Parlament

Parlament

2018. április 12., csütörtök

Simicska feladta

A Jobbik kudarcos választási szereplése után Simicska úgy döntött, nem finanszírozza tovább médiabirodalmának két ékkövét, a Lánchíd Rádiót és a Magyar Nemzetet.
Már másfél évvel ezelőtt, a Népszabadság megszüntetésekor azt írtam, hogy az újságoknak is megvan a maguk sorsa. A Népszabadságé is fordulatos volt, de a 80 éves Magyar Nemzet története egyenesen regényes. A Pethő Sándor által alapított lap vészterhes időkben, az Anschluss évében született és polgári de antifasiszta értékeket vallott. Tudatosan Landerer és Heckenast nyomdájának a '48-as 12 pont betűtípusát választották a címsorba:
A márciusi ifjak legelső helyen említették a sajtószabadságot.
Emlékszem, gyerekkoromban öt országos politikai napilap volt: a Népszabadság az MSZMP központi lapja volt, a Népszava a szakszervezeteké, a Magyar Hírlap a kormány szócsöve volt, a Magyar Nemzetet jobb híján a Hazafias Népfront névre hallgató, a kádári "Aki nincs ellenünk az velünk van" szellemében létrehozott szervezet kapta meg. Ja, az ötödik az Esti Hírlap volt, ez inkább bulvárhíreket hozott.
A Magyar Nemzet mindig különbözött kicsit laptársaitól, a '80-as évektől már kifejezetten bátor hangneműnek számított.
A rendszerváltás után - néha a megszűnés szélére sodródva - végül a jobboldal kezén, Simicska Lajosnál kötött ki. A G-napig csontig benyalt a Fidesznek, utána folyamatosan ellenzékivé vált.
Ne szépítsünk: prostituálódott.
Utolsó főszerkesztője az a Schlecht Csaba volt, aki 1995-ben összesen 13 Fideszhez közel álló céget adott el egy bizonyos Kaya Ibrahimnak (van-e ki e nevet nem ismeri?), így fantomizálva a jelentős adótartozást felhalmozó cégeket. Schlecht megbízója a Fidesz főpénztárnoka, Simicska Lajos volt. A "zsiványból lesz a legjobb pandúr" elvet követve az első Orbán-kormányban Simicska lett az adóhivatal elnöke, az ügyészség pedig évekig falazott a nyilvánvalóan adócsaló Schlecht Csabának.
A Magyar Nemzet utolsó száma
Ez a patinás újság szebb véget érdemelt volna.
Hasonló utat járt be a Lánchíd Rádió is: a G-nap után egyre inkább kormánykritikussá vált, munkatársai kicserélődtek. Én gyakorlatilag sohasem hallgattam. Míg a másik Simicska-rádióval, a Class FM-mel az utolsó országos kereskedelmi rádió szűnt meg, a Lánchíd, bár több régióban sugárzott, akárcsak Vajna rádiója, a Rádió1, de nem birtokolt országos hálózatot. Azért az adás utolsó perce szívszorító:
A két médium sorsa rávilágít a magyar sajtóban uralkodó fő problémára: a független médiumokat a fogyasztók alig tudják eltartani, a hirdetési bevétel nem elegendő. Az ellenzéki hang a potenciális hirdetők jelentős részét elriasztja. A főszerkesztők filléres adományokból koldulják össze a működés/kiadás költségeit. Állami hirdetésekre és kormányhivatali, minisztériumi előfizetésekre kizárólag kormányhű lapok számíthatnak. A lakájmédia szörnyszülöttei (Magyar Idők, Riposzt, Figyelő) az újságírás legalapvetőbb szabályait megcsúfolva ontják az álhíreket.
A mindenkori hatalomnak - ebbe beleértem a korábbi szocialista-szabaddemokrata kormányokat is - sohasem volt érdeke ezen a helyzeten változtatni és törvényben előírni, hogy az állami hirdetéseket példányszám, nézettség, hallgatottság vagy kattintásszám szerint terítsék szét a médiumok között.
Nem kétséges, hogy a hatalom már a "sorosista" hírportálokra, az Index-re és a 444-re feni a fogát, elorigósítva a még meglévő ellenzéki hangot.
Mi a nyomtatott hetilapok közül a HVG-t előfizetésünkkel támogatjuk, a Klubrádiót pedig rendszeres pénzadománnyal segítjük. Ma tette közzé a Klubrádió, hogy tavaszi adománygyűjtő akciójuk során mintegy 5000 hallgató csaknem 60 millió forintot ajánlott fel a rádiónak. Az átlag 12.000 Ft-os fejenkénti adomány gyanúsan egyezik a választási rezsicsökkentésül kapott 12.000 Ft-os júdáspénzzel. Mi is pont ezt az összeget ajánlottuk fel a Klubrádiónak. Köszönjük, Viktor!
Az elkövetkező években a médiaharc tovább fog élesedni, valószínűleg egyre több áldozatvállalásra lesz szükség, hogy egy-két kritikus hang életben maradjon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése