Ezelőtt 15 évvel részt vettem az orosházi Justh Zsigmond Könyvtár által kezdeményezett könyvelvesztős játékban: Az ember szándékosan elveszít egy könyvet, de beleírja, hogy ez egy játék, a megtaláló egy bizonyos weboldalon regisztrálhatja azt. Ha kedve van, megtarthatja a könyvet, de akár újra elveszítheti. A játék során bukkantam egy "író- és költőnő" magánkiadásban megjelenő könyvére, a címe: Róka fogná puskát.
Mivel a cím nyelvtanilag hibás, hiszen a "fog" ige feltételes módú E3 alakjának tárgyatlan ragozású változatát kellett volna írni, mert a "puskát" előtt nem áll határozott névelő. Helyesen: "Róka fogna puskát". Azt hittem, hogy afféle nyelvi játékról van szó, mint Lázár Ervinnél a Berzsián és Dideki, mert gyermekei így mondták Berzsenyi Dánielt és az "ég a háza dideki" gyerekverset, ezért rákérdeztem a szerzőnél a címválasztás okára. Ő viszont nem is értette, mi a bajom a könyv címével, ezért én utána néztem a címadó versnek:
„Róka fogná puskát
Gyülekezik sok-sok puskás,
Bandázik a rókavadász.
Térdes csizma, "bézbol" sapka
Kezükben a gyilkos puska.
Csaholnak az agarak
Rókák odúba bújnak.
Óvatlanok kiugranak,
Erdőben messzire futnak.
Bundájuk mint vörös posztó,
Farkuk lompos zászlótartó.
Ingerlik a rájuk rontó,
Magukat hősnek tartó,
Torkukat ír "vyski"-vel
Locsolgató,
Rikoltozó hajtókat…”
Így már világossá vált, hogy egy műkedvelőről van szó, akinek a magyar talán nem is az anyanyelve (a tárgyas/tárgyatlan igeragozás külföldi számára nehéz, viszont egy magyar anyanyelvűnek szinte természetesen jön). Középiskolai magyartanárom is olvasott fel nekünk a múlt század első feléből származó, unatkozó műkedvelő arisztokrata hölgyek által írt, magánkiadásban megjelent verseket elrettentésül. Parti Nagy Lajos jól ismeri ezeket a szerzőket, Sárbogárdi Jolán álnéven maga is írt ilyen műveket, például A test angyala című "habszódiát" vagy az Ibusár című zenés-táncos "huszerettet".
Az természetes, hogy a közösségi médiát elárasztják a dilettáns művek, végül is mindenki azt ír, amit akar (ha jól belegondolunk, az én politikai dalaim is ebbe a műkedvelő műfajba tartoznak). De ma az egyik ilyen alkotás szintet lépett, fel is robbantotta rögtön a netet. Samu Violetta (írói álnevén Violet C. Landers) Így halnak meg a rózsák című versét kötelező versként adták fel a a Berzsenyi Dániel középiskolai kollégiumi szavalóversenyre a Győr-Moson-Sopron megyei résztvevőknek.
"Így halnak meg a rózsák
Vihar dúlt a felhőkön túl,
A szélben a rózsa se mozdul.
Mégis érzi, hogy baj közeleg,
Lesújtó villám, gyilkos felleg.
Masszív gyökere kapaszkodik,
Nap nap után életéhez ragaszkodik.
Mi mást tenne, mikor egy az élete,
Talán nem egyedi a szemlélete.
Az eső zubogva hull, szakad az ég,
Mások ezért imádkoztak már rég,
De a rózsa szára megtépázódott,
Ahogyan a zivatarban szétázott.
Levelei mind lehulltak sorban,
Földön hevernek ázott csokorban.
Virága is szétázva csendben odalett,
Színe már nem arany vagy scarlett.
Hiába múlt el az eső, s hajnal pirkadt,
A rózsa töve alatt a föld nem szikkadt.
Megölte , a máskor életet adó eső,
Gyógyítja-e eztán őt hűvös szellő?
Szépsége az esőben így rommá lett,
Pedig annyiaknak, oly nagyon tetszett.
Emléke él majd, vagy csak apró morzsák?
Így halnak meg a vöröslő rózsák."
Felhívnám a figyelmet az utolsó két sor morzsák-rózsák rímpárjára. Azt hiszem, a mondanivalón nem rontott volna a porzsák - rossz zsák - perzsák kifejezések bármelyikének használata. Természetesen szegény Violettát szétoltotta az internet népe, azóta Facebook-oldalát törölte, az Oktatási Hivatal oldaláról pedig törölték a versenyfelhívást és új felhívást tettek közzé. Na de mégis hogyan fordulhatott elő ez a helyzet?
- Samu Violettának van egy kocka kedvese, aki szerelme kedvéért meghekkelte az Oktatási Hivatal oldalát;
- Samu Violetta a verseny fővédnökének a szeretője;
- De ami a legvalószínűbb és a legszomorúbb a történetben: a vármegyei Oktatási Hivatalban olyan döntéshozók vindikálják maguknak a versek kiválasztásának jogát, akiknek fingjuk sincs az irodalomról.
"Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt
Olly eleven szinnel festéd, s Eratódnak ölében
A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,"
Nekem úgy tűnik, mindent megtesznek, hogy elvegyék az ifjúság kedvét a költészettől. De hát az akkumulátor-gyárakban nincs is szükség a verstudásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése