Telt-múlt az idő, Mécs Imre és az 56-os Emlékbizottság, mely mára már csak egy minden befolyás nélküli szűk baráti társaság, minden hónap 23-án (a nyári hónapok kivételével) tüntetett a Kossuth Téren, hogy visszaköveteljék a Lángot, én pedig figyeltem a sajtót, hogy mikor bukkan fel híradás arról, hogy kiválasztották-e már a helyszínt, folytatnak-e egyeztetést 56-os szervezetekkel (mert ezekből is legalább annyi van, mint ahány párt).
Július közepén már nem bírtam tovább, és levelet küldtem Wachsler Tamásnak, melyben a Láng sorsáról érdeklődtem. Idézet a levélből:
- Hogyan áll az egyeztetési folyamat, kiválasztásra került-e a megfelelő helyszín?
- Ha igen, hol lesz a térplasztika új helye?
- Kiket vontak be az egyeztetési folyamatba?
- Megkezdődött-e a szobor restaurálása?
- Mikor kezdődik meg a helyszín műszaki előkészítése illetve az azt megelőző engedélyeztetési eljárások?
- A 60. évfordulóra újra állni fog-e a Láng?
- Milyen méltó helyszínt sikerült találni az alkotásnak?
- A 60. évforduló ünnepi eseménysorozatába beiktatták-e a Láng meggyújtásának és ellobbantásának aktusát?
A dokumentációból kiderül, hogy áprilisban Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Bem József teret javasolta helyszínül:
A Szabadságharcos Közalapítvánnyal és a művész örökösével (a szerzői jogok birtokosával) való egyeztetés alapján azt javasoljuk, hogy az emlékmű a Bem téren kapjon új helyet. Ezen a helyen - bár a forradalom első napjának egyik kulcsfontosságú, szimbolikus jelentőségű helyszíne volt - semmilyen emlékmű, vagy akár csak emléktábla sem emlékeztet a hatvan évvel ezelőtti eseményekre. Úgy gondolom továbbá, hogy 1848-49, illetve 1956 - nemzetünk két legfontosabb forradalma és szabadságharca - közötti párhuzam kifejezésére is módot ad ez a helyszín.
A hónapok teltével azonban a helyszín megváltozott, és a Budapest Galériától már a Nagy Imre térre történő elhelyezésre kértek szakvéleményt. A galéria aggodalmának adott hangot:
Az alkotás Nagy Imre térre történő elhelyezése - tekintettel a bíróság-börtön tömbjének közelségére is - egyfajta szűkítő értelmezést sugall, inkább a megtorlás, az áldozatok, mint az eszme hangsúlyozásával...A rendelkezésre álló látványterv és helyszínrajz alapján összességében olyan térrészt alakít ki, ami inkább egy szerény látogatottságú díszítő szobor fogadására alkalmas.
Ennek ellenére - ők tudják, hogy miért - javasolják a szobrot a megjelölt helyszínre:
A fentiek figyelembe vételével a Budapest Galéria a műalkotás új helyszínét támogatja.
A dokumentumot letöltöttem és magammal vittem a szeptember 23-án éppen esedékes Kossuth téri tiltakozásra. Mécs Imréék már tudtak a döntésről, de a teljes dokumentáció nem volt meg nekik, úgyhogy azt átadtam nekik.
A "Vissza a Lángot" tiltakozáson Bornai Tibor zenélt |
Mécs Imre beszél |
Úgy gondoljuk, a fővárosi közgyűlésben mindenki elsősorban ember és állampolgár, és csak azután tartozik valamelyik politikai áramlathoz. 56-ra az óriási egység volt jellemző, legyen ma is példakép!
Az 1956-os forradalom számunkra nem csak emlék, hanem mérvadó jövőbe mutató igazság hordozója is.
A Forradalom lángjának vissza kell kerülnie eredeti helyére, a Kossuth térre.
A gyűlésről hazafelé menet gondoltam körülnézek a Nagy Imre téren, és mit látok: már nagyban folyik a szobor alapozása és a tereprendezés, áll a lángot szolgáltató 2 m magas gázcső!
Épül az emlékmű |
Hogy világos legyen, a 28-i közgyűlés elé terjesztett javaslat így szól: A Fővárosi közgyűlés úgy dönt, hogy: - az 1991. évi XX. törvény 109. paragrafus (1) bekezdése alapján - jóváhagyja, hogy az Országgyűlés Hivatala az áthelyezési, a későbbi működtetési és karbantartási költségek vállalása mellett felállítsa a Budapest II. kerületi Nagy Imre tér 14472 helyrajzi számú területén a tulajdonában lévő Lugossy Mária: A forradalom lángja című emlékművét. Felkéri a Főpolgármestert, hogy az előterjesztés 7. számú mellékletét képező tulajdonosi határozatát aláírja.
Vagyis - drága barátaim - még meg sincs a tulajdonosi hozzájárulás, de már dolgoznak a területen. A Közgyűlés úgyis csak egy szavazógép! Pofám leszakad!
Megint egy emlékmű, amelyről mindenféle egyeztetés nélkül - a Szabadságharcos Közalapítványnak még az volt mondva, hogy a Bem térre kerül - pár ember dönt. Az alapvető formai követelményeket sem tartják be, és már a döntés előtt megkezdik a munkát. A szakmai szervezeteket - lásd Budapest Galéria - meggyőződésük elleni döntésre kényszerítik, kvázi feltörlik velük a padlót.
És akiket legkevésbé vesznek figyelembe, azok az 56-os hősök. Egy emlékművet, mely a forradalom lángjának fellobbanását hivatott szimbolizálni, a forradalom leverésének színhelyére teszik! Meggyötrésük, megalázásuk, megtörésük helyére!
Gyalázat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése