2020. december 31., csütörtök
2020. december 27., vasárnap
Filmes éváttekintés - 2. rész
Születésnapok, ünnepek
Trianon 100
Nemzeti konzultáció
Az index elorigósodása
A Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványba szervezése
A CEU rehabilitálása
Amerikai elnökválasztás
2020. december 26., szombat
Filmes éváttekintés - 1. rész
Mivel 2020-ban is elég aktív voltam a social media-ban, 14 YouTube és 31 Coub feltöltésem volt, ezért viedós alkotásaim tükrében remekül - bár kissé szubjektíven - áttekinthető a mögöttünk hagyott kissé furcsa év.
Gender
Brexit
Ragály
2020. december 24., csütörtök
Karácsonyi üzenet
Van egy madagaszkári tankörtársam, aki a rendszerváltáskor az országos politikába is belekóstolt. Egy 30 évvel ezelőtt írt véleménycikkében a következőket írta:
"A jó mellett nemcsak a rossz az alternatíva, a legnagyobb veszélyt Magyarországon nem a választások kimenetele vagy a gazdasági helyzet jelenti, hanem az, hogy elveszítjük azt a kompromisszumkészséget, amely segítené, hogy sértődés nélkül elfogadjuk, hogy az általunk vélt jó mellett létezhet más jó is."
Azt hiszem, az idei karácsonyra jobb üzenetet elképzelni sem lehet.
Boldog ünnepet kívánok mindenkinek!
2020. december 19., szombat
Egy az Isten
December 21-én mutatják be az M5 csatornán azt az animációs filmet, amelyet a Magyarságkutató Intézet megbízásából készítettek. Derék, jószándékú amatőr munka egy, a honfoglalást megalapozó, a keleti frankokkal 907-ben vívott csatáról. A fényes győzelem után egy fél évszázadig, a 955-ös augsburgi vereségig éltünk, mint Marci Hevesen, azt gondoltuk, hogy Európa végigrablásával eléldegélhetünk az idők végéig.
Pár napja debütált a film főcímdala a nagy videómegosztókon:
A jurták és sámándobok között Tóth Gabi azt énekli: "Én nem feledem: egy az Isten". Ez elég meglepő hiszen 907-ben a magyar hitvilág még nagyon távol állt a monoteizmustól. Ha emlékeztek Szabó Magda Az a szép fényes Nap című drámájára, abban Géza udvarában Vajk keresztelőjére készülnek (985 táján), és egy vidám szolgálólány ezt a dalt énekli:
“az a szép fényes Nap, az Isten jobb szeme,
az a szép fényes Hold az Isten bal szeme,
az a futó szellő Isten sóhaja,
az a sok szép csillag Isten arcának ragyogása.
![]() |
Skardelli György (KÖZTI) terve a Nemzeti Múzeum rekonstrukciójára |
![]() |
Kattintásra nagyobb lesz |
A múlt átalakítása tovább folytatódik.
2020. december 17., csütörtök
A villa titka
Posztom apropóját az a tegnapi hír adja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ünnepélyesen átadta Nikodémus és Timoteus szír ortodox érsekeknek az egykori Kádár-villát, így az az "üldözött keresztény egyház használatába került".
A XII. kerületi Cserje utcai épület a felszabadulás utáni és a rendszerváltás utáni Magyarország történelmének hű lenyomata. A villa építtetője Vértes István gyárigazgató, a Farber és Elbert műszaki kereskedés tulajdonosa, aki feleségével 1946-ban költözött a villába. Vértes István annak a felszabadulás utáni polgári rétegnek a tagja volt, aki hitt abban, hogy Magyarországon polgári demokrácia jöhet létre, tagja volt a felszabadulás utáni első országgyűlésnek is, mint a Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) képviselője. A környékbeli villák általában mind "nyári laknak" épültek, az építtetők valamennyien rendelkeztek belvárosi lakással is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy feleségem családjában is élt egy jómódú gyermektelen házaspár, kiknek volt egy Kmetty utcai bérleményük és egy szintén hegyvidéki, Fodor utcai lakásuk, ahol a nyarakat töltötték. Haláluk után a városi lakás bérleti jogát feleségem, a Fodor utcai lakást pedig a nővére örökölte.)
![]() |
Az eredeti ház |
Mindössze két évig élvezhette a Vértes házaspár az új épületet. A kommunisták hatalomra jutása után megkezdődött a megmaradt polgári réteg megsemmisítése (ez hazánkban átlag 50 évente megtörténik). A Cserje utcai épületek lakóit szinte kivétel nélkül kitelepítették, köztük Esterházy Menyhértet, az egykori miniszterelnök Esterházy Móric fiát, az író Esterházy Péter nagybátyját is. Vértesék azonban egyességre jutottak a kommunistákkal, a villáért cserébe szabad elvonulást, útlevelet kaptak. A házat 1948-ban az akkori belügyminiszter, Kádár János és felesége kapták meg. Bár '51-től '54-ig Kádárt az "övéi" bebörtönözték és felesége egy játékmackókat gyártó üzemben dolgozott, rehabilitálásuk után visszaköltözhettek a házba.
Pártfőtitkársága idején a villához hozzácsatolták az alsó és a felső telket is, így Kádárék legközelebbi szomszédai is több száz méterre laktak tőlük, akik nem voltak mások, mint az Illyés házaspár. A költőfejedelem és Flóra asszony csak a nyarakat töltötték Tihanyban, ők is ugyanúgy tartottak tyúkokat a Cserje utcában, mint Kádárék, akik nyári szabadságra viszont a balatonaligai pártüdülőbe jártak, ahol szintén volt egy csak számukra fenntartott villa. A Cserje utcai ház puritánságát csak néhány értékesebb Czóbel-, Rippl-Rónai- és Derkovits-festmény valamint egy 4200 kötetből álló könyvtár dobta fel.
![]() |
Puritán nappali |
Kádár János egy görög sorstragédia hőseként bukott el 1989-ben: a már parkolópályára állított főtitkár megbomlott elmével szólalt fel a központi bizottság ülésén, alig lehetett visszatartani, hogy részt vegyen Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén és 1989 július 6-ikai halála pont azon a napon volt, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre rehabilitációját. Felesége, Tamáska Mária három évvel élte túl férjét, akiről egy egész történelmi korszakot neveztek el. Az ingóságok kalapács alá kerültek, a Cserje utcai ház pedig visszakerült a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonába, ahol egy darabig mozgássérült gyermekek rehabilitációs központja működött.
Ekkor került a képbe a rendszerváltás utána hiéna vállalkozók archetípusa, Veres István. Évtizedekig hangos volt a sajtó a vállalkozó stiklieitől: Az általa tulajdonolt Zóna Taxi uralta hosszú évekig a repülőtéri taxis piacot erősen túlárazott tarifákkal, valamint megszerezte a Citadella bérleti jogát, és vetélytársait meglehetősen nemtelen módszerekkel igyekezett távol tartani, az ingyenes kilátóhely elé fákat ültetett, hogy csak fizetős helyről lehessen gyönyörködni a panorámában, egy darabig még a Szabadság szobor előtt is belépődíjat szedett. Feleségével, Geszler Dorottya szépségkirálynővel és televíziós műsorvezetővel a '90-es évek második felében kibérelte a volt Kádár-villát.
(Megint zárójelben jegyzem meg, hogy amikor idén ősszel volt osztálytársaimmal bankettet tartottunk a balatonboglári Kis Szieszta étteremben, a szomszéd asztalnál egy társaságban ott volt az 50 éves kora ellenére még mindig rendkívül csinos Geszler Dorottya). Veres István - ki tudja hány tisztviselő megvesztegetésével - engedélyt kapott arra, hogy átépítse a villát, és egy emelet ráépítésével egy igazán ronda épületet sikerült létrehoznia. Innentől kezdve nem fizetett bérleti díjat, mondván, hogy most már "társtulajdonos." Csak hosszas huzavonával lehetett a Veres házaspárt az épületből kitenni. Veres Istvánt ellen egyébként több eljárás is folyt, többször került letartóztatásba részben a Gellérthegyen okozott természetkárosítás miatt, részben pedig a Zóna Taxival a Budapest Airportnak okozott vagyoni hátrány miatt. Legutoljára idén júniusban fogták el Spanyolországban egy nemzetközi körözés nyomán, szintén a repülőtéri vesztegetési ügyből kifolyólag.
![]() |
A jellegtelenné silányított ház |
Az épület Veres István utáni bérlőiről nem sokat tudni, a jellegtelenné változtatott villa megmaradt állami tulajdonban. A migránsválság kezdete óta, vagyis immár négy éve fut a Hungary Helps program, melynek célja az üldözött keresztény egyházak megsegítése. Ennek keretében kapta meg a szír ortodox egyház az épületet, nem egészen világos céllal, talán a Szíriából hazánkba menekült keresztények letelepedésében és vallási életében segít, ami viszont ellentmond annak az alaptörvényben lefektetett tézisnek, hogy hazánkba idegen népesség nem telepíthető. Minden esetre a menekültek vallási alapon való megkülönböztetése mélységesen elítélendő.
Így kerül konfliktusba az álszent kereszténység-védelem (amely furcsa mód az örmény keresztények irányába kevésbé érvényesül) a szigorú bevándorláspolitikával. A Kádár-villa lakói négy történelmi korszakot képviseltek:
- A felszabadulás utáni pár optimista évet, a hitet egy polgári demokrácia lehetőségében;
- A Kádár-korszak kezdetben szigorú, majd egyre inkább felpuhuló, liberalizálódó korszakát;
- A rendszerváltás után kialakuló vadkapitalizmus korszakát, melyet mára sikerült becsatornázni a NER-lovagok által uralt államkapitalizmusba;
- Az Orbán-rezsim képmutató, álkeresztény korszakát.
2020. december 13., vasárnap
Pistike és az iskolai újjáépítési alap elleni vétó
Történt, hogy az iskolát súlyos természeti csapás érte: egy szélvihar megrongálta a tetejét, szinte minden tanterem elázott. Voltak osztálytermek, melyek kevésbé, voltak, amelyek jobban megsínylették a vihart, és sok közös helyiség, például a tornaterem is beázott.
A felújításra sürgősen pénzt kellett szerezni. Összeültek a diákbizottsági elnökök és küldöttek, és megállapodtak abban, hogy kölcsönt és vissza nem térítendő támogatást szereznek, és azt részben a közös helyiségek rendbetételére fordítják, részben olyan arányban bízzák az egyes osztályok diákbizottságaira, amilyen arányban az egyes osztályok károsodtak. Az iskolai diákbizottság ülésén azonban felmerült, hogy vannak olyan osztályok - ilyen például a 3. b., ahol Pistike vezeti az osztály diákbizottságát - ahol nem átlátható az iskolai pénzek elköltése, és nem tartják tiszteletben a tanulók alapvető jogait.
Többen emlékeztettek rá, hogy a 3. b-ben Pistike kezében van az iskolarádió és az iskolaújság, hogy haverjain keresztül a saját hobbijára, a cselgáncsra költi az osztálypénz nagy részét, elűzte az osztályból az önképzőkört és annak elnökét, Sors Ottót. Persze a 3. b. nem volt ezzel egyedül az iskolában, a 6. a. diákbizottságát Lengyel Zoli vezette, sok disznóságot pont tőle tanult el Pistike. Pistike például legutóbb úgy módosíttatta az osztályban a diákbizottsági választási szabályokat, hogy csak az indulhat vele szemben az elnöki tisztért, aki korábban legalább három évig diákbizottsági elnök volt (ami ugye a 3. b-ben legfeljebb csak bukott tanulók között fordulhatna elő).
Egy szó mint száz, az iskolai diákbizottság küldöttei nagy többséggel azt követelték, hogy az iskolai pénzalap szétosztásánál azt is vegyék figyelembe, hogy az egyes osztályokban mennyire tartják be az iskolai diákbizottság etikai kódexében lefektetett szabályokat. Erre még Sors Ottó, a 3. b-ből elűzött önképzőkör vezetője is felhívta a figyelmet. (Az iskolaszék nemrég mondta ki határozatban, hogy az önképzőkör elűzése nem volt jogszerű).
Pistike és a hatodikos Lengyel Zoli váltig állítják, hogy az iskolai diákbizottság Sors Ottó kottájából játszik, és egyetlen céljuk, hogy további nehézsorsú új tanulók befogadására kényszerítsék az osztályokat, ezért elhatározták, hogy megvétózzák az újjáépítési alapot.
Sokan csak röhögtek a beígért vétón, mert azt mondták, hogy ezzel Pistike és hatodikos haverja elismerték, hogy nincs náluk minden rendben a tanulók jogaival, de ez Pistikét egyáltalán nem érdekelte és kitartott a vétó mellett. Sors azt mondta, Pistike csak blöfföl, és a 3. b-t ki kellene hagyni az újjáépítési alapból, de a nyolcadikos Angéla javaslatára egy kompromisszumos megállapodás született: Ha Pistike és Lengyel Zoli nem vétózzák meg a pénzalapot, akkor felfüggesztik az etikai kódex szabályainak alkalmazását mindaddig, ameddig egy arra illetékes grémium meg nem vizsgálja, hogy az etikai kódex vajon jogszerű-e vagy sem.
Most Pistike és Pistike örök ellenlábasa, Zsolti egyaránt azt mondják, hogy ők győztek: Pistike azért, mert nem alkalmazzák az etikai kódexet, Zsolti pedig azért, mert előbb-utóbb mégis csak alkalmazni fogják. Sors Ottó viszont úgy gondolja, hogy tényleg Pistike nyert és az iskola sajnos veszített, mert a 3. b-ben az újjáépítési pénzek ugyanúgy Pistike haverjainak zsebébe vándorolnak majd, ahogyan eddig.
Nektek mi a véleményetek?
2020. december 5., szombat
Éjjeli őrjárat
A nagy korkülönbség ellenére összeszokott páros volt az alig 30 éves Zsolt tizedes, és Rudi bá, teljes nevén Rajki Rudolf törzsőrmester, aki ritka madárnak számított a kerületi kapitányságon, mert már ötven is elmúlt, de még mindig szeretett járőrszolgálatot vállalni, jobban vonzotta, mint az irodai munka.
A kijárási tilalom kezdete óta unalmasabb lett az éjszakai járőrözés. A kocsmák zárva, már kocogókat sem látni, legfeljebb egy-két kutyást, de őket is ismerték már arcról. Az unalmat csak a tizedes állandó locsogása törte meg:
- Képzelje Rudi bá, mikor indultam szoliba, a srácaim nagyon pucolták ám a cipőiket, még levelet is tettek bele, hogy mit kérnek a Mikulástól. Amióta zárva a pizzázó, az asszonyt is elküldték fizetésnélkülire, most egy barátnőjének segít be, takarítani járnak. Karácsonyra se nagyon futja, nemhogy Mikulásra.
Rudi bá nehézkesen szuszogott a maszkja alatt. Nem szerette, ha Zsolt a srácairól mesélt. Az ő lánya pont három éve ment ki Ausztráliába, a világ másik felére, az unokáját is csak Skypeon látta eddig. Úgy volt, hogy nyárra kiutaznak, fizetik a repülőjegyet a fiatalok, de közbeszólt a járvány. A törzsőrmester csak így mondta: az a rohadt ragály.
A Délihez közeledve már messziről meglátták a metró szellőzőnyílásánál melegedő hajléktalanok csoportját. Kívülről a metróalagútból kiáramló meleg levegő, belülről a kannás bor melegítette a társaságot. A kapitány úr világosan elmondta az eligazításon, hogy a homelesseket most nem szabad bántani. Hiába tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni, hiába van kijárási tilalom, kint nagyobb biztonságban vannak a járványtól, mint a szálláson.
Mintha egy új, eddig sohasem látott alak is csatlakozott volna a szánalmas csoporthoz. Csapzott ősz haja és szürke szakálla volt, akárcsak a legtöbbjüknek, de termetre kicsit talán testesebb. És az a röhejes öltözet! Már hozzászoktak a látványhoz, hogy a ruhaadományokból elég szedett-vedetten öltözködnek, fényes edzőnadrág fölé elegáns gyapjúkabát, mikor mi jut. Na de hogy jutott eszébe vörös kabátot választani?
Kis szórakozás mindenkinek jár az unalmas járőrszolgálatban. Kiszálltak a járőrkocsiból, közelebb mentek a csoporthoz, és Rudi bá megszólította a testes őszszakállút: - Jó estét, ugye csak kutyát sétáltat, különben helyszíni bírságot kell kiszabnom a kijárási tilalom megszegése miatt.
A hajléktalan csoportnak volt egy kutyája, Vitéz, zabálnivaló keverék, azzal könnyebben ment a koldulás, de hát azt nem kell sétáltatni, folyton kint van az utcán.
- Nem éppen kutyát - biccentett a vörös kabátos az utca túloldalára. A sötét park oldalában különös jármű állt. Talán lovaskocsi, de a ló fején furcsa korona látszott. A gyenge világításnál nem lehetett jól kivenni. Lehet, nem is ló.
- Rénszarvas - segítette ki Rudi bát az öreg.
- Rénszarvas sétáltatásáról nem szól a rendelet! Különben is, hol lakik maga? 500 méternél messzebbre nem távolodhat el a lakóhelyéről. - váltott kioktató hangnemre a járőr.
- Az Északi-Sarkon lakom, valamivel kevesebb, mint 5000 km-re innen - válaszolta az öreg, és felvette eddig kezében szorongatott vörös sapkáját. A hangja mély és nyugodt volt, semmi irónia nem érződött benne. - Nagy munkában vagyok, már indulok is, csak megálltam a barátaimnál egy jó szóra.
Az idősebb járőr érezte, hogy most elkapta a szakállast. - Á, szóval munkában. Talán valamiféle munkáltatói igazolást is fel tud mutatni? - kérdezte fölényesen.
Az őszszakállú oldalán egy nagy, fekete táska lógott, postástáskához hasonló. Belekotort, két gyűrött papírlapot vett ki belőle csak úgy találomra és a rendőrök felé nyújtotta. Zsolt tizedes és Rudi bá közelebb hajoltak, hogy kisilabizálják az ákombákom gyerekírást.A tizedes elfordult. - Menjünk innen, Rudi bá - mondta remegő hangon. Válla mintha kicsit megrázkódott volna. A törzsőrmester még sohasem látta ilyennek a társát, aki már be is ült a járőrkocsiba. Rosszkedvűen, szuszogva követte.
- Rohadt ragály! - morogta magában.
2020. december 3., csütörtök
Sakkfigurák a plafonon
Korábban sohasem voltunk sorozatnézők és most sem szeretjük a végtelen, többévados, sevége-sehossza sorozatokat. A minisorozatokkal más a helyzet: ezeknek van egy ívük, van kezdetük és végük, nem kényszeredett a befejezésük, és ha az embernek kedve van, akár egyhuzamban végig nézheti az egészet.
Mi a Csernobil sorozat miatt lettünk HBO GO előfizetők. Azóta Bori előfizetésével a Netflix-en is néztünk minisorozatokat, melyekről posztoltam is: A mi fiaink, Az évek alatt, Mrs. Amerika, Unorthodox. Legutoljára a Vezércsel című hét részes amerikai sorozatra kattantunk rá, mely egy tündöklő tehetségű, soha nem létezett sakkozónőről, Beth Harmonról szól. A sorozat annyira beszippantotta a világot, hogy sokan emiatt kezdtek sakkozni, a Google-on a leggyakoribb kereső kifejezés pedig a "How to play chess".
Elképesztően jó karaktert sikerült a forgatókönyvíróknak megalkotniuk, az őzikeszemű Anya Taylor-Joy pedig elképesztően hitelesen bújt bele a sakkzseni bőrébe. Az alkotóknak úgy sikerült a sorozat összes sakkpartiját bemutatni és izgalmassá tenni, hogy jól tudták, a nézők legnagyobb része legfeljebb csak amatőr szinten tud sakkozni. Kicsit azokhoz a tudománytörténeti könyvekhez hasonlítanám a sorozatot, melyek a teljesen laikus olvasóknak is izgalmasan tudják bemutatni a matematikát, kvantumfizikát vagy mikrobiológiát.
A sorozat sakk-szakértője Gari Kaszparov ex-világbajnok volt, és valamennyi sakkjátszma valós, a sakkvilágban közismert játszma. A világot meghódító sorozattal foglalkozó cikkek Beth Harmon alakját kicsit Bobby Fisherhez, az amerikai sakkozás fenegyerekéhez, kicsit Polgár Judithoz, az első igazán nagy női sakkcsillaghoz hasonlítják. Tény, hogy a filmbéli sakkcsodához hasonlóan Fisher már 14 évesen az USA sakkbajnoka volt, ő volt a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere (ezt aztán Polgár Judit és Lékó Péter is megdöntötték), 20 évesen úgy nyerte meg az amerikai bajnokságot, hogy minden meccsét megnyerte, 29 évesen pedig világbajnoki páros mérkőzésen legyőzte az addigi világbajnok Borisz Szpaszkijt. Ő is leginkább a szicíliai védelmet játszotta, mint a filmbéli Harmon.
Polgár Judit 12 évesen a női világranglista csúcsán volt már, és ott is maradt negyed évszázadig, 15 évesen már férfi nemzetközi nagymester, a világranglista 8. helyéig jutott el a férfiak között.
A filmbéli Harmon sorsa azonban gyökeresen eltér akár a magyar gyökerekkel is rendelkező Fishertől, akár Polgár Judittól. Ő ugyanis a semmiből, önerőből lett sakkfenomén, amihez ráadásul párosult korai árvasága, szenvedélybetegsége és kapcsolatteremtési nehézségei. Sírni csak egyszer látjuk a sorozatban: amikor megtudja, hogy az árvaház gondnoka, akitől megtanult sakkozni, haláláig a rajongója volt és követte pályafutását. Ekkor jön rá, hogy valójában mennyi barátja van, végül elfogadja tőlük a segítséget és legyőzi a szovjet sakkvilágbajnokot. Happy End. Ja, utána még lemegy egy moszkvai parkba, hogy az ott sakkozó nyuggerekkel is lenyomjon egy partit. Mintha Pelé a világbajnoki döntő után lemenne a Copacabana fövenyére focizni a srácokkal.
Hát igen, a film ott ért véget, ahol kezdődnie kellett volna. Tudjuk, mi lett Fisherrel 30 éves korára: világbajnoki címét már nem védte meg, mert egyre elfogadhatatlanabb feltételeket szabott a Nemzetközi Sakkszövetségnek, vallási szektába lépett be, végleg elhagyta Amerikát, a délszláv háború sújtotta Belgrádban ismét játszott Szpaszkijjal, ezért nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, évekig Budapesten is bujkált. Egyszóval kiégett. A filmben maga Harmon kérdezi meg egy fiatal szovjet sakkozó fiútól, aki öntudatosan kijelenti, hogy 20 évesen világbajnok akar lenni: És utána mi lesz?
Elképesztően jól ábrázolja a sorozat a '50-es, '60-as évek Amerikáját, és nagyon jó a zenei válogatás is, aminek az összes száma megtalálható a neten. Nekem ez a szám volt a kedvencem:
És hogy hogy kerülnek a sakkfigurák a plafonra? Az egyik legnagyobb filmötlet, hogy Beth a mennyezeten vizualizálja a sakktáblát, ott látja meg mindig a győztes lépést.
2020. december 2., szerda
Fázisok
1. Fázis, 2020. november 29.
2. Fázis, 2020. november 29.
3. Fázis, 2020. december 1.
4. Fázis, 2020. december 2.
5. Fázis, 2020. december 1.
![]() |
Forrás: Telex-Napirajz |