Polak, Węgier, dwa bratanki -2. rész

Július 22., szombat

Utunkat Krakkótól délkeletre, a Dunajec Kárpátok-beli áttörése felé vesszük, és első megállónk Dębno, ahol egy XV. századi fatemplom (1601-ben épült toronnyal), a Szt. Mihály arkangyal templom várt ránk. (Vigyázat, Lengyelországban több Dębno nevű település is van!). Festmények fedik a mennyezetet és a falakat, legrégebbi tárgy pedig az 1380-ban készült feszület.
A templom ingyen látogatható, és a gondnok elindított nekünk egy angol nyelvű audio guide-ot is, és amikor látta, hogy dobunk pénzt a perselybe, kaptunk egy magyar nyelvű prospektust.

Utunkat Nedec vára felé folytattuk. A két lépcsőben felduzzasztott Dunajec két partján Csorsztin és Nedec vára néz farkasszemet egymással. Jó és látogatható állapotban ez utóbbi maradt fenn, szintén egyénileg látogatható megadott útvonalon.
Ez volt a történelmi Magyarország legészakibb vára Szepes vármegyében. A várat - és az egész környéket - nagy Jánošík-kultusz övezi, az egykori felkelővezér Juraj Jánošík ebben a várban raboskodott. A szlovákok szinte nemzeti hősként tisztelik.
A várlátogatás után még a helybéli kocsimúzeumot is megnéztük.

A várlátogatás után a nap fénypontja következett: tutajozás a Dunajecen. Azon a szakaszon, ahol a Dunajec áttöri a Kárpátokat, egyúttal határfolyó is, és mind a lengyel, mind pedig a szlovák oldalról indulnak teljesen egyforma tutajok: öt hosszú, teknőformájú csónak van összekötözve egyetlen tutajjá, melyet két tutajos irányít, egy az elejében, egy pedig a végében áll egy-egy hosszú bottal. A lengyel út Sromowce Wyżne-ből indul és Szczawnica-ban ér véget, az utast autóbusszal szállítják vissza a kiindulópontra. Alább láthattok egy háromperces filmet a kalandról:

Visszatérve Krakkóba megint tettünk egy esti sétát az óvárosban, és végre megkóstolhattuk a híres lengyel pirogot. A lengyelek nem olajban sütik ki a töltött tésztát, mint az oroszok, hanem megfőzik és fűszerezik. Mindenféle húsos és hústalan töltelékkel kapható, és igen laktató.
A főtéren éppen ukrán szimpátiatüntetés és adománygyűjtés volt az ukrán menekültek számára (szemben hazánkkal, ahonnan az ukrán menekültek Európa belsejébe veszik az irányt Lengyelország valóban nagyon sok ukrán menekültet fogad be: eddig egymilliót szemben a magyar harmincezerrel)

Július 23., vasárnap

Erre a délelőttre terveztük be az Auschwitz-Birkenau emlékmúzeum felkeresését, ami elég érdekesen alakult. A Waze a II. számú tábor melletti parkolót adta ki úti célként, ahol le is parkoltunk, és minden különösebb jegyellenőrzés nélkül bementünk az egykori tábor terültére. A hatalmas területen végig látogathatók a barakkok, abban a lerombolt állapotban láthatók a gázkamrák és krematóriumok, ahogyan a nácik hagyták, van egy emlékmű és emléktáblák minden olyan nemzet nyelvén, melyek polgárai a táborban szenvedtek vagy haltak mártírhalált, és van négy gránitkő lengyel, angol, héber és jiddis nyelven megemlékezve a borzalmakról.
Izraelből érkező fiatalok imasálba vagy izraeli zászlóba burkolózva alkottak kört és összekapaszkodva énekeltek gyászdalokat. Nagyon megindító volt.

Ingyenes autóbusz vitt át az I. sz. létesítményhez. Valójában itt voltak a jegypénztárak, de nagyon hosszú sor volt és 16:00-ig csak vezetéses jegyeket adtak ki. Még indulás előtt Bori azt javasolta nekünk, hogy a nagy tömeg méltatlan a hely szelleméhez, a vezetés meg teljesen felesleges, és Auschwitzról már nem nagyon lehet újat mondani. Szóval végül eltekintettünk az I. sz. tábor és a múzeum meglátogatásától.

Délutánra az Ojców Nemzeti Park, a krakkóiak kedvenc kirándulóhelye felkeresését terveztem be, hogy kitisztuljon a fejünk a sok borzalomtól. A hely valójában a Pradnik-patak sziklákkal övezett szurdokvölgye az ojcówi vár romjaival. Kb. olyan népszerű, mint nálunk a Szalajka-völgy, itt is vannak pisztrángsütödék, büfék, emléktárgy-árusok. Most a szurdok bejáratánál lévő múzeumépület előtt elhelyeztek egy hangversenyzongorát, és szabadtéri Chopin-koncertben is gyönyörködhettünk.

Elhatároztuk, hogy krakkói búcsúestünket ismét a Kzimierz negyedben töltjük, mindenek előtt megkóstoljuk a lengyelek hosszú melegszendvicsét, a zapiekankát. Ezt a plac Nowy-nak nevezett piactéren kaphattuk meg. Utána egy kiülős helyen, a régi villamos remizből kialakított szórakozóhelyen oltottuk a szomjunkat.

Még mindig nincs vége, befejező rész következik, ne menjetek messzire.