Dolce vita

Az átkosban, a 60-as, 70-es, 80-as években a magyar csokoládékban egy kis cédulát lehetett találni az alábbi felirattal: "A terméken látható szürke bevonat a kakaóvajból kiváló etilvanilin, mely a termék élvezeti értékét nem befolyásolja." Erre én mindig csak annyit mondtam: Kívánom, hogy nagyobb élvezetetek ne legyen.
Valamikor a 60-as években vettem először Macskanyelvet, a Szerencsi Csokoládégyár termékét. Természetesen ajándéknak szántam, de a pénztáros megkérdezte tőlem: Kisfiam, van rá elég pénzed? 14 forint volt egy doboz, nagy pénz volt ez akkor, több hónapnyi zsebpénzem. Abban az időben nem csak az édességek területén, de az alap-élemiszerek és az alkoholok tekintetében is elég igénytelenek voltunk, de hát ez következett a hiánygazdálkodásból. Amikor a 80-as évek második felében - talán '88-ban - először tudtam nyugati műholdas televíziókat fogni, nyálcsorgatva néztem a különféle csokoládéreklámokat: Bounty, Mars, Ferrero Rocher.
Szerencsére változtak az idők, a borkultúra, sörkultúra, pálinkakultúra, teakultúra, kávékultúra, sajtkultúra stb. stb. után az édességkultúra is fejlődőben van hazánkban. Egymást érik a bor-, sör- és pálinkafesztiválok, gasztronómiai rendezvények. Az idei utolsó nyári péntekjén a Budai Várban rendezett Édes Napok fesztiválon állapíthattuk meg Petrával, hogy az élet mégiscsak édes.
A fesztiválon a Pénzverő is kiállított, így Kati biztosított nekünk ingyen belépőt. Szinte minden standon volt kóstoló, így fél óra után már telítődtünk az édességgel. A kiállítók között volt például az etyeki Kockás túrórudi, melyhez a gyárnak külön tehenészete is van! Nagyon sok kézműves csokicég van Magyarországon, de persze a kiállításra rátelepültek a borászok, sajtosok, pálinkások, lekvárosok - kihagytam valamit?
Szóval pénzt csak a Gelarto Rosa ellenállhatatlan és egészen különleges rózsa alakú fagylaltjáért és egy-egy alkoholmentes koktélért fizettünk.

És ha már ajándékba kaptuk az időjárástól az utolsó napsugaras hétvégét, rögtön szétspriccelt a család: Bori Leányfalun egy alapítvány továbbképzésén vett részt, ahol önkénteskedik, Petra iskolai biciklitúrára ment. Mi Katival szombaton az Európai Kulturális Örökség Napok keretében meglátogattuk a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt, melyet pár éve újítottak fel és egyik szárnyában még laknak Károlyiak, akárcsak Habsburgok Bad Ischlben.

A kastély ún. csipketerasza előtt.

Utána jót kirándultunk Bodajk mellett a Gaja-patak völgyében.

A kanyargós Gaja-patak

Vasárnap - ugyanezen rendezvénysorozat keretében - a Sas-hegyen jártunk, mely természetvédelmi terület, és csak vezetővel látogatható. Nemcsak a panoráma gyönyörű, de három fokozottan védett növény - a magyar gurgolya, a Szent István király szegfűje és a budai nyúlfark - mellett megcsodálhattuk a kétlaki csikófarkat, melynek porzós (fiú) egyedei csak a Sas-hegyen, termős (lány) egyedei pedig csak a Gellérthegyen találhatók meg, na most képzelhetitek, hogyan randiznak szegények.

Ritkán látni a Gellérthegyet felülről