50 évvel ezelőtti balatoni nyár

Apám 50 éves blogjában találtam bejegyzést a Pál család balatonboglári nyaralásáról is 1962 augusztus 1-étől 14-éig.
Majd' másfél évtizeden keresztül a SZÖVOSZ balatonboglári szakszervezeti üdülője jelentette nekünk a nyaralást eleinte évente, később már csak kétévente. Ha nem tévedek, '73-ban nyaraltam ott utoljára.
A 60-as évek szakszervezeti üdülőinek jellegzetes fílingje volt. Turnusokra osztott étkezések, melyre kolompszó hívta a beutaltakat. Ha egy család egynapos kirándulásra ment (pl. hajókirándulás Badacsonyba vagy a szemközti Révfülöpre), ebéd helyett hidegcsomagot kérhetett. Volt ping-pong, rex-asztal, lengőteke. A balatonboglári üdülőnek volt egy büféje is, mely nemcsak befelé, az üdülő vendégeknek, de kifelé, az utcára is árult. Itt minden ebéd után ihattam egy jaffát. Volt ismerkedési est, tábortűz gyermek-kimittuddal.
Volt az üdülőnek egy saját öble egy- és kétpárevezős, gyönyörűséges palánkolt úgynevezett "leveles" csónakokkal: a kicsit 3 Ft-ért, a nagyot 6-ért lehetett kibérelni egy órára.
Van egy jellegzetes hang, ami 50 éve fülemben van: minden reggel arra a hangra ébredtem, ahogyan a kertész a kavicsot gereblyézi a sétautakon.
Apám blogbejegyzéséből kiderül, hogy 1962-ben adták át a boglári hegytetőn a fa kilátót. Természetesen ide is elkirándultunk, elsétálva a híres-hírhedt boglári kápolnák mellett is. (A balatonboglári kápolnatárlatok az alternatív képzőművészeknek adtak otthont a '70-es években, a hivatalos kultúrpolitika kezdeti tűrése, majd későbbi tiltása mellett).
A balatonboglári kilátóhoz egy másik határozott emlékem is fűződik. A Szabó család című rádiós szappanoperában a szerkesztők 1962 nyarán úgy döntöttek, hogy kinyírják az egyik főszereplőt, Tibort, ráadásul drámai módon a Dunába fullasztották. Egy egész ország háborodott föl ezen. Emlékszem, mi a nővéremmel nem a szokásos papás-mamást játszottuk, hanem Tibor-Icu játékot. Balla Tibor halálát a boglári kilátó tövében, egy ott parkoló autó rádiójából hallgattuk nagy döbbenettel.
A fa kilátót alig egy évtized múlva a városligeti BNV egyik pavilonja, a híres Gömbpavilon váltotta fel, amikor a BNV kiköltözött mostani helyére, Kőbányára. A Xantus János Gömbkilátó azóta Balatonboglár meghatározó jelképe. Négy éve életveszélyessé nyilvánítva bezárták, egy hete azonban újra megnyílt, egy vállalkozó az egész hegyet hasznosítani kívánja: kalandpark, nyári bobpálya stb.

Gömbpavilon az egykori BNV-n

A Gömbkilátó Bogláron

Végezetül álljon itt Cseh Tamás híres dala a régi Balatonról: