Mostanában gyakran cikkeznek arról (természetesen az ellenzéki oldal, a sötét oldal sajtójára gondolok), hogy a CEU ellehetetlenítése után most az MTA kutatóintézeteinek lenyúlásával a Fidesz-kormány újabb tudományellenes lépést tett. Ráadásul az Akadémia és a CEU kölcsönösen kiállnak egymásért. 2017 április 5-én, egy nappal a lex-CEU megszavazása után Lovász László támogatásáról biztosította a CEU-t, júniusban pedig a CEU tiltakozott a kutatói hálózat átszervezése miatt. Azt is hallani, hogy sokan, akik annak idején utcára vonultak a CEU-ért, most a kisujjukat sem mozdítják az Akadémiáért.
Pedig szerintem a két ügy jelentősen különbözik.
Az Akadémia és a hazai tudományos kutatás átszervezése mögött ugyanis nagyon világos kormányzati szándék van. Egyrészt az Unió elkövetkezendő pénzügyi ciklusában jelentős tudományos kutatásra fordítható pénzek várhatók az EU-tól, és ennek elköltését nem szeretné a kormány kiengedni a kezéből. Ezenkívül szeretné a tudományos kutatások súlypontját még jobban eltolni a számukra gyakran nem túl hízelgő eredményeket felmutató társadalomtudományi és filozófiai kutatásoktól a műszaki kutatások irányába.
Palkovics László maga is járműipari mérnök, akadémikus, akinek nagyon erős víziója van arról, hogy Magyarország hogyan kapcsolódhatna be a legújabb járműipari kutatásokba, az önvezető járművek valamint az újfajta hajtóanyagú motorok fejlesztésébe. Ezek lehetnek legitim célok, amelyekkel egyet lehet érteni, de a hozzá vezető út a vitatható: egy tudományos köztestületet hatalmi erővel fosztottak meg attól a jogától, hogy maga döntsön a kutatási preferenciákról.
A Fidesz-kormány sorban hozott létre az MTA hálózatába nem tartozó, közvetlenül a kormánynak felelős kutatóintézeteket, pl. a nemrég az 56-os Intézetet annektáló Veritas Történettudományi Intézetet, vagy a magyarság őstörténetét a kormányzati narratívának jobban megfelelő színben feltüntető Magyarságkutató Intézetet. Mostantól az összes akadémiai kutatóintézet egy közös kutatói hálózatba szerveződött.
A CEU-ügy az MTA-ügytől abban különbözik gyökeresen, hogy az egyetem ellehetetlenítése, az amerikai diplomakiadási jogától való megfosztása mögött semmilyen racionális érv nem fedezhető fel, csakis az önkényes pusztításé. Ne feledjük el, hogy a CEU 1991-től működik hazánkban, az országnak egyetlen fillérjébe sem került, viszont tudományos rangjával, és azzal, hogy külföldi diákok ezreit hozta Budapestre, jelentős hasznot hajtott az országnak. Már korábban hangot adtam meggyőződésemnek, hogy Orbán Putyin kérésének tett eleget a szégyenteljes törvény meghozásával.
Idén is volt egy CEU-n diplomázó családtagunk, Kati "keresztlánya". Utoljára adtak ki amerikai diplomát Budapesten, az egész diplomaosztó ceremónia szívszorító volt, az "Elindultam szép hazámból..." kezdetű népdalt is elénekelték.
De azért mégiscsak van egy közös kapocs a két ügy között, ez pedig nem más, mint Palkovics László személye. Két és fél évvel ezelőtt, a lex-CEU megszavazásakor sem értettem, hogy egy tudományos ember hogy állhatott be teljes mellszélességgel e mögé a galádság mögé, hogyan nyilvánulhatott meg az ügyben ilyen cinikusan:
Az akkor még oktatásügyi államtitkárból innovációs és technológiai miniszter lett, aki pénzt, paripát és fegyvert kapott miniszterelnökétől az MTA átszervezésére. Valószínűleg már 2017-ben ez volt a deal Palkovics és Orbán között: ha az államtitkár nem fekszik keresztbe a CEU elkaszálásának, cserébe miniszterként megkapja a jogot arra, hogy a kutatási pénzeket saját hobbijára, a járműipari kutatásokra csoportosítsa át. Végül is az önvezető villanyautók fejlesztéséért megér feláldozni egy negyedszázados nemzetközi hírű egyetemet és egy kétszáz éves tudományos köztestületet, nem?
Ezért mondom, hogy Palkovics László egy igazi sunyimuki:
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése