Senior sítúra osztálytársaimmal

Negyedik alkalommal voltam ausztriai sítúrán volt osztálytársaimmal, az előző háromról is beszámoltam ebben a blogban itt, meg itt meg itt.
Megint nyolcan voltunk, ebből hárman vagyunk azok, akik mind a négy alkalommal részt vettünk az osztálysín.

Karintiában, Maltatal-ban egy erdei vadászkastélyban volt a szállásunk, mi voltunk az egyetlen lakók (na meg a szellemek). Kaptunk egy kulcsot a kastélyhoz, amit persze elfelejtettünk magunkkal vinni a kb. 25 km-re lévő sípályára. Amikor visszatértünk, zárva találtuk a várat. Felhívtuk a gróf urat (persze nem volt gróf, csak mi neveztük annak), aki elárulta a dugikulcs helyét.

Volt a kastélyban sok trófea, kitömött állat, lovagterem, kápolna és több lakosztály, amiből hármat birtokoltunk.
Tartozott a kastélyhoz továbbá egy kutya meg két macska, íme az egyik:

Jókat boroztunk, dumáltunk, de azért síeltünk is a közeli Katschbergen. Egy hágó tetejéről indulnak a liftek a két egymással szemben álló hegyre. Az A1 jelű sípálya (azért hívják így, mert olyan széles, mint egy autópálya) állítólag Ausztria legszebb panorámájával rendelkező pályája.

Az idő elképesztően szép volt, folyamatosan ragyogó napsütésünk volt.

Mindennel szerencsénk volt, csak az autókkal nem (idén én potyautas voltam). Az egyiknek leszakadt a kipufogója, de ezzel legalább még haza lehetett menni. Viszont egy négyéves automata váltós Skoda Octaviának az elektronikája felmondta a szolgálatot és folyton letiltotta a váltót. Muszáj volt helyben megjavíttatni, ki kellett cseréltetni a vezérlő egységet, tokkal-vonóval 1500 eurót kóstált a javítás, ráadásul osztálytársamnak plusz egy éjszakát kinn kellett töltenie.
Az eltöltött négy napban két és fél napot síelhettünk, jó bemelegítés volt nekem a pénteken induló családi sízéshez. Majd erről is beszámolok, addig nézzetek további fényképeket itt.