Nemzeti Czekelius Aurél Program

Az alábbi ironikus hangvételű poszt és a Nemzeti Hauszmann Program közleményei közötti hasonlóság nem a véletlen műve.

A dualista Magyarországnak, a 19.-20. századforduló ipartörténeti aranykorának igazi hídverője Czekelius Aurél építőmérnök volt, kinek dinamikusan fejlődő fővárosunk olyan csodálatos Duna-hidakat köszönhet, mint a Ferencz József híd (melyet a kommunista diktatúra ideológiai okokból Szabadság hídnak nevezett át) és az Erzsébet híd.

Köztudott, hogy a fővárosi Duna-hidakat azért robbantották fel a visszavonuló német csapatok, mert bár '39-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, de a háborúpárti nyugat ezt nem állította meg idejében egy ésszerű békefolyamattal, ezért az sajnálatos módon vitéz Horthy Miklós kormányzó urunk minden békepárti erőfeszítése ellenére hazánkra is átterjedt. Bár a legtöbb Duna-hidat a kommunista rezsim úgy-ahogy helyreállította, nevüket elvette, így az említett Ferencz József híd mellett a kormányzó urunkról elnevezett Horthy Miklós hidat is Petőfi hídra keresztelték. Szerencsére már a kormány előtt van Szalay-Bobrovniczky Kristóf javaslata, hogy a Petőfi hidat nevezzük el Mária Terézia hídnak.

Czekelius Aurél legcsodálatosabb alkotása minden kétséget kizáróan az 1903-ban felavatott Erzsébet híd volt, melyet 23 éven keresztül a világ legnagyobb fesztávolságú lánchídjaként tartottak számon, nem voltak mederpillérei és a láncszemek gyártásához Magyarországon először használtak Martin-acélt. Az egész hídszerkezetet magyar anyagból és magyar munkaerővel magyar cégek (MÁVAG, diósgyőri acélgyár) építették meg a századelő fellendülő magyar nehéziparának nagy dicsőségére. A régi Erzsébet híd hamarosan székesfővárosunk világszerte ismert jelképévé vált.

(Forrás: Wikipedia)

Bár a felrobbantott hidat a többi budapesti Duna-hídhoz hasonlóan eredeti formájában vissza lehetett volna építeni, hiszen a pesti oldal pilonjai egészen 1960-ig sértetlenül álltak, a bolsevik diktatúra hídépítéssel megbízott komisszárja, Gerő Ernő (akit Budapest népe gúnyosan "hídszétverőnek" nevezett) ideológiai okokból, a "múltat végképp eltörölni" eszmétől vezérelve igazi kommunista cancel culture-t megvalósítva a teljes bontást rendelte el.

(Forrás: Wikipedia)

Helye sokáig fájó sebként tátongott az egyre inkább a szocialista realizmus szürkeségébe süllyedő fővárosunk közepén, és csak 1964-ben építettek a helyére egy, a bolsevista igénytelenségre jellemző, a "merjünk kicsik lenni" gondolatot tükröző egyszerű kábelhidat.

(Forrás: Wikipedia)

A kommunisták romboló dühére jellemző, hogy a híd névadójának, Erzsébet királynénak a szobrát (Zala György alkotása) is áthelyezték a pesti oldalon lévő Eskü térről a budai hídláb eldugott tövébe Gömbös Gyula örökbecsű néhai miniszterelnökünk bolsevik terroristák által felrobbantott szobrának (szobrász: Pásztor János) a helyére. Az Eskü teret a monarchia ellen érzett gyűlöletükből Március 15. térre nevezték át.

Erzsébet királyné szobra és az azt körbefogó gloriett (forrás: vasarnap.hu)

Gömbös Gyula szobra (forrás: kozterkep.hu)

Családbarát kormányunk úgy határozott, hogy ezennel életre hívja a Nemzeti Czekelius Aurél Programot, melynek célja az Erzsébet híd és környékének eredeti pompájában való visszaállítása. A program végrehajtásának levezénylésére kormánymegbízotti rangban egy hídkapitányt nevezünk ki, aki nem tartozik elszámolással sem az érintett kerületek, sem pedig a főváros felé. A Nemzeti Czekelius Aurél Program az alábbi részprojektekből fog állni:

• A jelenlegi igénytelen, szocialista realista ízléstelenséget sugárzó Erzsébet híd elbontása, helyette a  Czekelius Aurél-féle acél lánchíd eredeti formájában való visszaépítése;
• Erzsébet királyné szobrának visszahelyezése a Március 15. térre, melyet Szalay-Bobrovniczky Kristóf javaslatára Mária Terézia térre nevezünk át, a szobrot körülölelő, Hikisch Rezső műépítész által megálmodott gloriett visszaépítésével;
• Vitéz Jákfai Gömbös Gyula néhai miniszterelnök szobrának újra faragása és eredeti helyszínen való felállítása, az eredeti felirattal, mely egyben családbarát békepárti kormányunk jelmondata is: „Bátorság, Bölcsesség, Becsület”.

A program elsődleges prioritást élvez, ezért tovább tolódnak olyan kevésbé fontos beruházások, mint a budapesti központi centrumkórház vagy a magyar vasúti hálózat korszerűsítése. A program finanszírozásának támogatására a főváros "hídhozzájárulást" köteles fizetni az eddigi pénzügyi kötelezettségein felül.

Amit a kommunista diktatúra elvett, azt mi visszaadjuk a magyar családoknak. Pompázzon újra régi fényében az Erzsébet híd!