Unoka, unoka

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Tel Avivban Orsiéknál, és két dolog is rádöbbentett, hogy hogy szalad az idő:

• Utoljára két éve, első unokám, Yaara egy éves születésnapján voltam Izraelben. 2023 őszén már szinte megvettük a repülőjegyet, amikor kitört a gázai háború. 2024-ben unokánk kétszer is járt Budapesten, júniusban és szeptemberben.
• Már majdnem öt hónapos kisebbik unokám, Alma, de még nem találkoztam vele. Kati és Petra ugyan novemberben kint voltak nála, de én pár nappal a sérvműtétem előtt már nem akartam utazni.

Hármasban utaztunk Katival és Petrával. Az első meglepetésünk az volt, 2025 január 1.-től Izraelbe elektronikus beutazási engedélyt kell váltani (kb. 2500 Ft-ért). Két nappal az utazás előtt értesített minket a WizzAir, hogy erről ne feledkezzünk meg. Pár perc alatt megadják, és teljes egészében elektronikusan intézhető, de a beszállásnál a légitársaság ellenőrzi a meglétét. Meglepően élénk a repülőforgalom Budapest és Tel Aviv között, napi 7 járat megy (2 WizzAir, 2 El-Al, 1 Blue Bird, 1 Arkia és 1 Israir). Az utasfelvételen sokat gyorsítottak, mert már igénybe vehető az önkiszolgáló csomagfeladás és az útlevélellenőrzés is teljesen elektronikus. Tel Aviv-i repülőtéren érkezéskor egy beutazási hivatalnok tesz fel kérdéseket, kiutazáskor pedig a csomagbiztonsági hivatalnok.

Pénteken kb. fél 11-re érkeztünk meg és a vejem, Sahar jött ki elénk. Otthon már nagy volt a sürgés-forgás, mert már készülődtek a családi születésnapi bulira. Csak kisebbik unokánkat találtuk otthon, a nagyobbik még oviban volt.

Orsit elkísérem az oviba, hogy hazahozzuk az ünnepeltet. Kicsit megilletődik, amikor meglát, de az ovi macskája mindig megnevetteti.

Még el kell ugrani a piacra. A szombat beállta előtt csökkenni kezdenek az árak, de nagyon sokan vannak a virágárusoknál, hiszen másnap nőnap lesz, és kiderült, hogy ez Izraelben is nagy ünnep. Én is veszek virágot, hiszen hat nőt kell ünnepelnem: feleségemet, két lányomat, két unokámat és a nászasszonyomat. 2 kiló datolyát is veszek, annak egyszerűen nem tudok ellenállni.

Délután négyre harminc vendéget várunk a szülinapi ünneplésre, és fantasztikus kaják készülnek. Az egyik ilyen az általam csak "bikacomb"-nak nevezett étel. Egy velőscsontot körbe kell bugyolálni háromféle darálthús fűszeres keverékével, olívaolajos-fűszeres paradicsomágyra kell állítani és sütőben kisütni. Isteni lesz a hús is meg a velős-paradicsomos mártás is. De a fahéjas, szerecsendiós sütőtök-krémleves sem volt kutya.

Yaaruli azt sem tudta, hirtelen melyik ajándékához kapjon.

A születésnapi tortáin a gyertyákat nagyon ügyesen fújta el.

Az esti fürdetés aztán megint lehetőséget adott egy kis játékra.

Másnap az óvodás barátok érkeznek a szüleikkel, és igazi dzsungel várja őket: Állatos lufik, állatos fejpántok és egy igazi közel-keleti finomságokkal megrakott asztal. Az előkészületekben persze aktívan részt vettünk.

Alma-nyuszi

Petra és Yaara

Gyümölcsök, sajtok, tészták, édességek.

Szombat délutánra már csak a szűk család maradt: a vejem szülei és testvérei és mi. A játékból kijutott bőven.

Szombat este a gyerekek lefektetése után morzsabulit tartunk és jó vörösbor mellett politizálok a vejemmel. Izraelből sok minden másképpen látszik, mint innen, Budapestről.

Vasárnap munkanap Izraelben, Vejem már korán dolgozni megy. Egy gyors fotózkodás az unokákkal, aztán Yaara is indul az oviba.

Orsi és a kis Alma fél egyre kikísérnek minket a repülőtérre, ahol érzékeny búcsút veszünk.

Most van egy kis hiányérzet a szívemben...