Parlament

Parlament

2019. december 1., vasárnap

Párhuzamosok - tükör által, homályosan

Kiolvastam! Nádas Péter Párhuzamos történetek című nagyregénye harmadik, 750 oldalas kötetének is sikerült a végére érnem.
Az első szó legyen a sportteljesítményé. Soha nem olvastam még 1500 oldalas regényt, ebben az értelemben az élmény olyan, mint a 7 órás Sátántangó egy huzamban való végignézése. Ami az általam olvasott nagyregényeket illeti, nálam a klasszikus oroszok (Tolsztoj, Dosztojevszkij) kimaradtak, a 20. századi német klasszikusok (Thomas Mann, Siegfried Lenz, Günter Grass) egy-két könyvét olvastam, a kortárs magyar íróktól Esterházy Harmonia Cealestis-e vagy Spiró Fogsága számított igazi nagyregénynek, de egyik terjedelme sem haladta meg a 700 oldalt.
A Párhuzamos történetek első kötetéről már posztoltam, leírva benne első benyomásaimat. Akkor azt írtam, hogy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy gigantikus vágószobában ülnék, ahol minden emberi sorsból tetszőleges időben és felbontásban készíthető snitt. A regényfolyamot tovább olvasva ez az érzésem csak megerősödött. Ezzel a művel Nádasnak az európai 20. század kivételes lenyomatát sikerült előállítania. Az egymást keresztbe-kasul metsző élettörténetek - a tűéles leírások ellenére - homályosak és töredezettek maradnak, akár egy tükörkép.
"Mintha egyszerre több, párhuzamosan működő világban kéne a testébe zárva élnie, s a feszültség miatt ezeket most véletlenül fölcserélte, összecserélte." - írja egyhelyütt a szerző. Valóban gyakran érezzük úgy, hogy egy-egy felvillantott sors egy másik élettörténet új avatarban való megjelenése. pl. Kristóf édesanyja ugyanúgy egy másik nő kedvéért hagyja el a családot, mint ifjabb Bellardi László édesanyja.
Ahogyan azt már az első kötetnél is írtam, Nádas mélyen merítkezik meg az ábrázolt alakok személyiségében, Kristófnak egy kötet erejéig még saját személyiségét is kölcsönadja. Váratlanul egyes szám első személyben kezd írni róla, hogy aztán a harmadik kötetben ismét visszatérjen az egyes szám harmadik személyhez.
A Párhuzamos történetek univerzumáról nagyon részletes leírás található a Wikipedián, részletesen taglalva a regénymonstrum helyszíneit, idősíkjait, szereplőit és cselekményszálait. Fontos ez, a regény kiolvasása után a magyarázó leírásban számos általam fel nem fedezett nüanszra sikerült rábukkannom. Emlékszem, a középiskolában osztálytársaim körében nagyon népszerű volt a Száz év magány, Gabriel García Marquez regénye. Volt osztálytársam, aki felrajzolta a Buendía család családfáját, hogy érthetőbb legyen a cselekmény. Nos az új kiadásokhoz már mellékelik ezt a családfát, de persze ugyanúgy megtalálható a Wikipedián, mint a Demén-családfa a Párhuzamos történetekhez.
Persze a Wikipedia szócikke sem tartalmaz mindent, a szereplők felsorolásából hiányzik Auenberg grófnő, ki nem másnak, mint Horthy Mihálynak a jegyese. Hogy ki az a Horthy Mihály? Horthy Miklós kormányzó kitalált fia, kiről tudni lehet, hogy hamarosan királlyá koronázzák (a Horthy Mihály név Gábor Andor írásaiban bukkan föl, így utalva arra, hogy az amerikai sajtó Horthy keresztnevét hibásan Michael-re fordította).
A Párhuzamos történetekben egy-egy elhagyott cselekményszál a legváratlanabb pillanatban folytatódhat tovább, így fordulhat elő, hogy az első kötetben egy taxi áthajt a Margit-hídon, benne Lehrné Demén Ernával és Mózes Gyöngyvérrel, majd 1000 oldal múlva rákanyarodik a Mártírok útjára (mai Margit körút), és ekkor már azt is megtudjuk, hogy sofőrje idősebb Bellardi László hajóskapitány, kiről a második kötetben olvashatunk részletesebben. A regény első fejezetében szereplő Dr. Kienast nyomozó is feltűnik 1200 oldallal később egy fejezet erejéig.
A regény cselekményszálai általában több fejezetben is felbukkannak, egy-két kivétel azonban akad. A két utolsó fejezet csak lazán kapcsolódik a többihez, önálló kisregényként vagy novellaként is megállná a helyét. Kicsit úgy is éreztem, maradt Nádas íróasztalában még néhány írás, amit hozzáadott a regényhez. Zavarba ejtő az egyes fejezetek címadása is. Általában a fejezet szövegéből kiragadott mondatrészekből vagy hangulatokból áll, pl. a harmadik kötetben: Anus Mundi, Mint egy finom óramű, Már nem maradt időm, A bosszú szép angyala stb. Tudom viccesen hangzik, de engem a Korán egyes szúráinak címeire emlékeztet: A tehén, A hangyák, A szobák stb.
A Párhuzamos történetek olvasásával megérthetjük, hogy történelmünk az emberi sorsok egymásra hatásának, interakciójának során formálódik, ahol az eseményeknek nincs elejük és végük, csak egy hömpölygő sorsfolyam van, melyből egy-egy tajték néha kiemelkedik, néha elsodorja, ami az útjába kerül, néha szelíden kikerüli.
A kortárs magyar irodalom nagy alkotása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése