Mese, mese, meskete

Egy nemrég írt posztomban írtam egy színdarabról, melyben egy Andersen-mese, a Vadhattyúk volt a kulcs, és akkor utaltam a meseterápiára, és Bori lányom mesék iránti vonzalmára. Először Eric Berne Sorskönyvében olvastam a meseterápiáról, arról, hogy mindenkinek megvan a kedvenc tündérmeséje. Aztán pár év múlva megtudtam, hogy egy volt osztálytársam, aki pszichológus, szintén foglalkozik meseterápiával, és írt is egy mesekönyvet, amit meg is vásároltam, címe: a Rubinkő meséi.

Szintén posztoltam a tavaly a Szegedi Szabadtéri Játékokon látott musicalről, az Ezeregy éjszakáról, és annak kapcsán megírtam, hogy valószínűleg Seherezádé lehetett az első meseterapeuta, aki így adta vissza Sahriár király életkedvét és önbizalmát. Ráadásul megtudtam, hogy Orsi lányomat is érdekli a meseírás, már gimnazista korában is írt novellákat (kétszer is nyert az iskolai novellaíró pályázaton), és mostanában, ha nagy ritkán akad egy kis szabad ideje, meséket ír (pl. a hiperaktív lajhárról). Remélem egyszer még olvashatom őket, nem dugja el az íróasztala fiókjába.

Szóval annyira érdekelni kezdett a téma, hogy megkértem Petrát, vegye ki a könyvtárból nekem Boldizsár Ildikó, a magyar mesepápa alapművét: Meseterápia, Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Boldizsár Ildikó szerint azért nagyon fontosak a mesék, mert egy ősi, kollektív tudat lenyomatai, olyasfélék, mint a szent könyvek. A szerző szerint a népmesék egy ősi kornak, az egykor volt aranykornak, amikor még sokkal szorosabb kapcsolatban éltünk a természettel, a lenyomatai, egy végtelen hosszú mesefolyam leszakadt foszlányai. Mindjárt eszembe is jutott róla egy másik posztom, amelyben arról elmélkedem, hogy az emberi faj mennyire magára maradt, amióta kiszakadt a természetből (ennek milyen tökéletes metaforája a bibliai kiűzetés a Paradicsomból). Magányunkban vallást, tudományt, művészetet és mítoszokat teremtünk magunknak, ezek közé tartoznak a népmesék is. Tulajdonképpen a mesebeli csodák sem mások, mint annak az ősi világnak a lenyomatai, amikor még részei voltunk a természetnek, szót értettünk az állatokkal, növényekkel.

A szerző szerint minden mese egy fejlődéstörténet, melyben a mesehős az útja során válik hőssé. A mesék állandó szereplői a hősök és álhősök, az útnakindító, az adományozó, a segítő, az ellenfél és a királykisasszony, mint elérendő cél. A mesék segítői (megsegített állatok, bölcs öregember, vasorrú bába stb.) valójában a bennünk rejlő, fel nem fedezett hajtóerők, ki nem használt energiák. Ezek a segítők csak akkor válnak barátainkká, ha megfelelően szólitjuk meg őket, jól bánunk velük. Gyakori motívuma a meséknek az alászállás, túlvilágon járás, újjászületés. A meseterápia célja pont az, hogy a beteg fedezze fel magában a rejtett hajtóerőket és ezekkel felvértezve szülessen újjá, térjen meg az alsó világból. A terápia során mindenki más szereplővel azonosul és más mesehelyszínbe helyezi el magát.

Minden mesének hét fázisa van: az útnak indulás, a konfliktus-felismerés, a hőssé válás, a próbák, a segítővel való találkozás, az ellenféllel való megküzdés és végül az újjászületés. Ezen a hét fázison kell végigmenni mindenkinek, aki aláveti magát a meseterápiának. Érdekes, hogy van, aki ugyanabban a mesében azt ismeri fel magában, hogy túlságosan nagyok az elvárásai másokkal szemben, míg más arra jut, hogy túl nagy a megfelelési kényszere. Nem csoda, hiszen a mesék a bennünk eltemetett, elfojtott, hamu alatt parázsló problémákat hozzák felszínre. Amióta olvastam Boldizsár Ildikó könyvét, én is egy kicsit mindent a meséken keresztül próbálok megközelíteni. Pl. nemrég megnéztük Katival  a Hat hét című magyar filmet, ami tömören arról szól, hogy egy 17 éves lány teherbe esik, de még terhesen megegyezik egy örökbe fogadó párral, hogy az ő javukra lemond a gyermekről. Megszüli a gyereket és egyre inkább úgy érzi, hogy mégiscsak megtartaná (ennek eldöntésére hat hét áll a rendelkezésére). Amikor oda jut, hogy bejelentse, nem adja örökbe gyermekét, látja, hogy az örökbe fogadó szülők milyen szeretettel és odaadással bánnak a babával, és akkor végleg lemond a gyermekről. Én meg arra gondoltam, hogy ez tiszta Kis hableány történet.

Posztom végén álljon itt a Fehérlófia a Bëlga együttes előadásában.

---

Amit cselekedtünk, tett volt, amit beszéltünk, igaz volt

Tegnap 22:51-kor volt a tavaszi napforduló, ráadásul 228 éve (!) most esik dátum szerint a legkorábbra.
Na de miért nem mindig ugyanakkor van a nyári napforduló?
A nyári napfordulónál a Föld forgástengelye a legjobban hajlik a Nap felé, ez évente egyszer egy jól meghatározható pillanat. De az év nem kerek 365 nap, hanem 5 órával, 49 perccel és 12 másodperccel hosszabb.
Na jó, de akkor pont egyre később kéne lenni a napfordulónak, nem?
De igen, ezért van négyévente egy szökőév, hogy ezt visszakorrigálják. Csakhogy a szökőév kicsit túlkorrigál, hiszen 24 órát módosít, pedig csak durván 23 óra és 20 percet kéne korrigálnia, így a napforduló időpontja minden negyedik évben egyre korábbra kerül.
Na jó, de mi állítja meg ezt a visszacsúszást?
Hát az, hogy a 100-zal osztható években nincs szökőév.
Oké, de akkor hogy lehet, hogy most mégis ennyire korán van nyári napforduló?
Hát úgy, hogy a 400-zal osztható évek mégis szökőévek, így 2000-ben elmaradt a visszakorrigálás, és ez így lesz 2100-ig, amely ismét nem lesz szökőév. Vagyis 2096-ban lesz a leghamarabb nyári napforduló (20-án 8:32-kor).

És ha ez kevés volna, a nyári napfordulóval szinte egybeesik a holdtölte, márpedig ilyenkor jár a Hold legalacsonyabban az égen, ezt a jelenséget hívják Eperholdnak. Hát ebben a különleges csillagászati helyzetben vettünk részt egy nagyszerű előadáson az Akváriumban: Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs és Ratkóczi Huba által előadott Cseh Tamás-esten, melynek címe: Füst a szemében.

Hat éve már voltunk egy Cseh Tamás-esten, amiről akkor posztoltam is, és tulajdonképpen tetszett is a műsor, de akkor lényegében csak ismert művészek Cseh Tamás-dalokat adtak elő. Így utólag visszagondolva a legnagyobb pozitívuma az akkori előadásnak az volt, hogy szerepelt benne a nemrég méltatlanul fiatalon elhunyt Tompos Kátya is (Tompos Kátyával a héten, így a pride előtt megnéztünk egy régebbi magyar filmet, a Comingout-ot). A mostani előadás sokkal érzékenyebb, hitelesebb és bensőségesebb volt. A három zenész közül Vecsei és Szabó énekeltek és gitároztak, Ratkóczi pedig bravúrosan, de ízlésesen és mértéktartóan szólógitározott a háttérben.

Az előadás nemcsak Cseh Tamás dalait, de a dalnok életét is felidézi. Három fontos, véletlenszerű pillanat határozta meg az énekes életét:

1. Amikor egy taxi ablakából kinézve az Astoriánál megpillantotta Bereményi Gézát, aki pár nap múlva már dalszövegeket írt Tamásnak, majd olyan intenzív munka vette kezdetét, hogy össze is költöztek;
2. Amikor a legnagyobb lelki mélyponton betért, majd megtért a Krisztina téri Templomba/ban;
3. Amikor a csillaghegyi strandon minden bátorságát összeszedve megszólította későbbi feleségét, Császár Bíró Évát.

Igen, én is Cseh Tamás-dalokat mondok, pedig Bereményi (illetve később egy pár évig Csengey Dénes) írta a dalszöveget, de Tamás olyan önazonosan adta elő azokat, hogy el sem tudtuk képzelni, hogy a dalszövegek nem Tamás életére utalnak, pl. a Horváth Annáról szóló ballada. Tíz évig alkottak megbonthatatlan szerzőpárost, ahová Másik János is belefért legsikeresebb lemezük megalkotására, de aztán egy nőn összekülönbözve széjjelváltak. Aztán '82-ben Bereményi is azt mondta Tamásnak: nem írok több szöveget neked.

Ha olykor összefutottak, Tamás megkérdezte: Géza, fogunk mi még közösen dalt írni? Majd ha újra angyalok leszünk, válaszolta Bereményi. Aztán persze újra összeállt a szerzőpáros, hiszen hiába írt tökéletes dalszövegeket Bereményi Dés Lászlónak és Udvaros Dorottyának (2010 őszén a zsidó nyári fesztiválon meg is hallgattuk őket), abból a legfontosabb dolog hiányzott: a titok. Igen, Cseh Tamást mindig egyfajta titok lengte körül. Fiatalon társaival indiánok voltak a hegyekben, amit cselekedtek, tett volt, amit beszéltek, igaz volt. Tamás indián neve Füst a szemében volt. Aztán halála előtt Bakonybélbe vonult vissza, 15 éve, 66 évesen halt meg.

Vecsei H. Miklós hiteles Cseh Tamás volt, ahogyan a Pál Utcai fiúkban hiteles Nemecsek, a Semmelweisben pedig hiteles címszereplő volt. Sőt, néhány Cseh Tamás-dalt, köztük a Budapestet a Lánchíd fesztiválon is előadták Beck Zolival. Szóval kicsit ismertem Vecseit, de nem túlságosan, amikor is a múlt héten egy barátom rám írt, hogy van itt egy Facebook-poszt, feltétlen olvassam el, de csak ha sok időm van. Ebben Vecsei keserűen ír arról a politikai szakadékról, amely a művészeket elválasztja, a szekértáborokról, a kultúrbuborékokról. Csak egy kiragadott részlet, de ha tehetitek olvassátok el az egész posztot:

Aztán szép lassan láttam, ahogy kiépül a propaganda. A királyi televízió a kereskedelmi tévéknél is durvább agysorvasztássá válik, a plakátok országszerte milliárdokért hergelik a népet és tanítanak gyűlöletre, közpénzen meghízott emberek mászkálnak németrendszámú G-Mercikkel és Lamborghinikkel, hogy százezres pezsgőket durrantgatnak kereszténynek mondott összejöveteleken, a stadionok és külföldi közepes focistákba tett százmilliárdok iskolák és európai oktatás helyett, oldalakon keresztül sorolhatnám a NER általam bűnnek vélt eseményeit. Ugyanakkor ott lebegett a szemem előtt a kettősállampolgársági szavazás, az, hogy szembe mernek szállni szinte egyedüliként a woke-kal, hogy nem szégyellik kimondani, hogy hány magát liberálisnak hazudó ország gazdagszik meg a háborúból. És akkor megint billen az egész lelkem, amikor legyrosozzák az iszlám embereket, mert én nagyon-nagyon tisztelem az iszlám és a zsidó vallás békés oldalát. Ezerszer erősebbnek tartom őket a hittükkel, mint magunkat. Ezért is fájdalmas, ha összemossák a terrorizmussal. Kb. ugyanannak látom, mint a keresztesháborúkat összemosni a kereszténységgel. Akárhova nézek kétszínűség, és szekértábor-logika. (Ismét egy kritikus tett helyre engem azzal, hogy „hazudik az, aki középen áll”, hiába próbáltam védeni magam, hogy én témák szerint próbálok gondolkozni.) Esélyt sem adtam arra, hogy mindez változni fog. Féltettem édesapámat, hogy még mindig a Fidesz minisztériumában dolgozik, örültem, hogy van egy remek polgármesterünk Őrsi Gergely személyében, és próbáltam felvenni a kapcsolatot azokkal a művészekkel és politikusokkal, akikben ösztönösen hittem, vagy fontosnak tartottam, hogy hallja meg az én színészgenerációmnak a hangját...

Szóval tényleg jó volna már a kultúrában (is) végre elkezdeni az árkok betemetését. Ehhez olyan gravitációs pontok kellenének, melyek azzal tudnának művészeket maguk köré gyűjteni, hogy náluk egyedül csak a minőség számít. Cseh Tamást is megpróbálta a Fidesz-kormányzat magának kisajátítani, még egy könnyűzenei támogató programot is elneveztek az énekesről, de talán Cseh Tamás nevetne a legjobban azon, hogy őt nemzeti vagy keresztény skatulyába próbálják betuszkolni. Ezért vettem meg gyorsan ezt a két jegyet a tegnapi előadásra. Ráadásul barátokkal is összefutottunk a darab után, akikkel beültünk egy borra, hisz valószínűleg Cseh Tamás is ezt tette volna.

Házassági évforduló, unoka

Ha június 16., akkor házassági évforduló, immár a 34. Meg sok egyéb dolog: Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 66., újratemetésük 35. évfordulója (egy fél ország ekkor ismerte meg az "oroszokat kiűző" Orbán Viktort), ma pont apák napja is van, valamint a nemzetközi bloomsday, amit olyan kedélyesen megünnepeltünk tavaly Szombathelyen.

Ami a házassági évfordulót illeti, igazi cezúra az életemben: 68 éves vagyok, életem felében "házatlan" voltam, másik felében házas. És ugyanez vonatkozik a magyar közéletre is. 1990. május 23-án alakult meg az Antall-kormány, vagyis 34 évet éltem a "kommunizmusban" és 34-et a "demokráciában" (és ennek több mint felét, 18 évet Orbán alatt "sanyarogtam").

És tulajdonképpen itt be is fejeződhetne évfordulós posztom, ha házassági évfordulónkat nem aranyozta volna be unokánk kilenc napos látogatása. Erre a látogatásra már hetek óta készültünk, Kati a gyerekruhaboltokat, játékboltokat, babakellékboltokat járta végig, hogy minden meglegyen a kis Yaara fogadására. Most kronológiai sorrendben összeírom a kilenc nap történetét.

Június 8., szombat

Reggel még elmegyek átvenni a kibérelt babakocsit, és még vásárolok is, hogy minden meglegyen az unoka érkezésére. Katival kimegyünk a repülőtérre (babaülés már napok óta bekészítve az autóban). A reptéren már ott vannak a nászék és vőm nagyszülei is, így mind a négy nagyszülő és két dédszülő (plusz nászomék kutyája) várja a delegáció érkezését, Orsit és Yaarulit. Orsin szinte alig látszik, hogy már félidős várandós második unokánkkal.

Lányommal és unokámmal hozzánk hajtatunk, ahol már berendezve várja őket Petra erre a célra átrendezett szobája. Ebédre marhapöri van nokedlivel, amit úgy fal a kisasszony, mint aki napok óta nem evett.

A szundikálás után az udvarunkon lévő kis játszótérre megyünk le.

Petra, Orsi és a kis Yaaruli

Estére befut Bori is, aki már egy hónapja Bécsben lakik. Nem tudott előbb jönni, mert még részt vett a bécsi pride-on (Bécsben, Rómában vagy éppen Tel Avivban a pride egy vidám, zenei fesztivál, nagyon sok nem meleg is elmegy rá, senki nem bélyegzi őket meg ezért).

Június 9., vasárnap

Orsi a barátnőivel találkozik délelőtt, és viszi a kis Yaarulit is dicsekedni. Ez alatt mi kényelmesen leszavazunk.

Délután kerti grillparti vár bennünket sógornőméknél, ahol nem Yaara a legkisebb, hanem nagyobbik unokahúgom alig egyhónapos kislánya, Lióra, és nem is Orsi volt az egyetlen várandós, mert kisebbik unokahúgom is kisbabát vár júliusra. Szóval 2024 nagy gyermekáldással bíztatja a családot.

Bori a kis Liórával

Petra, Orsi, Bori, Yaara

Június 10., hétfő

Unokánknak bábszínházat szerveztek a nászék délelőttre. A Babaróka című előadást 3 éves kor felett ajánlják, de a mellékelt kép alapján Yaaruli is nagyon élvezte a műsort.

Orsi és Yaaruli a bábszínházban

Ebéd után kapjuk vissza a kisasszonyt. Orsi barátaival találkozik, az eső meg rendületlenül esik, ezért szobai játékokra kényszerülünk: gyúrmázunk, bábozunk, trambulinozunk, zenélünk.

A Szövivon egy tipikus hanukai dal, amit Yaaruli jól ismer, táncolt és tapsolt rá:

Június 12., kedd

Szinte az egész napot a Margitszigeten töltjük. Hármasban indulunk, Yaaruli, Kati meg én, aztán Petra sikeres polgári jog vizsga után (4-est kapott, a napi vizsgaátlag 2,7 volt!) csatlakozott hozzánk, majd a végén befutott Bori is.

Meghallgattuk a zenélő szökőkút gyerekdalokból összeállított műsorát, a Nagyréten egy jót pihiztünk, a kisállatkertben néztünk gólyákat, kacsákat, pávákat, dámszarvasokat, labdáztunk, fogócskáztunk. Yaara a villamoson való utazást is nagyon élvezte.

Este Orsi és Yaaruli a nászomékhoz volt hivatalos a sávuót (zsidó pünkösd) megünneplésére. A sávuót a törvény megkapásának ünnepe. Érdekes, hogy a három-három fő keresztény és zsidó ünnep nagyjából ugyanazt jelenti. A karácsony és hanuka a fény ünnepe, a világosság győzelme a sötét felett, a húsvét és a pészách a megváltás illetve megszabadulás ünnepe, a pünkösd és a sávuót pedig a szentlélek szétáradása illetve a tízparancsolat ünnepe.

Június 12., szerda

Megint egész nap miénk a gyerek, ezért irány a városligeti játszótér. (Tudom, hogy sokan vannak, akik szerint a Ligetben csak zöld gyepnek, cserjéknek és fáknak szabadna lenni, de én Karácsony-szavazó voltom ellenére lelkesedem a Liget-projektért, amit eddig letettek az asztalra, az zseniális).

Az egészen kicsiknek van egy külön rész csuda klassz játékokkal, Yaaruli persze mindet végig próbálta.

Délután három lányunk kerámiázni ment a Made by You-ba, így alvás után megint óvodát tartottunk Katival Yaarulinak. Gyerekdalokat énekeltünk és furulyáztunk neki, a Hinta-palintát már kívülről fújja.

Este közös vacsora volt a Localino étteremben. Stefano, a pincérünk oda volt Yaaruliért, azt mondta, az olasz kislányok is pont így eszik a tésztát, mint ő.

Június 13., csütörtök

Ma érkezik a vejem repülője, muszáj, hogy a kislánya is kimenjen elé a repülőtérre. Szerencsére délelőtt még jut idő a Naphegy téri PomPom játszótér felkeresésére, ahová velünk tart mindhárom lányom is.

A vejemmel csak másnap reggel találkozok, mert a repülőtérről rögtön egy étterembe mennek nászasszonyom és vejem testvérének születésnapját megünnepelni, utána a fiatalok bevetik magukat a pesti éjszakába, Yaaruli fektetése ránk marad.

Június 14., péntek

Reggel igazi brunch-partit tartunk, Bori és német barátja, Jonatán is nálunk vannak, így aztán nyolcan üljük körül az asztalt és négy nyelven folyik a társalgás (magyarul, héberül, angolul és németül).

Orsi és Sahar egy esküvőre hivatalosak Nagykőrösre, így aztán több mint 24 órára megkapjuk az unokát.

Irány az Állatkert, ahol nagyon régen jártunk utoljára. A parkolótól két megállót trolival megyünk, már ezt is nagyon élvezte Yaaruli.

Ahhoz képest, hogy nagyon sok látogató volt, olyan nagyon nem nyűgözött le az állatkert jelenlegi állapota. Sajnos a nagy szenzáció, a 2015-ben beszerzett koalák elpusztultak, jelenleg jegesmedvék sincsenek, mert azok mentek Nyíregyházára, és valamiért medvéket sem láttunk. Fókából két példányt, aligátorból egyet láttunk. A Barlang étterem, ahol ebédeltünk, gyanúsan kihalt volt. Mint megtudtuk azért, mert méregdrága.

A kisasszony végig sétálta velünk a parkot keresztbe-kasul, csak a végére kéredszkedett be a babakocsiba, de akkor nyomban el is aludt, így a simogatni való állatokról és a tevékről lemaradt.

Június 15., szombat

A szülők még mindig az esküvőn vannak (ott töltötték az éjszakát), Petrának szakkollégiumi elfoglaltsága van, így Yaarulival kiautózunk Aquincumba, ahol a Budapest Fesztiválzenekar tart családi napot. Sokat tanult a Fesztiválzenekar abból, hogyan kell a marketinget szervezni, sok ingyenes rendezvényük van. Ez a mostani kifejezetten kicsiknek szólt. A Zenevárban állatokat utánoztak a hangszerek, a Brémai muzsikusokat adták elő a közönség bevonásával.

De volt ezenkívül játszótér, lehetett enni-inni, jól eltöltöttük a délelőttöt.

Mire hazaértünk, a szülők is megjöttek a lagziból. Yaara elaludt, én a vejemmel a Magyarország-Svájc mérkőzést kezdtem nézni, közben nászomék is befutottak és unokánk is felébredt.

Aztán a felélénkült unokával egy estébe hajló programra indultak, majd a szülők a gyerekeket hazaadták és egy búcsúbulit tartottak a barátokkal, hiszen másnap már repülnek haza, Tel Avivba.

Június 16., vasárnap

Ébredés után irány a reptér és a fájdalmas búcsú.

Flightradar-on követtem a repülő útját, és csodálkozva láttam, hogy a gép nem Tel Avivban, hanem Bejrutban száll le. Persze tudtam, hogy az izraeliek szándékosan hackelik a Flightradart, hogy az izraeli légtérben ne lehessen követni a repülő útját. Unokámék természetesen szerencsésen megérkeztek.

Még néhány szó

Nagy terápiás erővel bírt ez a kilenc nap. Yaarulival a kommunikáció nagyon érdekes volt. A kislány mindent megért magyarul, de többnyire héberül válaszol, egy-egy magyar szóval fűszerezve. Engem például tökéletes kiejtéssel hívott "nagypapának", Katit pedig "nagyinak". Azért egy-két dolgot nekünk is meg kellett tanulnunk héberül:

• Ohel - kaja
• Kaholi - a kék kendőcskéje, ami nélkül nem tud létezni
• Od pam - mégegyszer
• Boj - gyere
• Ima (Emi) - anya
• Dubi - maci

Annak ellenére, hogy velünk személyesen tavaly nyáron találkozott utoljára, különban csak WhatsAppon lát, nagyon hamar megbarátkozott velünk, és ebben az idegen környezetben is nagyon hamar otthon érezte magát. Ha ritkán sírt is, utána a mosolya olyan volt, mint egy nyári zápor után a napsugár.

Kuffervizit

Hát akkor nézzük, hogyan is állunk így, a választások után.

Fidesz (és persze a KDNP)

Még magam sem tudom, hogy teljes mértékben kontraproduktívnak kell-e tekinteni a Fidesz brutális és ordenáré háborús propagandáját és ezért szerepeltek ilyen rosszul, vagy éppen ellenkezőleg, pont ezzel sikerült szépíteni a Tisza Párt elsöprő rohamán.

Tény, hogy 44%-kal a legrosszabb eredményt érte el a Fidesz az európai parlamenti választásokon evőr, és 11 képviselőjüket (a kilenc helyett) csak a töredék szavazatoknak köszönhetik. Nem kis cinizmus kellett a Nézőpont intézet részéről ahhoz a megállapításhoz, hogy ez az eredmény egy országgyűlési választáson kétharmados eredményt hozott volna a Fidesznek.

Hát igen, a Fidesz által megalkotott választási rendszer súlyosan torzít a győztes javára. Szerencsére mind az európai választás, mind a fővárosi és megyei közgyűlések megválasztása majdnem lineáris (a töredék szavazatok persze a legjobb eredményt elért pártoknak kedveznek), így a Fidesz az uniós mandátumok felét, a fővárosi mandátumoknak pedig a harmadát tudta csak megszerezni.

Az újellenzék, vagyis a Tisza Párt

A Magyar Péter-jelenségről nagyon sokat posztoltam, és különféle teóriákat is írtam a Tisza Párt gyors felemelkedéséről. Magyar Péter megtette azt, amit az óellenzék pártjai sohasem: személyesen ment el az ország minden városába Battonyától Nemesmedvesig, sőt, csattanós választ adott a Fidesz sebtiben összeCÖFfentett békemenetére a választási előtti napon megrendezett Hősök terei tömeggyűléssel.

Annak ellenére, hogy Magyar Péter személyében egy kissé goromba, kötözködő, erőszakos alakot ismerhettünk meg, afféle Mečiart vagy Zsirinovszkijt, és a párt célkitűzései sem teljesen kristálytiszták, a Tisza Párt számomra két fontos dolgot képvisel:

• Visszahozta azt a nemzeti liberális gondolatot, amely a kiegyezés után fél évszázadig uralkodó eszme volt Magyarországon és amit Antall József is meghirdetett;
• Visszaszerezte a Fidesztől nemzeti jelképeinket, amelynek elorozására először Orbánék a 2002-es választások előtt tettek kísérletet (kokárdás választás), azóta pedig magukat pökhendi módon nemzeti oldalnak, a nemzeti gondolat egyedüli letéteményesének tartják.

Ha megnézzük az uniós mandátumokat, a 2019-es mandátumokból a Tisza Párt az óellenzéktől (DK, Momentum, MSZP) öt képviselői helyet (2019-ben DK=4, Momentum=2, MSZP=1, 2024-ben DK+MSZP=2, Momentum=0) szereztek meg, a Fidesztől pedig kettőt (2019-ben Fidesz=13, 2024-ben Fidesz=11). Vagyis a Tisza kiáradásának igazi vesztese a béna óellenzék.

Az óellenzék (DK, Momentum, MSZP), na meg a hulladék pártok

A 2022-es kudarcos ellenzéki összefogás után megzavarodott pártok közül először a DK döntötte el, hogy ha nem megy az összefogás, akkor marad a baloldali térfél teljes leuralása. Gyurcsányék ehhez mindent meg is tettek, árnyékkormányt hoztak létre, "nagyvadakat" térítettek át a DK táborába. Az MSZP annyira immel-ámmal szállt bele ebbe a versenybe, hogy sejteni lehetett, ebből előbb-utóbb elkádéenpésedés lesz. A Momentum viszont vállalta a küzdelmet, de náluk súlyos vezetési problémák jelentkeztek. Gelencsér Ferenc olyan mértékű inkompetenciát mutatott fel, ráadásul a tényleges cselekvés helyetti pótcselekvések (tüntikézés, havonkénti kordonbontás a Karmelitánál) teljesen elhiteltelenítette a pártot. A két brüsszeli amazon, Donáth Anna és Cseh Katalin hiába mozgattak meg hegyeket, ketten kevesek voltak a hitelesség visszaszerzéséhez (ráadásul a magyar Richelieu mindent meg is tett a lejáratásukra). A Kutyapárttal nagyjából azonos 3,5%-os eredményről szerintem már reménytelen a visszakapaszkodásuk.

A Jobbikról és az LMP-ről már 2022 óta lehet tudni, hogy mennek a lecsóba. Ők legalább bevállalták, nem bújtak nagy pártok védőernyője alá.

A szélsőjobb

A szélsőjobb oldalon nagyjából 10 évente őrségváltás következik be, a MIÉP és a Jobbik után most a Mi Hazánk a soros. A magyar lakosságnak kb. mindig ugyanakkora százaléka hajlik a nemzeti radikalizmus felé, szerintem amig 10% alatt maradnak, addig ez teljesen normális.

Háziorvosunk asszisztensnője egy nagyon rátermett hölgy, és mindig elindul a kerületi önkormányzati választásokon. Kezdetben MIÉP-es volt, aztán indult a Jobbik színeiben, idén pedig a Mi Hazánk polgármesterjelöltje lett volna, de nem sikerült kellő számú ajánlást összegyűjtenie. Hiába, ez egy szolid polgári kerület, nem sok keresnivalója van a szélsőjobbnak.

A Magyar Kétfarkú Kutyapárt

A Kutyapárt az évek során viccpártból cselekvő párttá lépett elő. "Passzivistái" buszmegállókat, köztéri padokat, járdákat, parkokat újítanak fel. Három képviselőjük lett a fővárosi közgyűlésben, a Ferencvárosban Baranyi Krisztina az ő támogatásukkal lett újra polgármester, a Hegyvidéken pedig a lemondott Pokorni Zoltán helyébe az MKKP vezetője, Kovács Gergely lépett polgármesterként, és a kerületi közgyűlésben is ők kerültek többségbe. A mi kerületünkben is lesz egy kutyapárti képviselő. Örülök nekik, üde színt és kezdeményezőkészséget hoznak a politikába.

Főpolgármester-választás

A főpolgármester-választás úgy alakult, hogy nincs az a forgatókönyvíró, amelyik ezt így ki tudta volna találni. Bár meg vagyok róla győződve, hogy Vitézy Dávidot a Fidesz teljesen tudatosan építette fel és a Szentkirályi Alexandrával eljátszott kutyakomédia is mind csak Rogán boszorkánykonyhájának terméke, azért az, ahogyan a feldolgozottság előrehaladtával Karácsony Gergely három százalékos hátrányról fokozatosan közelítette meg Vitézyt, hogy aztán hajnali négy órakor mindössze 324 szavazatnyi különbséggel szerezze meg az elsőséget (371 466 - 371 142), tényleg minden képzeletet felülmúlt.

Hiába, megint, akárcsak négy és fél éve, szerencsét hozott a választásra felvett karácsonyi pólóm.

Vitézy természetesen bejelentette, hogy újraszámolást fog kérni, mégpedig az érvénytelen szavazatok gyanúsan magas száma miatt (24 592, ami az összes leadott szavazat 3%-a). Úgy érvel ugyanis, hogy sok szavazólapon csak vékonyan húzták ki Szenkirályi Alexandra nevét, így sokan tévesen először rá adták a szavazatot, majd észlelve a tévedést Vitézyt is beikszelték.

Csakhogy nővéremtől tudom, aki számtalan alkalommal volt a szavazatszámláló bizottság tagja, hogy az érvénytelen szavazatok esetén jegyzőkönyvben kell rögzíteni, hogy miért érvénytelen a szavazat, és azt a szavazatszámláló bizottság minden tagjának alá kell írnia. Szóval elég nehéz egy érvénytelen szavazatot utólag mégis érvényesíteni.

Mai fejlemény, hogy Karácsony kérvényezni fogja a főpolgármesteri választás megismétlését arra hivatkozva, hogy jogsértő módon félrevezették a szavazókat. Ezt akkor is kéri, ha a NVI megállapítja a jelenlegi állapot érvényességét, vagyis megerősíti, hogy Karácsony marad Budapest főpolgármestere.

Tulajdonképpen akárhogyan is alakul, egy dolog bizonyos: Budapest népe egyrészt azt szeretné, hogy a főváros megmaradjon független, szabad, nyitott városnak, másrészt elvárja azt a várospolitikai szakértelmet, amit Vitézyben látnak megtestesülni. Vagyis az a mondás, hogy a választott funkciók közül a főpolgármesteri a leglegitimebb, mert erre szavaznak legtöbben közvetlenül, ez esetben nem lesz igaz, és az lenne a legjobb, ha Karácsony és Vitézy valami módon együtt tudnának működni. Csakhogy Karácsonyt összegyurcsányozták, Vitézyt összeorbánozták ebben a kampányban.

Update 2024.06.14.

A Nemzeti Választási Bizottság ma újra számolta az érvénytelen szavazatokat és azok között további érvényes szavazatokat talált (itt általában olyan szavazatokról van szó, ahol a listáról kihúzott Szentkirályi Alexandra neve mellé is tettek egy X-et). Így az eredmény az alábbiak szerint alakult: Karácsony Gergely 371 578 szavazat, Vitézy Dávid: 371 537 szavazat, azaz Karácsony 41 szavazatnyi különbséggel megnyerte a főpolgármesteri választást.

Karácsony jelezte, hogy még így is új választások kiírásáért fog folyamodni.

Másodközlés

Markó Béla erdélyi költő, aki 18 éven keresztül volt a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Elnöke, és ebben a minőségében három éven keresztül Románia miniszterelnök-helyettese, három nappal az európai parlamenti választások előtt új verssel jelentkezett, melyet most másodközlésként tisztelettel közreadok:

Markó Béla: Alkalmi vers a békéről

Be kellene tiltani az ellenkezést.
Nem kellene annyit emlegetni
a Nyerges-tetőt. Vagy Úzvölgyét.
Le kellene tagadni az aradi vértanúkat.
Marosvásárhely márciusát.
Tizenkilencedikét és huszadikát.
Különösen a második napot.
A Szigeti veszedelem sem való
gyermekek kezébe.
A felnőttekébe sem.
Zrínyi kirohanása?
Miért? Hova? A halálba?
És persze betiltanám Gárdonyit.
Háborús propaganda.
Lázítja az ifjúságot.
Hogy nem szabad engedni a túlerőnek,
és mindenképpen meg kell védeni a várat?
Egy író nem állhat a háború pártján.
Megidézni Dobót, aki állítólag
a végsőkig hitt a győzelemben,
és várta a felmentő sereget?
Ráadásul utólag belekeveredett
valami korrupciós ügybe.
Bár valószínűleg koncepciós per volt,
ahogy ma neveznénk.
De mindez csak később történt,
az ostrom után. Gárdonyi
nem írt erről, inkább sietve
befejezte a regényt. Uszított Dobó is,
Mekcsey is. Hányan haltak meg
miattuk teljesen fölöslegesen?
Hiszen Eger várát talán igen,
de Magyarországot nem védhették meg.
Azt a százötven évet már akkor is
megjósolták a tisztánlátó elmék.
Vagy legalábbis megjósolhatták volna.
Sokkal többen voltak a törökök.
Fel kellett volna adni.
Tüzes kerék, ilyesmik?
Mire volt jó ez, Gergő?
És Vicuska? Meg Jancsika?
Jobb lett volna már a kezdet kezdetén
megegyezni a jumurdzsákokkal.
Elpazarolni több kondérnyi gulyáslevest?
Elvenni az éhezők szájától?
Hát miért? Jött mindenképpen a török.
Másfél évszázad minaret,
müezzin, kaftán, turbán.
Különben is onnan jöttek,
ahonnan egykor talán mi is.
Meg aztán gondoljunk a Pál utcai
fiúkra! Mi értelme volt, ha a grundot
elvették úgyis? Lehetett volna tudni,
hogy előbb-utóbb ez lesz belőle.
Azt mondjátok, hogy mégsem ugyanaz?
Hogy most másról van szó?
Ne erőltessem az analógiát?
Más helyzet, más nép, más haza?
Így van, ez az igazság.
Az ő népük. Az ő hazájuk. Az ő bajuk.
Be kellene tiltani az irodalmat.
És a történelmet is.

Így, a választások után már tudjuk, hogy a Fidesznek mostani brutális háborús retorikájánál kontraproduktívabb választási kampánya nem volt még korábban. A vagy a Fidesz, vagy a halál logika azt eredményezte a kormánypárti pártszövetségnek, hogy történetük legrosszabb eredményét érték el az európai parlamenti választásokon. De ezt a vers megjelenésének napján még nem tudhatták, ezért a teljes lakájmédia Markó Bélának ugrott, és a lovagkeresztes Bayer Zsolt ismét szarba mártott tollal rontott neki a volt erdélyi politikusnak:

Ezzel a „versikéjével” végképp kikötött a Nyugat partjain. Ahol ma már nincsen semmi sem, csak üresség, identitásnélküliség, pillanatba zártság, lózungok és hazugságok, pogány hedonizmus, muszlim hordák meg szivárványos zászlók erdeje. Meg a Markó Béla „verse”.

S bár ez rettenetes, de legalább segít az eligazodásban. Vagyis, hogy hová nem szabad nekünk tartoznunk, s mit kell elkerülnünk minden erőnkkel.

Orbán a "mindenki ellenünk van, aki nincs velünk" doktrínával végképp a Rákosi-korszakba süllyesztette vissza a Fidesz politikáját.

Update 2024.06.19.

Ma hallottam, hogy az RMDSZ két képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe, és ők is a Fidesz által leháborúpártizott Néppárt frakcióját erősítik.

Választás 2024/2 - Önkormányzati választások

Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban is le kell szögeznünk egy nagyon fontos dolgot: június 9.-én valójában előrehozott választásokat tartunk, de a régi képviselőtestületek és polgármesterek mandátuma csak októberben jár le, és az újonnan megválasztott tisztségviselők is csak akkor foglalhatják el hivatalukat. Ez valószínűleg sok zavart fog okozni, mármint hogy mit tehet egy leváltott polgármester vagy képviselő a még hátralévő négy hónapban. Viszont egyben lehetőség is az új képviselőtestületeknek, hogy megköttessenek azok az alkuk és együttműködési megállapodások, amelyek után októberben már azonnal munkához lehet látni. Mivel a következő önkormányzati választások 2029 tavaszán, az európai parlamenti választásokkal egy időben lesznek, ezért a most megválasztott önkormányzati testületek és polgármesterek mandátuma csak négy és fél évre szól majd.

Mi, budapestiek négy önkormányzati szavazólapot kapunk majd a kezünkbe (a nemzetiségiek ötöt), eggyel többet, mint 2019-ben. Ugyanis a Fidesz a fővárosi közgyűlés választási szabályain is módosított, mert az érdeke úgy kívánta: ismét képviselőjelölti listáról kerülnek képviselők a testületbe, szemben 2019-cel, amikor is a kerületi polgármesterek (és a kompenzációs listáról bejutottak) alkották a testületet.

Úgy tűnik, hogy a Fidesz mind a fővárosi közgyűlést, mind pedig a kerületeket igyekezett fiatalokkal leuralni. Sem a fővárosi testületben, sem nálunk az I. kerületben nem került fel a jelöltek közé olyan fideszes, aki 2019 óta tagja a testületnek. Wintermantel Zsolt is legfeljebb újpesti polgármesterségben reménykedhet. Nálunk a kerületben csak a 2022-ben időközi választáson (némi választási csalással) bekerült Fazekas Csillát indítják újra.

Ma derült ki a Fidesz főpolgármester-jelöltjének, Szentkirályi Alexandrának a visszalépése a jelöltségtől. A hadügyminiszterné kijelentette, hogy támogatói szavazzanak Vitézy Dávidra, ami azért vicces, mert Vitézy annak ellenére, hogy a NER-ből érkezett, a ledollárbaloldizott, leháborúpártizott LMP jelöltje volt. Hát igen, Lehet Más a Politika, pontosabban ilyen is lehet a politika. Furcsa "ellenzéki" párt az, amelyik vezetőjének édesanyja Orbán legszűkebb tanácsadói köréhez tartozik. Állítólag tegnap ő győzködte Orbánt, hogy léptesse vissza Szentkirályit. Minden esetre mára virradó éjszaka a fidelitasosok példás gyorsasággal távolították el Szandi plakátjait a közterületekről.

Csire Balázs: Szódával elmegy

Azért a keresztapa nem hagyja Szentkirályit az út szélén. Én arra tippelek, hogy Sára Botondot váltja majd a főispáni székben, hiszen Sára polgármesterjelölt a Józsefvárosban, de a fővárosi listán is az előkelő második helyen van.

Ami az I. kerületet illeti, itt már 2022 óta konfúz a helyzet. Hiába volt 2019-ben az ellenzéki összefogásnak kétharmados többsége, a Fidesz két jobbikos képviselőt, Varga Dánielt és Zsitnyák János átállította a "sötét oldalra", mondjuk ki nyíltan, megvették őket kilóra. Varga Dániel idén már a Fidesz jelöltjei között szerepel. 2022-ben a momentumos Gelencsér Ferencet országgyűlési képviselővé választották, helye megüresedett, és a fideszes Fazekas Csilla megválasztásával egy fős többsége lett a Fidesznek a testületben. Innentől kezdve pokollá tették a polgármester V. Naszályi Márta életét. Ráadásul most azzal kampányolnak, hogy meg kell végre szüntetni a káoszt a kerületben. Ez pont olyan, mint amikor a görény bemegy a tyúkólba és azt mondja, menjen ki az összes tyúk, mert büdös van.

Kerületi polgármesterjelöltünk, Böröcz László két éve az országgyűlési választáson kikapott a jelenlegi parlament legsótlanabb képviselőjétől, Csárdi Antaltól, ezért most polgármesterként szeretne visszatérni, és anyagi erőforrásokat és nemtelen eszközöket nem kímélve gázol át mindenkin. Valószínűleg neki sokkal fontosabb saját karrierje, mint a kerület érdeke.

A mi egyéni választókörzetünk fideszes jelöltjét régóta ismerjük, mert fia a mi Petránkkal járt egy osztályba az általánosban, többször voltak nálunk zsúrban. A múltkor becsöngetett szórólapozni, kedvesen elbeszélgettünk, de nem árultam el neki, hogy a mi szavazatunkra ne számítson.

Vasárnap felöltöm karácsonyi pólómat (egy piros orrú rénszarvas van rajta) és úgy megyek szavazni. Orsi lányunk és unokánk pont itthon lesznek, úgyhogy most tényleg eleget teszünk annak, hogy mindenki vigyen magával még egy embert: Orsi is jön velünk szavazni.

Választás 2024/1 - európai parlamenti választások

Mindenek előtt szögezzük le: az európai parlamenti választások magyarországi kimenetelének lényegében semmiféle hatása nincsen az Európai Unió politikájára. Ha a szombati egymilliónyi aktivista mozgósítása nyomán mind a nyolcmillió szavazásra jogosult állampolgár a Fideszre szavazna, és a Fidesz 21 képviselőt küldhetne az Európai Parlamentbe, az is mindössze 3%-a lenne a 705 képviselőnek.

Ráadásul igazán fontos dolgok az Európai Bizottságban és az Európai Tanácsban dőlnek el, előbbibe a kormány delegál biztost (jelenleg Várhelyi Olivér), utóbbiban az egyes tagállamok vezetői vesznek részt.

Ha megpróbáltok visszaemlékezni az elmúlt öt évre, vissza tudtok-e emlékezni a Fidesz 13 képviselőjére? Mit tett Deli Andor vagy Schaller-Baross Ernő? Kósa Ádámra is csak azért emlékezek, mert ő egyben a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének az elnöke, és ebben a minőségében az ő nevéhez fűződik a nemzeti konzultációk jelnyelven történő megjelenítése, amin olyan jókat szoktam szórakozni. A magyar képviselők közül csak néhány kiemelkedő egyéniségre emlékszünk, Donáth Annára, Cseh Katalinra, Dobrev Klárára. Az egyéni teljesítmény sokkal többet számít, mint az, hogy egy párt hány képviselőt delegál.

Ezért mondta már az év elején több politikai elemző, közöttük Szentpéteri Nagy Richárd, hogy az európai parlamenti választásokra úgy kell tekinteni, mint egy nagymintás közvéleménykutatásra, ahol a pártoknak érdemes külön-külön indulni, hogy elváljon végre a szar tüdő a májtól, kirostálódjanak végre a hulladék pártok. Persze sokan úgy érveltek, hogy a sok bejutási küszöböt el nem érő pártból származó töredékszavazat azokat erősíti tovább, akik amúgy is sok szavazatot kapnak, például a Fideszt. 2019-ben is így volt: a szavazati arány alapján a Fidesznek 11 képviselő járt volna, de a töredék szavazatokból szereztek még kettőt. De így visszagondolva az elmúlt öt évre, mi előnye származott a Fidesznek ebből a plusz két képviselőből? Mennyivel lett több a befolyásuk az uniós politikára? Ugyanúgy az Unió páriái lettünk.

Számos magyar kispárt vállalta ezt a megmérettetést: az LMP, a Jobbik, a Kutyapárt és a Mi Hazánk mellett még néhány csakis a választások környékén felbukkanó pártocska: Megoldás Mozgalom, Második Reformkor. Az ő sorsuk valószínűleg a politikai süllyesztő lesz. Az MSZP is szépen belecsúszott ebbe a hulladék párt kategóriába, de bepánikoltak, és a PM-mel együtt elbújtak a DK szoknyája mögé. Én úgy mondom: elkádéenpésedtek. Arra a sorsra jutottak, mint a KDNP: soha többé nem fognak egyénileg megmérettetni. Azért ez egy történelmi pillanat: az egykor volt kormánypártok, az MDF, KDNP, SZDSZ, Kisgazda Párt mellett az MSZP is végleg eltűnik.

De jött Magyar Péter, és borult minden. A DK és a Momentum korábban felvállalták, hogy megvívják a harcot a demokratikus ellenzék vezető szerepéért, de most nagyon úgy tűnik, hogy a DK is sokat veszített, a Momentum pedig a kihullás szélére került. És morzsolódni kezdett a Fidesz is, ezért Orbánnak élet és halál kérdésévé kellett tennie a választást. Aki nem a Fideszre szavaz, az a halálra és a pusztulásra szavaz.

Ebben a műfajban a Fidesz szellemi think tank-jának, az Alapjogokért Központnak a vizuális üzenetei a legvadabbak. Íme néhány:

Ezekhez az AI-generálta képekhez az Alapjogokért "elemzői" még a nevüket is adják: Dornfeld László, Zila János és a többiek.

De az óriásplakátokon is megjelenik Tolsztoj műve Putyin átiratában és Orbán ferdítésében.

Tíz évvel ezelőtt pont Orbán napra esett a választás, ezért énekeltem egy népi ihletésű dalocskát, a címe: Orbán napi fohász. Egyben ez volt első Bimbó úti dalom. Aztán öt év múlva, amikor a választások pont Orbán nap utánra estek, ismét dalra fakadtam. Két dal már hagyomány, így idén - bár már régen elmúlt Orbán nap - muszáj volt ismét egy népdalt átköltenem. A 2024-es európai parlamenti választásokra fogadjátok szeretettel a Brüsszelből fúj a szél című dalt.

És kérlek benneteket, ne vegyétek komolyan Orbán háborús fenyegetését, mert nem tesz jót a lelkivilágotoknak. Tekintsétek ezt a választást annak, ami: egy két országgyűlési választás közötti felmérésnek.

Az utolsó Bimbó úti dal

Egy korábbi posztomban már megírtam, hogy szüleim Bimbó úti lakása is vevőre talált. Végül tegnap került sor a lakás birtokba adására. Azért húzódott a dolog ilyen sokáig, mert az alapító okirat szerint a társasház lakástulajdonosai gyakorolhatták volna elővásárlási jogukat.

Ezt a legtöbb adásvételnél nem szokták túl komolyan venni, általában csak kifüggesztik a lépcsőházban, hogy adásvételi szerződés köttetett az egyik ingatlanra, lehet élni az elővásárlási joggal. Valójában a táncrend ennél szigorúbb:

• A megkötött adásvételi szerződést el kell juttatni minden tulajdonoshoz, fel kell hívni a figyelmét, hogy jogosult az elővásárlásra.
• Meg kell kérni, hogy amennyiben nem él elővásárlási jogával, írásban mondjon le róla, a lemondó nyilatkozatot pedig tanúztassa le két tanúval.
• A foglalón felüli vételár-hátralék addig nem fizethető ki, a birtokba adás és a földhivatali bejegyzés addig nem történhet meg, míg vagy be nem érkezik az összes lemondó nyilatkozat, vagy le nem jár a válaszadási határidő.

Esetünkben az alábbi problémákkal kellett szembenézni:

• Hibás volt a földhivatali nyilvántartás, több régi tulajdonosnál is más emelet és ajtó volt nyilvántartva;
• Több lakásban is bérlő lakik, a tulajdonosok felkeresése nehézkes volt;
• Volt egy lengyel tulajdonos is, aki ténylegesen Lengyelországban él.

Elég sok helyen jártam, hogy beszerezzem a lemondó nyilatkozatokat, kiautóztam Versegre, jártam egy végrehajtói irodában, egy ingatlanügynökség irodájában. A lengyel tulaj is elküldte postán a nyilatkozatot, így mostanra lett jogilag is rendben a dolog.

Én viszont kihasználtam a lakáskiürítés és a birtokba adás közötti szünetet, és az üres lakásban leforgattam utolsó Bimbó úti dalomat. Egy három évvel ezelőtti posztomban már megírtam, hogy a Bimbó úton összesen nyolc dalomat vettem fel, közöttük mind a mai napig a legsikeresebbet, a TESCO-dalt. Utolsó, kilencedik Bimbó úti dalom témája mi más is lehetne, mint Magyar Péter.

 

A dalhoz a Boney M együttes Ma Baker című száma adta az ötletet, amelyben az a refrén, hogy "Ma-ma-ma-ma, Ma Baker", én viszont azt éneklem: "Ma-ma-ma-ma, Magyar Péter".

A Magyar Péter-jelenségről már több posztomban is írtam, és kíváncsian várom a hétvégi választások eredményét. Előtte azonban még írok egy-két posztot az esélyekről és a kampányról. Olvassátok a blogomat!