arra, hogy visszaéljenek ezzel a türelemmel. Semmi bajunk a "Busójárással", de csinálják otthon, a négy fal között, vagy ha már mindenképpen feltűnést és riadalmat akarnak kelteni, ijesztgessék egymást egy erre alkalmas elzárt területen, például a városi sportpályán.

A fentieket összefoglalva arra kérjük Főkapitány Urat, hogy városunkban a "Busójárásnak" nevezett primitív, agresszív parádé nyilvános megtartását Alaptörvényünknek a gyermekek alapvető jogait taglaló cikkeje, valamint a gyülekezési törvény idézett előírásai alapján a jövőben ne engedélyezze.

Mohács, 2026. február  10.


Dr. Prüd Lenke
     igazgató                                                       Izgága Kálmánné                                                                                                             a szülői munkaközösség elnöke

2025. június 25., szerda

Ismét magyar az űrben

Ma reggel óta újabb magyar, Kapu Tibor kutató űrhajós száguld a Nemzetközi Űrállomás felé, amit - ha minden szerencsésen alakul - halnap el is érnek negyedmagával az Axiom Mission 4 (Ax‑4) küldetés keretében a Dragon Grace űrhajó fedélzetén. A médiában gyakran szerepel helytelenül, hogy 45 év után először jár újra magyar a világűrben, de ez ebben a megfogalmazásban nem igaz.

Farkas Bertalan, Charles Simonyi és Kapu Tibor

Farkas Bertalan 1980 május 26.-án az Interkozmosz program keretében valóban kiképzett kutató űrhajósként járt a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a Szoljut-6 űrállomáson. De volt egy űrturistánk is, Charles Simonyi, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2007. áprilisában a Szojuz-TMA-10 űrhajóval ment fel és a Szojuz-TMA-9-cel jött vissza, 2009. márciusában pedig a Szojuz-TMA-14-gyel ment és a Szojuz-TMA-13-mal jött. Ha űrhajós kiképzésen nem is, de megfelelő tréningen ő is átesett (ne felejtsük el, második küldetésén már 62 éves volt), és ő is végzett tudományos kutatásokat az űrben: sugárzásmérés, élettani megfigyelések, távközlési és kommunikációs rendszerek tesztelése. Vagyis Simonyit csak az különbözteti meg Farkastól és Kaputól, hogy ő a saját pénzén repült, amit meg is tehetett, hiszen jelenleg ő a harmadik leggazdagabb magyar (Péterffy Tamás és Soros György után) a világon.

Készítettem egy összeállítást a három magyar űrhajós űrből küldött üzenetéről:

Farkas Bertalan és Charles Simonyit az kapcsolja össze, hogy mindketten Szojuz űrhajóval repültek és Bajkonurból szálltak fel, Simonyiban és Kapuban pedig az a közös, hogy mindketten a Nemzetközi Űrállomásra mentek. Farkas és Kapu mindketten nemzetközi űrprogram keretében repültek, amelybe a magyar állam is bekapcsolódott: előbbinél a szovjet Interkozmosz program, utóbbinál a magyar HUNOR, az indiai Gagayan és a lengyel Ignis program.

Ami az Ax-4 legénység többi tagját illeti, a legnagyobb sztár minden kétséget kizáróan a parancsnok, a 65 éves (!) Peggy Whitson, aki elképesztő sok rekordot tart az űrkutatások történetében:

  • A legidősebb nő, aki az űrben járt (most épp saját rekordját dönti meg);
  • Ez az ötödik küldetése;
  • Háromféle űrjárművel is repült már: Szojuzzal (TMA és MS típusok), űrsiklóval (Endevour) és Dragonnal (a Freedom és most a Grace);
  • Több mint 60 óra űrséta van mögötte;
  • Kétszer is volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, eddig összesen 675 napot töltött az űrben.
Hatalmas megtiszteltetés lehet vele repülni. Ami a legénység többi tagját illeti, mind a háromnál afféle Interkozmosz 2.0-nak tekinthető ez az utazás, hiszen mindhárom nemzet másodszor küld űrhajóst a világűrbe, a kozmonauták generációja után most az asztronauták jönnek (hagyományosan az oroszok az űrhajósokat kozmonautának, az amerikaiak asztronautának, a kínaiak pedig tajkonautának nevezik):

  • A lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató űrhajós előtt 1978 júniusában Mirosław Hermaszewski repült;
  • Az indiai pilóta (valóban vadászpilóta) Shubhanshu Shukla előtt 1984 áprilisában Rakesh Sharma járt fenn az űrben;
  • Farkas Bertalan 1980 májusában szintén az Interkozmosz keretében repült, ő volt a program sorrendben ötödik űrhajósa (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Bulgária után).
A Nemzetközi Űrállomásról érdemes megemlíteni, hogy már negyedszázada folyamatosan van rajta személyzet, vagyis 2000 óta mindig van fent valaki az űrben!

Fantasztikus változások vannak az űrhajók belső terében. Farkas Berci még Kubaszovval ketten szorongtak a Szojuz-36-ban, egy Dragon pedig akár 7 űrhajóst is szállíthat.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuzban

Kapu Tiborék a Dragonban

És nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a tartalékokat. Farkas Bertalan tartaléka Magyari Béla volt, és mivel az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyikőjük repül, mindkét magyarral készültek plakátok, amelyeket csak a felszállásuk után volt szabad kihelyezni. Kapu Tibort három másik társával, Szakály András repülőgép-tervező mérnökkel, Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel és Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnökkel csinálták végig a kiképzést, a végső szakaszba viszont már csak Cserényi maradt bent Kapu mellett. Bevallom, mint villamosmérnök én végig Cserényinek drukkoltam, Kapu "csak" gépészmérnök.

Kapu Tibor jelmondata: Eyes on the prize - Szemem a pályán. Ez kétségtelenül egy motiváló üzenet, mely egyben az amerikai polgárjogi mozgalmak jelmondata is.



2025. június 22., vasárnap

Csomagtartóba zárt gyűlölet

Édesapám mindig azt mondta: ha egy étteremben büdös a hal, hangosabban játszik a zenekar, hogy elterelje a vendégek figyelmét. Hát most ez a zenekar fortissimóba váltott. Az elmúlt hónapokban egy soha nem látott mértékű, otromba, ordenáré, ocsmány, őrjöngő, tébolyult gyűlöletcunami söpört végig az országon. A gyűlölet célpontja ezúttal egy olyan nép volt, mely egyáltalán nem szolgált rá erre a gyűlöletre, sőt, éppen ellenkezőleg, az immár 1200 napja tartó honvédő háborújuk éppen hogy a tiszteletünket kellett volna, hogy kiváltsa.

Aki jól kutakodik a neten, az megtalálhatja, hogy három évvel ezelőtt - már a háború megkezdése után - a magyar kormány - természetesen a nép megkérdezése nélkül - Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását kezdeményezte, erről egy közleményt is kiadott.

Két évvel ezelőtt Mráz Ágoston Sámuel kormánypárti politológus meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy miért is érdeke Magyarországnak, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen. Tavaly nyáron Várhelyi Olivér, akkor még az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa is úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna minden feltételt teljesített ahhoz, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat: "Várhelyi Olivér az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését jelentő, Ukrajnával tartott első kormányközi konferenciát követő sajtótájékoztatón mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a bővítés hosszútávú geostratégiai befektetést jelent a békébe, a biztonságba, a stabilitásba és az egész kontinens jólétébe és felemelkedésébe."

Bár Trump megválasztása után az új amerikai elnök világossá tette, hogy Ukrajnát nem szeretné a NATO soraiban tudni, de keleti szomszédunk uniós csatlakozása továbbra is terítéken volt.

Aztán valami történt, jó volna tudni, hogy pontosan mi. Február közepe környékén kezdte azt kommunikálni a kormány, hogy Magyarországnak nem érdeke Ukrajna belépése az Unióba. Aztán azt is bejelentették, hogy erről "véleménynyilvánító szavazást" fognak tartani.

Magyar Péterék a "Nemzet hangja" című online szavazásukon is feltették az Ukrajna csatlakozására vonatkozó kérdést anélkül, hogy bármiféle propagandával ebben a kérdésben befolyásolni próbálták volna a közvéleményt. Az eredményt április 13-án hirdették ki, amikor már csaknem két hónapja a csapból is az állami propaganda folyt Ukrajna csatlakozásának káros voltáról. Ennek ellenére az eredmény 58,2% lett a csatlakozást támogatók javára. Magyar Péter akkor úgy nyilatkozott, hogy ez az eredmény olyan megosztó, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárása után ügydöntő népszavazást fognak tartani a kérdésben. Ennek ellenére a propaganda folyamatosan úgy állította be Magyar Pétert és a Tiszát, mint Manfred Weber bábját, aki Ukrajna gyorsított csatlakozását akarja megvalósítani. És hogy mit hoztak fel ennek alátámasztására? Hát hogy többen is hallották, hogy Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök, Magyar Péter nagy támogatója nyilvánosan azt találta mondani: "Слава Україні!" (Dicsőség Ukrajnának!).

Április végén Schmidt Mária, Orbán bizalmasa, külpolitikai tanácsadója, aki Orbánt minden külföldi útjára elkíséri, egy cikket jelentetett meg, melyben azt az ócska orosz álhírt próbálja elhitetni, hogy Bucsában az ukránok saját polgáraikat gyilkolták le. Furcsa módon a cikk pont azon a napon jelent meg, amikor Magyar Levente külügyminiszter-helyettes Olha Sztefanyisinával, Ukrajna európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesével tárgyalt és közös sajtótájékoztatójukon kijelentette: „Reményt látok arra, hogy belátható időn belül eljutunk egy megállapodáshoz, ami a magyar pozíciót is alapvetően újraformálhatja Ukrajna euroatlanti integrációja vonatkozásában”. Értitek, akkor már két hete ment a szavazóívek kipostázása, de Szijjártó helyettese még a csatlakozásról tárgyalt!

Látszik, hogy a Fideszen belül is komoly erők feszültek egymásnak még április végén is Ukrajna csatlakozásával kapcsolatban, és Orbán és az őt körülvevő mag nyilvánvalóvá tette, hogy ebben az ügyben nem enged, és ekkor elszabadultak az indulatok. Május 9.-én magyar kémeket fogtak el Ukrajnában, cserébe mi is lelepleztünk, letartóztattunk vagy kiutasítottunk ukrán ügynököket. Sőt! Hirtelen mindenki Ukrán ügynök lett! Magyar Péter húsvét hétfőn ugyanúgy Hollókőn volt, mint Ukrajna magyarországi nagykövete, lehet, hogy egy csőszkunyhóban találkoztak ☺. És innentől kezdve az egész ügynök-mese kezdett az '50-es évek jugoszláv "láncos kutya" történeteihez hasonlítani, már csak a békaemberekre meg az ürgebőrbe varrt kémjelentésekre vártunk.

Ám május 17.-én mintha megint megtorpanni látszott volna a történet: az utcánkban lévő szavazásra buzdító plakátot eltávolították, és a kormányhoz közelálló hírportálok oldalairól is eltűntek a felugró Ukrajna-ellenes propagandafilmek. Egy pillanatra mintha megint az ukránbarát erők kerekedtek volna felül. Ám ez az ideális állapot csak egy hétvégén állt fenn, hogy aztán hétfőn meginduljon a teljes offenzíva.

Megindult a teljes vizuális környezetszennyezés, a régi plakátok helyett vörös plakátok lepték el az utcákat. Orbánék kijelentették, hogy a tiszások kilopkodják a postaládákból a szavazólapokat, amelyeket egyébként a hamisítások elkerülésére biztonsági jegyekkel ellátott bankjegypapírra nyomtattak, ezért az eredeti tervekkel ellentétben mégis csak lehetővé tették az online szavazást. (A postaládákból történő lopásokra természetesen semmiféle bizonyítékot nem mutattak fel, ez közönséges rémhírterjesztés, hamis vád, a jó hírnév megsértése volt).

A közösségi médiát elárasztotta a legszemetebb propagandaanyag, amiből megtudhattuk, hogy Ukrajna csatlakozása egyet jelent a háborúval, fiainkat koporsóban fogják hazahozni, az ukrán emberrablók és szervkereskedők csomagtartóba zárnak majd bennünket, de még kovászos uborkánk sem lesz többé (!).


Rájöttek, hogy hibás kérdést tettek fel, hiszen a szavazáson arra az egyszerű kérdésre kellett válaszolni: "Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?". Hogy mikor volna ez a csatlakozás, az nem szerepelt a kérdésben. Éppen ezért a propagandában már azt próbálták sulykolni, hogy a gyorsított ütemű csatlakozásról szól a szavazás.


Az állami propagandában az MI által készített deep-fake videók és fényképek is nagy szerepet kaptak, Magyar Pétert Zelenszkij-ügynöknek beállítva. Magyar Péter erre válaszul magától Manfred Webertől, az Európai Néppárt vezetőjétől kért igazolást, hogy a Tisza nem támogatja Ukrajna gyorsított ütemű felvételét.





Ez az eldurvult, mindent lehengerlő kormánypropaganda egyébként sokakat elgondolkodtatott, hogy ha most képes volt a Fidesz pár hónap alatt ilyen mértékű gyűlöletkeltésre, simán képes lesz ezzel a módszerrel megakadályozni a Tisza 2026-os választási részvételét is. Erről is készült - a kormányzati propagandafilmek stílusában - egy deep-fake videó.


Szerintem az elmúlt hónapok minden jóérzésű embert viszolygással kellett, hogy eltöltsenek, hiszen ez a gyűlöletcunami már tőről metszett fasiszta akció volt. Azonban reménnyel tölthet el bennünket az, hogy már Orbán kötélbarátja, Robert Fico is úgy nyilatkozott az Ukrán felvételről, hogy Ukrajna uniós csatlakozása hasznos Szlovákiának. Orbán ezzel a féktelen Ukrajna-gyűlölettel egyedül maradt, saját csomagtartójába zárva. És ez talán felbátorítja azokat a Fideszen belüli erőket, akik mindent megtettek, hogy csillapítsák azt a felmérhetetlen kárt, amit ez a gyűlöletkampány okozott a két szomszédos ország viszonyában és százezer magyar nemzettársunk életében.

PS

Jóérzésű magyar értelmiségiek - jobboldaliak és baloldaliak egyaránt - nyílt levelet írtak az ukrán népnek szolidaritásuk jeléül. Erre Orbánék lényegében magyarellenesnek nyilvánítottak mindenkit, aki aláírta a dokumentumot.


A levélben egyébként nincsen szó sem a NATO-ról sem az Európai Unióról. Szégyellem, hogy ilyen miniszterelnökünk van!

2025. június 18., szerda

Bye bye Skype

Megszűnt a legendás Skype, a tulajdonos Microsoft minden korábbi felhasználót a Microsoft Teams ingyenes változatához tereli. Pedig amikor pár hete egy volt osztálytársnőm szomorúan posztolta ki, hogy az egyik lánya családostól Angliába költözött, és eddig nap-mint-nap láthatta három unokáját, mostantól pedig már csak videocsetelhet velük, azt válaszoltam: Üdv a Skype-nagyszülők csapatában.

Amikor 2003-ban először lett ADSL-alapú internetünk, az MSN Messengert használtuk számítógépes beszélgetésre és hangalapú átvitelre. Kezdetben a videóátvitelt még a kis sávszélesség nem nagyon tette lehetővé. Eleinte ezt használtuk akkor is, amikor 2012 őszén Bori Erasmussal Amsterdamba ment egy fél évre, de a családi összejövetelekbe már Skype-on csatlakozott be, ahogyan az az alábbi fotón is látszik.

A Skype már a legelső okostelefonomra is telepíthető volt, pedig az egy Symbian operációs rendszer alapú Nokia E66 volt. Ezt használtam 2010-ben, amikor Zürichből hazatelefonáltam.

A Skype-nak volt egy nagyon jó tulajdonsága, a Skype-out, amivel vezetékes telefonokat lehetett helyi tarifával felhívni a világ bármely pontjáról, ha nyitott az ember Skype-kontót és oda feltötltött valamennyi pénzt. Nagyon sokáig használtuk ezt a nagyszülőkkel való kommunikációra, ha külföldön voltunk. Talán még be is ragadt vagy 10$-om a Skype-kontómon. Bár ezt a fícsőrt rövid időre kiváltotta a UPC új szolgáltatása: egy telefonra töltött applikáció segítségével a telefonelőfizetésem számlájára telefonálhattam az egész világból, ha volt wifi. Sajnos a UPC ezt a szolgáltatást ugyanolyan hamar kivezette, mint a UPC-Wifree-t. Aztán ahogyan az EU-n belüli roaming-díjak szép lassan megszűntek, úgy tértünk át a mobiltelefon-használatra.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor használtunk utoljára Skype-ot, és rájöttem, hogy 2020-ban, a Covid kezdetén. Sem a családi szülinapokat, sem egyéb ünnepeket nem mertük megtartani, ezért Skype-on kapcsolódott össze a család.

Családi születésnap 2020 tavaszán

Szédereste, a család többi része Skype-on virtualizálva

És hogy mi helyettesíti azóta a Skype-ot? Családi kommunikációban 2014 óta már inkábba WhatsApp-ot használjuk, van családi csoportunk is, úgyhogy valójában nem is Skype-nagyszülők, hanem WhatsApp-nagyszülők vagyunk. Például májusban, Bori születésnapján négy országból kapcsolódtunk össze Bori köszöntésére.

Petra: Budapest
Orsi: Tel Aviv
Bori: Bécs
Kati és én: Todi (Olaszország)

A ragály idején a Skype mellett sok más kommunikácit is kipróbáltunk:

- a Zoom-ot
- a Teams-et
- a Webex-et (ezt a cégemnél használtuk egy darabig)

Ma már távértekezletekre kizárólag a Teams-et használjuk. Sokakkal használjuk a Meta (volt Facebook) Messengerét videotelefonálásra, de legutoljára, amikor Borival a lakásbiztosításáról egyeztettem, a Google Meet-et használtuk.

Videótelefonálás, ahogyan 100 éve képzelték.
 


2025. június 15., vasárnap

A Révész

Valamikor az ezredforduló környékén ugyanúgy, mint mostanság, a Kossuth rádióra ébredtünk minden reggel. A 6 órás hírek előtt volt öt perc magvas gondolat különféle szerzőktől, és hetente egyszer Sári László Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel buddhista gondolatokat hallhattunk. Nagyon szerettem ezeket a történeteket, pozitív energiákkal feltöltődve kezdhettem a napot.

Később Sári László Su-la-ce álnéven könyv alakban is közre adta ezeket a beszélgetéseket, akárcsak az ifjú Lin-csi és az időskori Lin-csi gondolatait, és ezeket a köteteket dedikálta is nekem.

Lin-csi tanításainak lényege, hogy azért van szükség tanításra, hogy megértsük: nincs szükségünk tanításra. Az egyik emlékezetes reggeli beszélgetés jól megvilágítja ezt, amit most csak rövidítve idézek:


"Cun-csiang szerzetes kétségbeesve fordult Lin-csihez:
- Mester, amióta tanítasz, a folyók nem folyók, a hegyek nem hegyek. Mielőtt idejöttem, minden az volt, ami valójában. Buddha Buddha volt, a Tanítás Tanítás, én én voltam, a folyók folyók, a hegyek hegyek. Mondd apát, mit tegyek?
- Tudod mit, Cun-csiang? Világosodj meg egészen! Vagyis felejts el mindent, amit tanultál! - vágta rá az apát.
- Nem tudom elfelejteni. Nem tudok megvilágosodni. Felfordult a világ! Minden a feje tetejére állt!
- Tudod mit kell tenned? Ha éhes vagy, egyél, ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, feküdj le! A folyótól pedig ne akarj mást, csak hogy folyó legyen, a hegytől pedig, hogy hegy.
A szerzetes visszament a cellájába, és úgy aludt el, hogy nem gondolt rá, ki az a Buddha, kik a pátriárkák, és mit tett vele a Tanítás. Mikor felébredt és kinézett a kolostor ablakán, megint mindent rendben talált a Hou-to folyó partján. Talpra állt a világ."

Máshol így beszél Lin-csi apát:

"A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ... Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek - fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

Mindez azért jutott eszembe, mert Bori lányomtól Hermann Hesse egy több mint száz éve íródott könyvét kaptam meg, melyet a szerző "hindu költeménynek" definiál, a címe Sziddhártha. Kíváncsian olvastam el a könyvet, hiszen Gótama Sziddhártha a történelmi Buddha családneve. És valóban, a regény az indiai ókorban, két és fél évezreddel ezelőtt, Buddha idejében játszódik, de Gótama Buddha és Sziddhártha személye zavarba ejtő módon különválik. Sziddhártha egy bráhman (a legfelső, papi kaszthoz tartozó) ifjú, akinek életútját és megvilágosodását követhetjük végig ebben a prózai költeményben.

Sziddhártha is spirális belső utat jár be: elhagyja gazdag családját és szamanának (aszkéta szerzetes) áll, mert "tiszteletre méltó atyja és más tanítói, a bölcs bráhmanok átadták már neki bölcsességük legjavát, bőségüket már beletöltötték szelleme várakozó edényébe, ám az edény nem telt meg, szelleme nem lakott jól, lelke nem nyugodott meg, szíve nem csillapodott". Útja során találkozik Gótama Buddhával, de nem áll be szerzetesei sorába, mert:

"Ó Magasztos, úgy gondolom, senki sem részesülhet a megváltásban tanítás révén! Senkivel sem közölheted, senkinek sem mondhatod el szavakban, tanítással azt, ami veled történt megvilágosodásod pillanatában! Sok mindent tartalmaz a Megvilágosodott Buddha tanítása, sokakat tanít a helyes életre, a rossz elkerülésére. Egyvalamit azonban nem tartalmaz ez az oly tiszta, oly tiszteletreméltó tanítás: nem tartalmazza a titkot, melyet a Magasztos átélt, egyedül ő a százezrek közül."

Felhagy az aszkéta élettel, gazdag kereskedő lesz, éli a gazdagok kicsapongó, hedonista életét, de közben folyamatosan lenézi a hétköznapi életüket élő, küszködő, egyszerű gondolkodású embereket, akiket csak "gyerekembereknek" nevez, hiszen gondolataik és vágyaik oly gyermekiek. Aztán megcsömörlik ettől az élettől, hátrahagy minden gazdagságot és egy új ébredés vár rá egy folyó partján, melynek hullámveréséből kihallja a szent "Óhm"-ot, és egy révész, Vászudéva szolgálatába szegődik. Vászudéva Krisna egyik neve, jelentése: egyesítő, aki összeköti a folyó két partját, egyesíti a két életszférát: a szellem és a természet területeit, és feloldja őket a lélek egységében.

És vénségére Sziddhártha, a révész megvilágosodik, beérkezik, mert a hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók lettek. Barátjának, Góvindának, aki árnyéka és lelki kivetülése is egyben, így beszél erről:

"A világ, barátom, nem tökéletlen, nem egy hosszú úton halad a tökéletesség felé; nem, minden pillanatban tökéletes, minden bűn magában hordozza a kegyelmet, minden kisgyermek az öregembert, minden csecsszopó a halált, minden haldokló az örök életet. Egyetlen ember sem láthatja, hogy a másik hol jár az útján, a haramiában és a kockajátékosban Buddha várakozik, a bráhmanban pedig a haramia. Mély meditációval megszüntethetjük az időt, egyszerre láthatunk minden elmúlt, létező és leendő életet, és ekkor minden jó, minden tökéletes, minden brahman."

Mai világunkban a révészekből, az egyesítőkből kellene sokkal több, hogy nyugodtan élhessük egyszerű "gyerekember" életünket gyerekes vágyainkkal, gyerekes érzéseinkkel, gyerekes gondolatainkkal egy nyugodt világban, ahol a hegyek csak hegyek, a folyók csak folyók.

2025. június 13., péntek

Országajánlás: propaganda és valóság

Mostanában dézsávű-érzésem van: A '80-as évek végén már recsegett-ropogott a Kádár-rendszer, összeomlani látszottak a szocialista gazdaság fundamentumai, amikor is vagy két tucat közgazdász Fordulat és Reform címen egy terjedelmes kiadványban helyzetelemzést és ebből adódó reformjavaslatokat tettek közzé. A kiadvány szerkesztői Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György voltak, valamennyien a Pénzügykutató munkatársai. Persze a hivatalos kádári gazdaságpolitika nem értett egyet a nyugatbarát nézeteikkel, Lengyel Lászlót, Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt és Király Zoltánt látványosan ki is zárták az MSZMP-ből.

A magyar gazdaság megint bajban van, az uniós helyreállítási alap forrásainak elmaradása, a vártnál kedvezőtlenebb makropálya és a kormányzati választási osztogatások miatt az eredetileg tervezett 838 milliárd forinttal szemben 1685 milliárd forint értékű devizakötvényt bocsátanak ki, ennyivel növelve az államadósságot. Zuhan az ipari termelés, változatlanul magas az infláció.

Az Európai Unió Tanács célzott gazdasági országajánlást adott ki minden tagországra egyedileg szabva. A dokumentum természetesen a neten mindenki számára rendelkezésre áll magyarul is. Ahogyan a dokumentum fogalmaz: "A Bizottság 2025. június 4-én közzétette a Magyarországra vonatkozó 2025. évi országjelentést. Ebben értékelte a releváns országspecifikus ajánlások végrehajtása terén Magyarország által elért eredményeket, és számba vette a helyreállítási és rezilienciaépítési terv Magyarország általi végrehajtását."

Az átlagember leginkább a kormánypropagandából szerez tudomást a jelentés megállapításairól feketeöves propaganda stílusban:

Valószínűleg Juli nénit és Kati bácsit kielégíti ez a Gonoszbrüsszel-narratíva, de azért érdemes egy kicsit beleolvasni az eredeti dokumentumba, melynek elérhetőségét - talán mondanom sem kell - egyetlen egy propagandakiadvány sem adja meg.

A dokumentumnak hasonlóan a négy évtizeddel ezelőtti Fordulat és Reformhoz, van egy helyzetértékelési és egy ajánlási része. Mazsoláztam mind a kettőből, nézzük először a helyzetértékelés néhány érdekesebb megállapítását:

  • A Bizottság 2025. június 4-én megállapította, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn.
  • Az EU többi részéhez képest továbbra is erősebb inflációs nyomás jelentkezik, miközben a gazdasági fellendülés lassú és lefelé mutató kockázatoknak van kitéve.
  • Az államadósság-ráta nem csökken, és az adósságszolgálati kiadás és a bruttó finanszírozási igény továbbra is magas. A bankok és az állam kapcsolata még szorosabbá vált azon adópolitikai intézkedések miatt, amelyekkel a belföldi bankokat az államadósság megvásárlására ösztönzik.
  • A háztartások és a vállalatok részére nyújtott támogatások és hitelek továbbra sem a megfelelő célcsoportokra irányulnak, és a hitelkamatok szabályozása korlátozza a monetáris politika hatékonyságát. Ugyanakkor a lakástámogatások és a kedvezményes hitelprogramok továbbra is torzítják a lakáspiacot, és fokozzák a lakásárakat felfelé hajtó nyomást.
  • A támogatott hitelek aránya a Covid19-járvány előtti szinthez képest továbbra is magas, ami az alacsony hozamú és a termelékenységet kevéssé javító projektek finanszírozása miatt az optimálistól elmaradó tőkeallokációt eredményez. Bár az élelmiszerekre vonatkozó ársapkákat 2024-ben fokozatosan megszüntették, 2025-ben a kormány az élelmiszerek széles körére kiterjedően maximálta a kiskereskedelmi beszerzési ár és az értékesítési ár közötti árrést.
  • A költségvetési célértékek gyakori és jelentős módosítása következtében a költségvetés nem jelent stabil alapot a piaci szereplők számára, és kétségessé teszi a középtávú költségvetési tervek hitelességét.
  • A közérdekű vagyonkezelő alapítványok gyengítik a költségvetési felügyeletet, mivel úgy tűnik, hogy hatékony ellenőrzési mechanizmusok nélkül működnek.
  • A versenyképességi mutatók tekintetében Magyarország 2024-ben az egyik legrosszabbul teljesítő ország volt az EU-ban.
  • A kiskereskedőket olyan adminisztratív beavatkozások is érintik, mint például a kiskereskedelmi ársapkák, az értékesítési árrés korlátozása, a kötelező árengedmények, az élelmiszerek lejárat előtt 48 órával történő értékesítésének tilalma és a kötelező online árjelentés.
  • A magántőkealapok növekvő jelenléte új kihívásokat teremt. Ezt a vállalati struktúrát különösen a kormányhoz kötődő magánszemélyek alkalmazzák, mivel ez – az offshore vállalkozásokhoz hasonlóan – anonimitást biztosít számukra.
  • Magyarországon a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatások – például a rezsicsökkentési program, a földgázzal történő távfűtésre vonatkozó hozzáadottértékadó-csökkentés, valamint a gázolaj mezőgazdasági felhasználására vonatkozó jövedékiadó-visszatérítés – gazdaságilag nem hatékonyak, állandósítják a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, és nem ösztönzik a lakossági ágazat villamosítását.
  • A magyarországi vállalkozások által fizetett energiaárak a legmagasabbak között vannak az EU-ban.
  • Az alacsony egészségügyi kiadások és az egészségügyi szakemberek tartós hiányának kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedések továbbra is korlátozottak. A születéskor várható átlagos élettartam a legalacsonyabbak között van az EU-ban.
  • A nagyvonalú és nem célzott lakástámogatások és a korlátozott lakáskínálat hozzájárultak a lakásárak emelkedéséhez.
És akkor most nézzük a hangsúlyozottan nem követelésként, hanem ajánlásként megfogalmazott megállapításokat:
  • Növelje a védelmi kiadásokat és fokozza az általános védelmi készültséget. (talán ez az egyetlen, aminek a békepárti lózungok ellenére eleget teszünk - P.J.)
  • Vezesse ki a szükséghelyzeti energiatámogatási intézkedéseket.
  • Fokozatosan szüntesse meg a még fennálló ársapkákat és kamatplafonokat, valamint az azokkal egyenértékű intézkedéseket a torzító hatások csökkentése és a monetáris politika zökkenőmentes transzmissziójának elősegítése érdekében.
  • Elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése révén javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, miközben megőrzi annak megfelelőségét.
  • Kerülje az önkényes adminisztratív beavatkozásokat, a meghatározott vállalkozások számára indokolatlan előnyt biztosító vagy hátrányt okozó, adott jogalanyokra szabott jogszabályok alkalmazását és a piactorzító, államilag támogatott tranzakciókat, valamint csökkentse a feltétlenül szükséges mértékre a veszélyhelyzeti intézkedések alkalmazását, összhangban az egységes piac és a jogállamiság alapelveivel.
  • Gyorsítsa fel a fosszilistüzelőanyag-ellátás diverzifikálását az orosz forrásoktól való függőség fokozatos megszüntetése érdekében, és tegyen konkrét lépéseket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére, különös tekintettel a gázolajra kivetett jövedéki adókkal kapcsolatos támogatásokra és a lakossági ágazat villamosítását akadályozó támogatásokra.
  • A lakáságazati támogatási intézkedések keretében nyújtson célirányos támogatást az alacsony jövedelmű háztartásoknak, valamint növelje a lakáskínálatot, többek között a szociális lakások tekintetében is.
Azért ugye így már kicsit árnyaltabb a kép. Hasonlóan a 40 évvel ezelőtti helyzethez, amikor is a reformközgazdászok a nép ellenségei voltak, most Gonoszbrüsszel és az ő csicskái, a "Tisza-Dobrev koalíció" az ellenségek. Ami optimizmusra adhat okot az az, hogy négy évtizede a Kádár-rendszer hamarosan megbukott, talán már Orbánék sem húzzák sokáig. 

2025. június 11., szerda

3 az 1-ben

Valószínűleg a tavaszi évad utolsó darabját néztük meg a Játékszínben, a Legénybúcsút. Na de miért mondom azt, hogy 3 az 1-ben? Azért, mert Szente Vajk nemcsak írója és rendezője volt ennek a fergeteges vígjátéknak, hanem a főszereplője is.

Fergeteges vígjátékokról már posztoltam korábban is, és akkor így definiáltam a műfajt:

"A fergeteges vígjátékban a helyzetkomikumok, a félreértések, a kölcsönös füllentések olyan tobzódása alakul ki, hogy a néző a darab végére szépen elkezdi elveszíteni a fonalat, miközben folyamatos hasizom-próbának teszi ki magát a szűnni nem akaró röhögés miatt."

Nos, a Legénybúcsú tökéletesen megfelelt ennek a definíciónak. Minden karakternek három identitása volt: akinek mondta magát, aki valójában volt és akinek a többiek gondolták. Volt ezenkívül egy szállodai lakosztály nappalija elegendően sok ajtóval (bejárati ajtó, erkélyajtó, hálószoba, fürdő és gardrób), hogy az egyes szereplők a legváratlanabb és a lehető legrosszabb pillanatokban lépjenek be rajtuk. És adva volt még a háromféle "cucc", a háromféle tudatmódosító drog, hogy még jobban megkavarodjon a történet. Szente Vajk nem is tagadta, hogy Rejtő Jenő Herkules bonbon című bohózata előtt akart tisztelegni.

Szente Vajk a színházművészet teljes spektrumát lefedi: színészkedik, rendez, ír és fordít, dramaturg, dalszöveg-író és színigazgató. A tegnapi darabban is elhangzik egy mondat: "Siess, Jégvarázs-os nyalóka van a recepción!" Utána néztem: naná, hogy az ősszel a Madácsban bemutatásra kerülő Jégvarázs musical szövegét is Szente Vajk fordította (már megvan rá a jegyünk!). Szente Vajk a zenés színházzá átalakult Erkel Színház igazgatója. Rákerestem a színház őszi évadának bemutatóira. Egy vadonatúj musicallel, A TRÓN-nal kezdenek, melynek egyik szerzője és rendezője szintén Szente Vajk. A darab a Hunyadiakról fog szólni, a nagysikerű televíziós sorozat farvizén próbál befutni, remélem sikerrel.

Visszatérve a Legénybúcsúra: bár minden színész jót alakít, Csonka Picinek van egy olyan öt perce, amit tényleg alig lehet kibírni ép rekeszizommal. De van a színházi szórólapon egy nagyon érdekes, először csak funfact-nak tűnő mondat: "Lévay Viktória esküvői ruháját Léber Barbara divattervező tervezte". Csakhogy:

  1. A darabban egyáltalán nem szerepel Lévay Viktória;
  2. A darabban egyetlen szereplő sincs esküvői ruhában;
  3. A jelmeztervezőt sem Léber Barbarának hívják.

A rejtélyre a netes címlap csak részben ad magyarázatot: ott Mona szerepében tényleg Lévay Viktória van feltüntetve, és nem kettős szereposztásban. Tegnap Gáspár Katát láthattuk ebben a szerepben, de esküvői ruhát nem visel. Viszont a színházi szórólapon abban van lefényképezve. Szóval a darabnak volt egy változata, amelyben megjelenik az esküvői ruha a színen. Érdekes.

