Európa, vigyázz!

Európa elweimarosodott. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a weimari köztársaság, mely demokratikus teszetoszáskodásával nem volt képes választ adni az első világháború és gazdasági világválság utáni égető német belpolitikai kérdésekre, így szükségszerűen jutott hatalomra egy demagóg populizmusra és rasszista gyűlöletkeltésre alapuló tömegmozgalom, a nemzetiszocialista párt.
Európa ugyanúgy óvatlan volt 1930-ban, a nemzetiszocialisták első jelentősebb választási eredménye után, mint most, az európai populizmus újjáéledése kapcsán. Az Európai Unió határozatlanul, bizonytalanul kezelte a fokozódó migrációs krízist, teret engedve az euroszkeptikus, populista, autokráciába hajló politikai erőknek. Most Magyarország ennek az új, illiberális, politikai korrektséget tagadó mozgalomnak a vezére kíván lenni, legalább is Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszéde ezt a szándékot hangoztatja.
Leemeltem a könyvespolcunkról Thomas Mann Európa, vigyázz! című kötetét, melyet a Nobel-díjas író előadásai, esszéi, beszédei alapján állítottak össze. Thomas Mann igazi européer volt, a XIX. századi szellemi mozgalmak, a humanizmus és a szociáldemokrácia elvei alapján szállt síkra az egyre erősödő fasizmussal szemben. Osztályrésze a száműzetés és állampolgárságától való megfosztás lett. Bár előadásaival végighaknizta a világot, mire hallgatni kezdtek rá, már késő volt.
Egy ilyen 1937-es budapesti előadása kapcsán írta József Attila a Thomas Mann üdvözlése című versét, melyben a német szellemóriást, mint "fehérek közt egy európait" köszöntötte. Versében többek között ezt írja:
"Te jól tudod, a költő sose lódít:
 az igazat mondd, ne csak a valódit..."
Erre visszhangzik a szerző 1938-ban íródott előszavának mondata: "Azzal, ami Nyugaton igaz, ha nem is mindig való, talán annyira össze vannak fűződve, hogy hogy néha esetleg segíthetnének ébren tartani az érzéket az igazság iránt..."
A '30-as évek német tömegpropagandája kísértetiesen hasonlított a mai tömegpropagandára, melyről a szerző így írt: "Ma rájöttek, hogy fontosabb is, meg könnyebb is uralkodni rajtuk [mármint a népen, P.J.], aképpen, hogy egyre tökéletesebbé fejlesztik a tömegek lélektanán való játszás otromba művészetét, azaz: aképpen, hogy a propagandát léptetik a nevelés helyébe, - mindezt, úgy látszik, belső hozzájárulásával a tömegeknek, amelyek modernebbnek és ismerősebbnek érzik a ravasz propagandatechnikát, mint bármilyen nevelési eszmét. A tömegek megszervezhetők, s kiderül, hogy még hálásak is mindenféle megszervezésért, tekintet nélkül arra, milyen szellemű az, még ha az erőszak szelleme hatja is át. Az erőszak elve rendkívül egyszerűsíti a dolgokat; nem csoda, hogy a tömegek megértik."
Máshol ezt írja: "Az erőszakon kívül a kispolgár csak a hazugságban hisz, s ebben talán még forróbb hittel, mint amabban." 
Egy harmadik helyen: "A nyilvánosság csak egy hangot ismer, az övét. Minden mást elhallgattat, nincs ellentmondás, nincs a leghalkabb ellenvélemény, - azt mondhatja, amit akar, zavartalan örömmel csördítheti a hazugság ostorát a fülekbe, - a propaganda hazugság-ostorát." 
Európát e szavakkal figyelmezteti: "...ha nem képes többé arra, hogy lelkét bajvívó frissességre ébressze, el fog pusztulni, és egy olyan Európa lép a nyomába, amely csak történelmi hagyományként viseli a nevét és amely elől jobb lenne közömbös időnkívüliségbe rejtőzni."
Thomas Mann megvetette a nemzetiszocialisták "Kulturkampf"-ját, mely szintén erős hasonlóságot mutat a tusnádfürdőn meghirdetett orbáni kultúrpolitikával. "A művészet irtózik a középszerűtől, mint ahogyan irtózik az útszélitől, ízetlentől és alacsonytól, az undok klisétől; mert ő maga a minőség, az igény, a kielégíthetetlenség." - írja. "A kultúra fogalmát és színvonalát alulról, a csőcselék szájaíze és mértéke szerint határozni meg, - épp ez a demagógia és semmi más."
L. Simon László, az Orbáni kultúrpolitika egyik megmondóembere a Bálványosi Szabadegyetem egyik fórumbeszélgetésében képes volt Parti Nagy Lajosról azt mondani, hogy az írónak problémái vannak a magyar nyelvvel.
A mostani Orbán-kormány kiüresedett kultúrpolitikáját mi sem szemlélteti jobban, mint hogy alakuló ülését a Klebelsberg-kúria üres könyvtárszobájában tartotta meg:

A negyedik Orbán-kormány alakuló ülése üres könyvespolcok között

A Hitleri "Kulturkampf" könyvégetésbe torkollott, máglyán hamvadtak el Thomas Mann kötetei is. Berlinben emléket állítottak a könyvégetésnek, ami kísértetiesen hasonlít a kormányülésre: egy földalatti könyvtár üres polcokkal.

A berlini könyvégetés-emlékmű

Thomas Mann a kötet előszavát optimistán zárja: "Ne féljetek! Igazság és értelem egy sötét időre talán elnyomható odakünn - bennünk mindörökre szabad marad, és a szellem a művészet szabad magasságából nem magára hagyottan, hanem minden jóravaló ember biztos szövetségében neveti a diadalmas ostobaságot."