Szegek a dobozban

Mielőtt posztom furcsa címére rátérnék, azzal kezdem, hogy vejemnek, Orsi lányom férjének két testvére van, egy húga meg egy öccse. Akárcsak a vejem, Sahar, ők is Magyarországon nevelkedtek és jártak iskolába, majd érettségi után mindketten visszatértek Izraelbe, mindketten letöltötték a katonaságot. A húg, Hili már középiskolásként táncolni, énekelni és színészkedni tanult, és Izraelben is elvégezte a színművészeti főiskolát, mellete számos külföldi workshopon is részt vett. Nincs állandó társulata, különféle színházi projektekben vesz részt.

Egy ilyen magyarországi projektje az volt, hogy szerepelt Nagy Lóránt rendezőszakos színművészeti főiskolás vizsgadarabjában, Pilinszky János KZ-oratórium című művében (amely elolvasható a Digitális Irodalmi Akadémián). A vizsgaelőadás a holokauszt emléknapján, január 27-én volt, másnap volt még két előadás, ezek egyikét tekintettük meg Petrával.

A művet előre elolvastam, és próbáltam tájékozódni arról, hogy miért is volt Pilinszky számára a koncentrációs táborok világa annyira meghatározó, hogy szinte egész életművét ez határozta meg. Pilinszkyt katolikus költőként tartjuk nyilván, aki katonaként került ki Németországba 1944-ben, és Harbach faluban betegségből lábadozva ismerte meg a helyi koncentrációs tábor borzalmait (a források nem egyértelműek, hogy még hol máshol látott ilyen táborokat, mennyire közvetlen tapasztalaton alapulóak az ismeretei).

A borzalmas élmények a költő szemléletében a bibliai passió részévé minősültek át: a lágerek foglyainak megalázó kínhalála valójában Krisztus keresztre feszítésének tömeges megismétlődése.

Egyik ilyen témájú műve a KZ-oratórium, melynek szereplői holtak: az Asszony, R.M. fiatal lány és a Kisfiú (az R.M. monogram valós személyre, Révész Máriára utal, egy táborlakóra, aki nagyon közel került Pilinszkyhez, de akit mégsem tudott megmenteni). A dráma szövege nagyon töredezett, viszonylag tág teret ad a rendezői fantáziának. Vejem húga, Hili R.M.-et játssza benne megindító átéléssel. És hogy most posztom címére is rátérjek, a darab elején hangzik el az alábbi szövegrészlet:

ÖREGASSZONY
    Mintha szegeket ráztak volna.

R. M.
    Mintha szegeket ráztam volna.

KISFIÚ
    Akkor láttam először éjszakát.

ÖREGASSZONY
    Nem ébredtek fel a szegek.

R. M.
    Én ordítoztam a dobozban!

Aki ismeri Pilinszky Négysorosát (és sokan ismerik, hiszen Hobó is elénekli a Vadászat című albumon), annak egyből ismerős ez a metafora:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

A szegek ridegsége, keménysége az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma Pilinszkynél.

Baruch Stern Hili, mint R.M. a KZ-oratóriumban

A töredezett szövegkörnyezetben talán az egyik leghosszabb és egyben legmegrendítőbb összefüggő szövegrész a farkasmese, amit Hili előadásában megkönnyeztem:

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
ilyen szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

A nap betetőzéseként a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében megnéztem a Kislány vagyok című francia dokumentumfilmet egy kisfiúról, aki nemi diszfóriában szenved, úgy érzi, hogy ő valójában kislány. Érzékenyen és empátiával foglalkozik a film ezzel a jelenséggel, amit pl. a magyar kormány egy alaptörvény-módosítással próbál ignorálni. És akkor elgondolkodtam azon, hogy pont ez jellemzi a populista rezsimeket: nemlétező ellenségképeket kreál vagy nagyít fel a népszerűség érdekében társadalmi félelmekre és előítéletekre alapozva. Ebbe a sorba illeszkednek bele az egyébként nagyon elenyésző kisebbséget képviselő és ezért semmiféle társadalmi veszélyt nem jelentő transznemű és nembináris embertársaink.