Amikor Szente Vajkot először láttam a Magyarország, szeretlek című televíziós műsor műsorvezetői szerepében, azt gondoltam, hogy na, ő is a színészet helyett inkább műsorvezető lesz majd, mint Till Attila vagy Liptai Claudia (jó, ők is játszanak néha filmen vagy színdarabban, de a műsorvezetés dominál). De Szente Vajk tényleg mindennel foglalkozik, jelenleg ő a legsokoldalúbb színházi ember hazánkban.

2025. június 4., szerda

Közös színpadon egy Kossuth-díjassal

Persze akkor még nem volt Kossuth-díjas az illető. Szirtes Ágiról van szó, akivel úgy adódott, hogy amikor az 1968/69-es tanévre a korábbi A és B osztály 1-1 harmadából egy C osztályt is csináltak az általános iskola 7. évfolyamára, akkor két évre osztálytársak lehettünk. Amikor 1959-ben a Zsigmond térre költöztünk, már állt a szüleim által csak "új háznak" nevezet nagy lakóépület, ahova sok ismert művész költözött, köztük a már akkor Kossuth-díjas Szirtes Ádám a családjával.

A Zsigmond téri "új ház" 1961-ben (Forrás: fortepan.hu,
Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztály)

Engem felső tagozatban az a keserű sors sújtott, hogy észrevették, hogy könnyen tanulok verseket és prózai szövegeket, ezért minden iskolai ünnepélyen fel kellett lépnem valamilyen szavalattal. Még versmondó szakkörbe is jártam a II. kerületi úttörőházba (a Kapás utcában volt a földszintes épület, ma emeletes társasház áll a helyén). Mivel összesen én és egy osztálytársam járt el az egy színész által tartott foglalkozásokra, két-három alkalom után meg is szűnt a szakkör.

Így adódott aztán, hogy mind 1969, mind 1970 tavaszán együtt indultunk Ágival az Úttörők Kulturális Seregszemléjén, ő versmondásban, én meg prózamondásban. Ő már akkor túl volt első játékfilmjén, A koppányi aga testamentumán, melyben 10 évesen szerepelt. És mind a két évben mind a ketten megnyertük a II. kerületi versenyt.

Mind a két évben a Pajtás újságból választottam egy-egy novellát: 1969-ben Peterdi Pál Lekvár című humoreszkjét, amely arról szól, hogy egy lány magnóra veszi a feleletét biológiából, becsempészi a magnót az osztályterembe. Hogy biztos legyen, hogy kihívják felelni, baracklekvárt ken a kitömött gólyára. De a magnó az "a csongorádi kisbíró unokája" kezdetű műdalt kezdi el játszani, mert az öccse elcserélte a magnószalagot. Még a szöveg elejére is emlékszem: "Elmélyülten öntözgettem a szőnyeg virágmintáit, mert kell egy kis kikapcsolódás a tanulónak, amikor Lomb Róza dugta be azt a busa fejét az ablakon."

1970-ben már egy kevésbé derűs novellát választottam, de szintén a Pajtásból: Berkesi András egy második világháborús történetét, amely arról szól, hogy egy orosz katona hogyan ment meg egy magyar csecsemőt a saját élete feláldozásával (tudom, hogy propaganda volt, de 14 éves voltam még csak). A címére nem emlékszem, de a kezdő mondatára igen: "Szergejék hevenyészett fedezéke a hóval borított tér túlsó oldalán volt". Sajnos sem ezt, sem pedig Peterdi írását nem találtam meg a neten.

A felső tagozatban szenvedélyes Pajtás-olvasó voltam. Ez valójában egy gyerekeknek szóló propaganda-lap volt, a 12-14 éveseket célozta meg leginkább. És igen, utólag Peterdi Pálról, az ismert humoristáról és a kocogó mozgalom elindítójáról megtudtam, hogy III/III-as ügynök volt, Berkesi András, a neves ponyvaregény-szerző pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje, aki részt vett többek között Böröcz Sándor evangélikus lelkész kínvallatásában is. De írt a lapba Fehér Klára is, aki  1947-ben kihallgatóként részt vett az első nagy koncepciós per, a kisgazda pártot ellehetetlenítő Magyar Közösség perében. A megvádolt Szent-Iványi Domokos visszaemlékezése szerint „Fehér Klára egy éjszakán keresztül faggatta, s biztatásként a fejét időnként a falba verte.” Szóval láthatjátok, hogy jó kezekbe adták a kistinédzserek szellemi fejlődését.

Szerencsére 1970-ben versmondó karrierem véget ért, a gimnáziumban (ahová egyébként szintén együtt jártam Szirtes Ágival, de más-más osztályba) már nem kellett szavalnom. Szirtes Ági karrierje pedig közismert, Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az előző hónapban két olyan színházi előadást láttunk, melyben lánya, Pálmai Anna játszott, és engem megdöbbentett, hogy mennyire hasonlít a hangja Ági hangjára.

Hát most ezek az emlékek tolultak fel 55 év távlatából.