Itt van ez a dalocska, a Barackfa-dal. Sokan szidják mostanában, hogy a sztálinista időket idézi. Pedig jó kis dal ez.
A szerzőnek, Bársony Bálintnak két éve, az uniós elnökség zárásakor volt egy nagyszerű előadása: Németh Gábor Némoval, a Honvéd Táncegyüttessel valamint akrobatákkal, afrikai énekesekkel összehozták a Tűz-tánc című produkciót, amiről akkor egy nagyon lelkes posztban számoltam be.
Az új dalnak, a Nemzeti Összetartozás Dalának nagy erénye, hogy mentes a nemzeti giccstől, az árvalányhajas, csillagösvényes, nagyboldogasszonyos kesergéstől. Üde dalocska, könnyen megjegyezhető dallam és szöveg (a prozódiai ficamoktól most tekintsünk el, melyik dalban nincsenek ilyenek), az előadókat is szeretem: a már említett Bársony Bálinton kívül Antal Timit, Baricz Gergőt, Csizmadia Anna népdalénekest.
Miért nem fogom ma délután mégsem énekelni ezt a dalt?
Azért, mert már egy évtizede csak nemzeti széthúzás létezik. Ezért természetesen minden politikai oldalt egyformán terheli a felelősség, akárcsak minket, átlagpolgárokat, akik hagyjuk, hogy így legyen. Nem vagyunk képesek egyetlen nemzeti ünnepünket együtt megünnepelni, ahol a szónokok nem azt hangsúlyozzák, hogy egyedül az ő pártjuk folytatja Szent István, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Nagy Imre (a nem kívánt rész törlendő) művét. Tett-e valamit az összetartozásért az a kormány, amely magát NER-nek (Nemzeti Együttműködés Rendszerének) nevezi és minden közintézményben ki kellett tűzni a NENYI-t (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot)? Egy korábbi posztomban azokat a gesztusokat hiányoltam, amelyeket csak a győztes tehet a legyőzöttnek, az erős a gyengének. De milyen gesztust várhatunk attól, aki számára a gesztus a gyengeség jele, lételeme a konfrontáció?
Félreértés ne essék, a második Orbán-kormánynak számos olyan intézkedést kellett meghoznia, amivel szükségszerűen magára haragított egyes társadalmi csoportokat. De hogy a Nemzeti Választási Bizottságban, a Médiatanácsban vagy az Alkotmánybíróság új tagjai között - legalább mutatóban - miért nincs egyetlen ellenzéki sem, az felfoghatatlan.
Amikor először meghallottam a Barackfa-dalt, rögtön egy másik szövegváltozat jutott eszembe, és talán egy fél óra alatt már meg is született a Trafikdal szövege. A kivitelezés pedig Uhrin Benedeket megszégyenítő módon lett minimalista: A kíséretet feljátszottam a szintetizátorommal, ezután a dalt notebook-om webkamerája segítségével felénekeltem, majd egy videoszerkesztővel egybeszerkesztettem az éneket a zenei alappal, a filmet a szöveg könnyebb érthetősége végett felirattal láttam el. Az egészet feltöltöttem a YouTube-ra (ez volt első feltöltésem), és vártam, hogy mi történik.
Az eredmény engem is meglepett: öt nap után már túl vagyok a 4500-adik kattintáson, a videót sokan megosztották a Facebook-on, de beágyazta a filmet több portál is. Hát akkor íme a film:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése