Почему так низко?

Vagyis miért ilyen alacsony. Mármint a metróállomás mennyezete. Ezt kérdezte Leonyid Brezsnyev, az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkára, amikor 1972 novemberében váratlanul Budapestre érkezett (de tényleg, már a levegőben volt az elnöki gép, amikor felhívták Kádárt, hogy jön Brezsnyev), és többek között megtekintette a metró még épülő szakaszát.

Brezsnyev a budapesti metrón - MTI

Brezsnyev azért jött, hogy egy listát adjon Kádárnak azokról a reformerekről, akiket le szeretne váltatni. A legenda szerint Kádár azt mondta, hogy akkor engem is írjon fel a listájára, Brezsnyev elvtárs. Viszont a metróban feltett kérdésre Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke csak hebegni tudott, és azt tanácsolta, kérdezzék meg a tervezőket, de Kádár közbevágott: Így 30%-kal olcsóbb. Erről híradófelvétel is van.
Csak 5 évvel később, 1977-ben, amikor Moszkvában jártam, értettem meg, mire gondolt Brezsnyev: a moszkvai metró minden egyes állomása egy-egy szocreál katedrális.
A budapesti 4-es metró átadása kapcsán gondoltam, hogy kicsit nosztalgiázok saját metróélményeimről. 1970-es átadásakor a 2-es metró még csak "a metró" volt, mert a millenniumi földalattit mindenki ugyanúgy csak kisföldalattinak hívta, mint most. Csak a 3-as metró első szakaszának 1976-os átadása után emelték be a kisföldalattit a budapesti metróhálózatba, mégis csak jobban mutat, ha fővárosunknak három metróvonala van.
Nem sokkal a 2-es metró első szakaszának 1970-es átadása után üzemi területet is meglátogathattam. Nyolcadikosként bejutottam a fizika tanulmányi verseny országos döntőjébe (ahol egyébként ötödik lettem), és szerveztek nekünk egy üzemlátogatást a Deák téri irányítóközpontba. Egyik társam megkérdezte, hogy tirisztoros hajtása van-e a metrószerelvényeknek. Akkoriban nem is értettem, miről beszél.

A két metróalagút 2009 júliusában az Etele téren

2009 júliusában elmentem a 4-es metró látogatóközpontjába, ahol szakmailag precíz, részletes tájékoztatást kaptam a 4-es metró építéséről, melyből sugárzott a szakma szeretete és a nagyszerű létesítmény iránt érzett büszkeség.  Megtudhattam, mitől kanyarodik az alagút, hogy a fúrópajzs tengelyének legnagyobb eltérése az ideális nyomvonaltól 15 mm volt, az állomás-dobozok alagút-fogadó szelvényében a betonacélt miért helyettesítették üvegkábellel, milyen nehézségekkel járt a közművek áthelyezése a Kálvin téren, miért került az egyik állomás 3 milliárd forinttal többe 20 platánfa miatt, stb., stb., stb.

A fúrópajzs makettje a látogatóközpontban

A közeli Volán pályaudvar kilátó-teraszáról jól megfigyelhettem az épülő Etele téri állomást, és láthattam az alagútból előbukkanó teherszerelvényt, mely a kitermelt földet ki, az alagút bélelésére használt előregyártott beton tübingeket pedig befuvarozta a csőbe.
2012 novemberében az  Elektrotechnikai Egyesület szervezett egy üzemlátogatást a SIEMENS által szállított áramelosztók bemutatására. Szintén nagyon lelkes vezetést kaptunk, megtudhattuk, milyen nehézségekbe ütközött a középfeszültségű transzformátorok bejuttatása a vágányszint alatti üzemi területre, hogy a visszatápláló fékezés miatt állomásonként két egyenáramú elosztó van, egy a betáplálásnak, egy a visszatáplálásnak, hogy minden állomás kettős betáplálást kap, hogyan került kiválasztásra az alagútban végigvezetett tűzálló kábel, stb., stb., stb.

A 4-es metró alagútjában 2012-ben (nyíllal vagyok megjelölve)

A Rákóczi téri állomásról a Kálvin térre sétáltunk, és vissza. Ekkor láttam meg először, hogy az új metró állomásépületeire már egyáltalán nem jellemző az a proletár puritanizmus, ami még főleg a 2-es metrónál megtalálható. Itt már nem számított a Kádár-féle 30%, főleg az impozáns állomásépületek miatt került a 4-es több mint kétszeresébe a tervezettnek.
Amikor a 4-est végül 2006-ban építeni kezdték, már híre-hamva sem volt a magyar metróépítő szakembereknek. Barátom szomszédja volt egy metróépítő, aki a 3-as metróberuházás befejeztével csapatával végighaknizta a világot, Líbiában, Indiában, Németországban fúrták az alagutat. Aztán nyugdíjba mentek.

A GANZ-gyártmányú metró-motorkocsi

Ugyanígy nyugdíjba küldték azt a GANZ metrószerelvényt is, mely mint próbajárat járt sokáig a 3-as metró vonalán. Jelenleg a szentendrei BKV-múzeumban tekinthető meg. Nem volt nekünk jó, de mi még az Alstom-vonatokat is majdnem megfúrtuk.
Hadd emlékezzek meg arról is, hogy a világ mely városaiban utaztam még metrón.
1969-ben, még a budapesti metró átadása előtt utaztam a berlini (természetesen Kelet-Berlin, Hauptstadt der DDR) U-Bahn-on. Mit mondjak, elég lepukkant volt. Aztán 1977-ben mindjárt két orosz (illetve akkor még szovjet) város metróhálózatát is megismerhettem: a moszkvait és a leningrádit (most már megint Szentpétervár). A moszkvai Szokol állomástól a Vörös térig sokáig fejből tudtam a metróállomások nevét, és még mindig a fülembe cseng: Осторожно! Двери закрываются! (Vigyázat! Az ajtók záródnak!). Leningrádban láthattam először peronkapukat, amik csak akkor nyílnak ki, ha már a szerelvény befutott.
1978-ban, első nyugati utazásom alkalmával utazhattam a londoni, párizsi és milánói metrón. Ki ne mosolygott volna a londoni metró "Mind the gap!" (Ügyelj a résre!) figyelmeztetésén? Párizsban 1994-ben, Londonban 2000-ben jártam újra.
1991-ben a római metrón is utaztam, így Olaszország a másik olyan ország, ahol két város földalattiját is igénybe vettem. 1993-ban Prágában, 2012-ben pedig Amszterdamban metróztam. Több olyan városban jártam, ahol van ugyan metró, de nem használtam, pl. Bécs, Nürnberg, Zürich.

Petra 10 éves lett

Hát ez a nap is eljött, már a legkisebb is 10 éves lett. Orsi még novemberig szintén tinédzser, úgyhogy most megint két tizenéves lányunk van.
Pontosan 10 évvel ezelőtt színházjegyünk volt a Nemzetibe, a Holdbéli csónakost játszották, szegény Kaszás Attila főszereplésével. Katit már előző nap be kellett vinni a kórházba, de a doki azt mondta, hogy még nem fog szülni. Én a nagylányokkal elmentem a színházba, és a darab végén jött a telefon, hogy megszületett Petra.
Ma az iskolában és szűk családi körben ünnepeltük, holnap jönnek hozzánk a barátai, ketten itt is alszanak, holnapután pedig a nagy család köszönti.
A '60-as évek végén, nagyjából akkor, amikor én lettem 10 éves, volt egy gyermekdal, a Szegény tinédzserek. Megtaláltam a szövegét a neten, gondoltam, feléneklem Petrának, és az alábbi klipet rittyentettem:


Ifjú koromban is voltak gyereksztárok, akiknek a dalait játszották a rádióban. Az '50-es évek végén, '60-as évek elején Kovács Eszti dalai mentek: Pancsoló kislány, Eperfagyi. Később Joós Jutka énekelt gyerekdalokat, tőle hallhattuk a fenti Szegény tinédzsereket, vagy az Icipici mesét (Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó) és a Születésnapi kívánságot (Csak egy kis öcsikét kérek szülinapra). Wolf Kati a '70-es évek végének gyereksztárja volt (Vuk), Ullmann Mónika pedig a '80-asoké (Írtam a bátyámnak egy dalt, Moncsicsi). De Szinetár Dóra is gyereksztárként kezdte a pályafutását a '90-es évek elején.
Egyébként a születésnapi éneklést Borinál kezdtük, egy éves szülinapjára írtam neki egy dalt. Orsinak is énekeltem 16. és 18. szülinapjára, ezek a klipek itt és itt találhatók meg.
Még egyszer, Isten éltessen Petra!

Amikor a játékfegyverek megunják a játszadozást

Borival láttuk Sütő András Álomkommandóját a Pesti Színházban (Kati két hét múlva nézi meg a nővérével).
Én a darabot először nem sokkal a bemutatója után láttam a Vígben, 1987-ben. Szüleimnek és magamnak vettem a jegyet akkor, amikor Sütő már be volt tiltva Romániában, nálunk pedig megkezdődött a Ceausescu-rezsim egyre erősödő bírálata. Bacsó Péter Titánia, Titánia című filmje már a diktátor nyílt kigúnyolása volt, 1988-ban készült.
Akkoriban még vigyáztak, hogy az a képzeletbeli diktatúra, melyben a darab játszódik, külsőségeiben ne hasonlítson Romániára, mégis minden néző tudta, miről van szó. A mostani előadásban a rendőrök román nemzeti színű karszalagot viselnek, és Ceausescu arcképe is többször megjelenik a kivetítőkön, a nézők mégis inkább a hazai aktualitást keresik.
A '80-as évek másik színházi jelensége a meztelenség színpadi ábrázolása volt. Sütő más darabjaiban is találkozhattunk a meztelenséggel, mint az emberi kiszolgáltatottság ábrázolásával, így pl. A szuzai menyegzőben.
Érdekes, hogy az akkori politikai aktualitás ellenére az 1987-es előadásra alig emlékszem, a tegnapi viszont nagy hatással volt rám. Mert hiába sül el a játékfegyver, mert megunja a játszadozást, hiába a súlyos szavak, a főszereplő a zárómonológját már meghajlított gerinccel fejezi be...

A nemzetfő tere, avagy ide nekem az oroszlánt is

Ma Petrával kilátogattunk a nemzet főterére, a Kossuth térre, amit én némi szarkazmussal a nemzetfő terének nevezek.
Mivel anyám a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, én is az intézmény bölcsődéjének és óvodájának csemetéje voltam. Tavaszi délutánonként gyakran sétáltunk a Parlament előtt a Kossuth téren, szívesen másztam fel a kaput őrző oroszlánokhoz is.

Nővérem és én az oroszlán farkánál 1959-ben

Bizony, ifjú koromban az Országház teljesen körbejárható volt, minden kapuhoz oda lehetett menni. Ez a helyzet 1994 után radikálisan megváltozott. Történt ugyanis, hogy egy időzített szerkezettel berobbantották az Országház 19-es kapuját. Személyi sérülés nem történt, csak a kapuban keletkezett kár, de onnantól kezdve az épület köré széles kordont vontak, a Duna felől pedig egyáltalán nem lehetett többé a Parlamenthez menni.
A 2006-os "viharos Őszöd", a permanens Kossuth téri tüntetés-sorozat után a kordont még tágabbra vonták, Orbán Viktorék 2007 februárjában hirtelen felindulásból bontották el a kerítéseket.
Kíváncsi voltam, hogy a tér felújítása után vajon megint oda lehet-e menni az oroszlánokhoz. Hát közelebb, mint azelőtt, de nem annyira, mint gyerekkoromban.

Én az oroszlán előtt 2014-ben

A kordon a bejárati lépcső alján húzódik.
A tér még félkész állapotban van. Dél felől haladva József Attila szobrát pillanthatjuk meg, ahogy komor tekintettel nézi a Dunát, majd az Andrássy-lovasszobor épülő talapzatát. (Ez volt Budapest első lovasszobra, és a döntéstől a felállításáig pontosan 16 év telt el, hiába akkoriban jobban megfontoltak egy szoborállítást.)
Elhaladunk az 56-os sortűz áldozataira emlékező épülő földalatti kiállítótér mellett. (A Kossuth téri sortűznek is van helye a családi legendáriumban: nem messze laktunk, a Zoltán utcában, anyám negyed órával a lövöldözés előtt még a téren volt). Jobb kéz felől Rákóczi felújított lovasszobra ragyog.
A tér közepén országzászló áll, díszőrséggel. Láttunk őrségváltást és zászlólevonást. Az oroszlánok megközelíthetősége korlátozott. Tovább indulva egy - még meg nem nyitott - földalatti kőtár mellett haladunk el. Az '56-os örökmécses (a forradalom lángja, Lugossy Mária alkotása) már nincs ott, a terveken sem látható, vajon felállítják-e máshol?
A régi-új Kossuth-szoborcsoportból még csak a főalak van meg (az eredeti Dombóvárra került, és a dombóváriak nem voltak hajlandók visszaadni, ezért újrafaragják). Ha valaki meg tudja mondani, mi lett a Kisfaludy-Stróbl-féle Kossuth-szoborral, írja meg nekem.

Kossuth és Petra

Tisza István szobrának még csak a piedesztálját építik. A Károlyi-szobor helyére kerül, Károlyi meg ment Siófokra, sok-sok más Varga Imre-szobor mellé. Szintén épülő félben van a látogatóközpont és a mélygarázs.
Elsétáltunk az olimpiai parkig. Hát ez eléggé kapkodva készült el, az aranyérmesek táblái elég silányak, ezeket valószínűleg ki kell majd cserélni. Viszont a játszótér tele van gyerekkel, Petra a mosdót is kipróbálta.
Szép lesz a tér, mire elkészül, de az 56-os örökmécsest (Lugossy Mária), az előző Kossuth-szobrot (Kisfaludy-Stróbl Zsigmond) és Károlyi szobrát (Varga Imre) sajnálom. Az első kettőről mostanig nem tudjuk, hova kerül.

Március 21., Benedek-nap

Az utolsó meleghozó a csillagászati tavasz első napján hozza el az utolsó zsákot. Ebben az évben hozott is bőségesen. Csak kontrasztként beszúrok ide két fényképet, az első tavaly március 21-én készült, a második meg idén március 21-én Kelenvölgyben, munkahelyem környékén.

De azt tudjátok-e, hogy ebben az évszázadban 2011-ben esett utoljára március 21-re a tavaszi napéjegyenlőség, mostantól 2100-ig március 20-án vagy 19-én ünnepelhetjük a tavaszt. És ennek is az a fránya 2000-es esztendő az oka! Arról van ugyanis szó, hogy egy év nem pontosan 365 nap, hanem 5 órával, 48 perccel és 46 másodperccel több. Ennyivel tolódik egyre későbbre a tavaszi napéjegyenlőség is, de ezt a négyévenkénti szökőévvel kompenzáljuk, és ezt már a Julianus-naptár is tudta. Csakhogy a négyévenkénti szökőnap évente 6 órányi kompenzációt jelent, vagyis minden csillagászati forduló jobban tolódik visszafelé, mint előrefelé. Ezt elkerülendő 100 évenként elmarad a szökőnap, kivéve a 400-zal osztható éveket - ilyen volt a 2000. esztendő is. Mivel 2000-ben is szökőév volt, a naptárt kicsit "túlkompenzáltuk". De azért a Benedek-napot meghagyjuk március 21-ére.
Március 21. egyéb szempontokból is nevezetes nap, íme egy kis felsorolás:
95 évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a Tanácsköztársaság. Károlyi kézhez kapta a Vix-jegyzéket, melyet elfogadni nem akart, elutasítani nem mert, ezért köztársasági elnöki címének megtartásával átadta a kormányzást a szocdemeknek, akik viszont haladéktalanul lepaktáltak a kommunistákkal, és Károlyit lemondatták. Csak kevesen tudják, hogy a Tanácsköztársaság miniszterelnöke Garbai Sándor volt, Kun Béla "csak" külügyi népbiztos, de ő volt a tényleges vezető. Az idealisztikus, demagóg egyenlősdi mögött nem állt konzisztens gazdasági modell, ami csak tovább rontott a vesztes háború utáni Magyarország katasztrofális gazdasági és közellátási helyzetén. Viszont Kun Béla ellent mert mondani a Vix-jegyzéknek, és kezdeti katonai sikerei népszerűvé tették egy darabig. Viszont a tiszántúli offenzíva utáni katonai vereség 133 nap után a kommün vereségét is okozta.
Iskolás koromban nagy becsben tartottuk a Tanácsköztársaság ünnepét. Sok iskolai olvasmány szólt arról, hogy a proletár gyerekek ingyen mehettek a Margit-szigetre vagy a Császár uszodába, ingyen nyaralhattak a Balatonnál. Az 50. évfordulón, 1969-ben meghirdették az MR19-69 akciót: a rádióban elhangzó szignál után az úttörő-örsöknek egy előre meghatározott riadólánc mentén az iskolában kellett gyülekezniük, akadályversenyen részt venniük. Egyébként 1969-ben állították fel a Városliget szélén a Tanácsköztársaság Emlékművét. A KISZ (fiatalabbaknak: Kommunista Ifjúsági Szövetség) zászlóbontására is 1957 március 21-én került sor. Később az ünnepet beiktatták a "három tavasz ünnepe" sorozatba: március 15., március 21. és április 4. Így a '80-as években jogunk volt március 15-e után majdnem három hétig kokárdát viselnünk.
1976 március 21-én lépett be a VEIKI elektronikus osztálya az országos brigádmozgalomba. Kitaláljátok-e, hogy mi lett a brigád neve: Március 21-e brigád! Négy brigádnapló őrzi a brigád 12 éves történetét. Az első bejegyzésekből megtudhattuk, hogy két dolgozónak is leánygyermeke született, majd fél év múlva egy fiú is, melyeket ágyúlövéssel ünnepeltek. 1987-ben az utolsó bejegyzések között volt szintén egy lány és egy fiú-unoka születése. Az ágyúlövés szokása egyébként végig megmaradt, még 2004-ben Petra lányom születésekor is lőttünk a kis mini-ágyúval, melynek töltete gyufafejekből, fojtása papírgalacsinból állt. Persze szakmai dolgok is kiderülnek a brigádnaplókból, így pl. '87-ben szereztük be első PC-nket. Hogy 1988-ra miért állt le a brigádmozgalom, azt nem tudom, mert akkor még csak a rendszerváltás előfuvallatát éreztük.
Pontosan 25 éve, 1989. március 21-én kaptam meg életem első, egyetlen - és ne ringassuk magunkat illúziókban - valószínűleg utolsó állami kitüntetését, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által alapított Kiváló Munkáért jelvényt.

Az átadási ünnepség meghívóján ez állt: Az Ipari Minisztérium a KISZ zászlóbontásának 32. évfordulója tiszteletére kitüntetés átadási ünnepséget rendez. Ez 1989-ben, egy hónappal a többpártrendszer meghirdetése után már elég pikáns volt. Az átadás helyszíne egyébként a minisztérium Margit körúti épülete volt, melynek lebontását mikor jelentették be? 2013. március 21-én, és rá majdnem egy évre, a múlt héten kezdődött el a bontás.
És volt egy jeles esemény 5 évvel ezelőtt, 2009. március 21-én is. Ezen a napon mondott le ugyanis Gyurcsány Ferenc. Miniszterelnökségének utolsó három évében már csak pária volt, hiszen egyszerre kellett megküzdenie az MSZP-s dinoszauruszokkal, a koalíciós partner SZDSZ-szel és azzal a parlamenti ellenzékkel, mely az őszödi beszéd után rendre kivonult a Parlamentből, valahányszor Gyurcsány emelkedett szólásra. Mindháromtól vereséget szenvedett, a folytatást ismerjük.

Ismét csúcson a család

Három év után ismét együtt síeltünk sógornőmékkel. Már legelső ausztriai síelésemkor, 1996-ban is együtt voltunk Murauban, azóta többször is voltunk közös síelésen, utoljára 2008-ban Schladmingban, 2011-ben pedig Nassfelden. Idén a Zell am See - Kaprun sírégióban voltunk. A szállásunk Fusch faluban volt, itt indul a Grossglocknerstrasse, Ausztria legmagasabban fekvő aszfaltozott panorámaútja, ami persze csak nyáron van nyitva.

Kilátás az erkélyünkről

Két szempontból is különös volt ez a síelés. Egyrészt először síeltem gleccseren. A kapruni gleccser két ágból folyik össze egy közös ágba, ezért a sírégió jele egy nagy Y. Egyenletes lejtésű és kora ősztől késő tavaszig lehet rajta síelni, ideális besíző terep az igazi sportembereknek.

A kapruni gleccser felülről

Másrészt életemben másodszor voltam 3000 m fölött. 2010-ben a svájci Kis-Titlis-en voltam, 3010 m-re vitt fel a körbe forgó gondolájú kabinos felvonó. Kaprunban a Kitzsteinhorn-ra visz fel egy kabinos felvonó 3029 m magasra. Innen kilátás nyílik északnyugat-északkelet irányba, de egy hegyi alagúton át lehet menni egy másik kilátóba is, ahonnan déli irányba tekintve megláthatjuk a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb csúcsát.

Lányaim a csúcson

Kaprunban borzadva néztem az egykori gleccservasút megmaradt sínpárját, ahogy eltűnik a hegyben. A vasút 1974 - 2000 között üzemelt, 2000 novemberében borzalmas baleset történ: a szerelvény kigyulladt az alagútban és 155 ember életét vesztette. Emlékszem, akkoriban is nagyon foglalkoztatott ez a történet, amelynek már minden részletét ismerjük, csak egy dolgot nem tudok elképzelni: hogyan élik át az emberek az infernó perceit. Ugyanígy gondolok az auschwitzi gázkamrákra vagy a New York-i ikertornyokra is. Nem tudom magam beleképzelni a borzalom kellős közepébe. Marad-e még ilyenkor emberi méltóság?

A "halálvonat" sínpárja

Nagyon aggódtunk, mert Petra tavaly nem síelt, és két év óta 25-30 centit biztosan nőtt. Orsi sícipője már jó a lábára, lécet béreltünk neki. Nos, úgy siklott a lány, mintha a múlt héten síelt volna utoljára.

Petra és anyukája a pályán

Sem az időjárásra, sem a szállásunkra nem lehetett panaszunk. A második napon volt egy kis havas esőnk, viszont harmadik és negyedik napon ragyogó napsütésben síelhettünk. Félpanziós ellátást kaptunk teljes wellness-szolgáltatással: szauna, uszoda, konditerem.

Alpesi táj Zell am See-nél

Egyedül Orsi hiányzott nekünk, de nagyon.

1944, József-nap

70 éve ezen a napon, március 19-én volt Magyarország német megszállása. A kormány egyelőre csak elhalasztotta az emlékmű-állítást, de remélem, hogy még megfontolja a vitatott szimbolikájú, közbeszerzési eljárás nélkül, társadalmi és szakmai vita mellőzésével Szilveszterről Újévre eldöntött, közpénzből emelendő szobor felállítását, pontosabban az arról való lemondást.
(2006-ban Gyurcsányék nemzetközi pályázatot írtak ki az 56-osok terére építendő emlékműre, de mivel az 56-os szervezetek nehezen fogadták el a nonfiguratív "vaskefe" tervét, Gyurcsány azt mondta nekik: rendben van, kaptok pénzt, emeljetek magatoknak egy másik emlékművet. Így született meg a Műegyetem mellett álló szoborkompozíció.)
Ezt a posztot azonban nem az emlékmű-vitáról írom, hanem édesapám 1944. március 19-én szüleinek írt levelén keresztül szeretném megmutatni, hogy egy átlagosnál talán műveltebb 23 éves ifjú pontosan láthatta, mi következik majd a német megszállás után.

Budapest, 1944. III. 19. / vasárnap

Kedves jó szüleim és testvéreim!

Most, amikor ezt a levelet írom, körülbelül befejeződött Budapest megszállása. Ma reggel német csapatok szállták meg a rendőrséget és néhány fontosabb épületet. A kormány még tárgyal, de nem bírja az sem tartani magát. Még az is lehet, hogy ellenállunk, hiszen a hadseregünk felett még mi rendelkezünk. Sok német még nincs Budapesten. Hogy hogyan alakul még a helyzet, a jó Isten tudja. Ha ellenállunk, Budapestet biztosan rommá lövik. De ha békésen engedjük be őket, akkor az angolok és az oroszok bombázzák szét és hadszintér lesz Magyarország, mert a német itt igyekszik feltartani az oroszt. Az országunk igazán Isten kezében van, de ott vagyunk mi is. Én magam sem tudom, hogy megérem-e a holnapot.

Az egyetemet alighanem bezárják. Minden egyebet bezártak még ma: így a színházakat, mozikat, mulatókat. Az utcán csoportosulási tilalom. Holnap alighanem más megszorítás is életbe lép. Ha az egyetem bezárul, akkor én persze rögtön hazamegyek. Otthon talán mégis csendesebb világ lesz.

Ezért most ne tessenek eladni semmit. A pénz annyit se fog érni, mint eddig. Várni kell mindennel egy darabig, míg tisztázódik a helyzet. Tessenek vigyázni minden szóra, mert lehet, hogy a kormány a nyilasok kezébe kerül, a némethez ők állnak a legközelebb.

Nem tarthat soká ez a helyzet sem. A háború vége felé jár lassan. Talán Magyarország is megszabadul a nyomortól és szenvedéstől.

Most rend van Budapesten. Az utcák nyugodtak, semmi izgalom nem látszik az embereken. Remélem ez a nyugalom továbbra is megmarad. Klárit, amint lehet, hazaküldöm. Magam is hazamegyek, amint úgy látszik, hogy tanulnom itt lehetetlen.

Jó egészséget, nyugalmat és szerencsét kívánok szüleimnek, testvéreimnek, a rokonoknak, szomszédoknak.

Isten óvja Magyarországot!

Szerető fiuk

Jóska

 

Senior sítúra osztálytársaimmal

Negyedik alkalommal voltam ausztriai sítúrán volt osztálytársaimmal, az előző háromról is beszámoltam ebben a blogban itt, meg itt meg itt.
Megint nyolcan voltunk, ebből hárman vagyunk azok, akik mind a négy alkalommal részt vettünk az osztálysín.

Karintiában, Maltatal-ban egy erdei vadászkastélyban volt a szállásunk, mi voltunk az egyetlen lakók (na meg a szellemek). Kaptunk egy kulcsot a kastélyhoz, amit persze elfelejtettünk magunkkal vinni a kb. 25 km-re lévő sípályára. Amikor visszatértünk, zárva találtuk a várat. Felhívtuk a gróf urat (persze nem volt gróf, csak mi neveztük annak), aki elárulta a dugikulcs helyét.

Volt a kastélyban sok trófea, kitömött állat, lovagterem, kápolna és több lakosztály, amiből hármat birtokoltunk.
Tartozott a kastélyhoz továbbá egy kutya meg két macska, íme az egyik:

Jókat boroztunk, dumáltunk, de azért síeltünk is a közeli Katschbergen. Egy hágó tetejéről indulnak a liftek a két egymással szemben álló hegyre. Az A1 jelű sípálya (azért hívják így, mert olyan széles, mint egy autópálya) állítólag Ausztria legszebb panorámájával rendelkező pályája.

Az idő elképesztően szép volt, folyamatosan ragyogó napsütésünk volt.

Mindennel szerencsénk volt, csak az autókkal nem (idén én potyautas voltam). Az egyiknek leszakadt a kipufogója, de ezzel legalább még haza lehetett menni. Viszont egy négyéves automata váltós Skoda Octaviának az elektronikája felmondta a szolgálatot és folyton letiltotta a váltót. Muszáj volt helyben megjavíttatni, ki kellett cseréltetni a vezérlő egységet, tokkal-vonóval 1500 eurót kóstált a javítás, ráadásul osztálytársamnak plusz egy éjszakát kinn kellett töltenie.
Az eltöltött négy napban két és fél napot síelhettünk, jó bemelegítés volt nekem a pénteken induló családi sízéshez. Majd erről is beszámolok, addig nézzetek további fényképeket itt.

Augusztus Oklahomában

Még nem tudtuk az Oscar-gála eredményét szombaton, amikor Katival megnéztük Tracy Letts darabját a Vígben. Végül is Meryl Streep nem kapta meg a szobrocskát ezért az alakításáért*, de én a főszereplő Pap Verának simán odaadnám a díjat. Meg a rendező Eszenyi Enikőnek. Meg az összes többi női szereplőnek, Igó Évának, Hegyi Barbarának, Börcsök Enikőnek. Persze férfiak is játszottak a darabban, de vitathatatlanul a nők voltak a dominánsak. Kati meg is kérdezte az előadás végén - nem is a végén, még a szünetben - hogy tényleg ilyen rettenetesek vagyunk, mi nők.
Pap Vera a szemünk láttára halt bele a szerepbe - mentális értelemben, a darab végén zombiként jött ki meghajolni. Csak kb. 5 perc múlva, a negyedik-ötödik meghajlásnál sikerült visszalényegülnie Pap Verává. Az Augusztus Oklahomában az amerikai drámairodalom legnemesebb hagyományait folytatva mutat be kíméletlen őszinteséggel emberi drámákat, kiúttalan, kudarcos élethelyzeteket, félresiklott sorsokat.
Ha az alábbi képet megnézitek, egész biztosan tudjátok, mit ábrázol:

Az 55 évvel ezelőtt készült fénykép azonnal mém lett. Ritka dolog, hogy egy hatalmas színész, Tímár József, egy csodálatos dráma, Arthur Miller Az ügynök halála című darabja és Keleti Éva tökéletesen elkapott pillanata ennyire egyesüljön egyetlen fényképben. Az ügynök halálát színpadon sohasem láttam, a drámát évtizedekkel ezelőtt olvastam, de a Dustin Hoffman-féle filmet csak néhány hónappal ezelőtt néztem meg valamelyik mozicsatornán. És egy kicsit el is talált a film.
Gyerekkorom másik nagy amerikai szerzője Tenessee Wiliams volt, az ő darabjait is sokat játszották, de egyiket sem láttam színházban, csak később moziban A vágy villamosát (a Jessica Lange-féle változatot) és a Macska a forró bádogtetőn címűt Paul Newman-nel és Elizabeth Tailor-ral (bár később ezt is leforgatták Jessica Lange-dzsel).
A '70-es évek második felében robbant be hozzánk Edward Albee, szüleimnek megvolt néhány drámája könyvben, ezért először így ismertem meg a Nem félünk a farkastól címűt, és csak jó pár évvel később láttam a Richard Burton és Elizabeth Tailor-féle elképesztően hiteles filmet. A két színész lényegében saját házasságuk konfliktusát játszotta el. Albee-től láttam még egy színdarabot, címe: Mindent a kertbe, Törőcsik Mari és Avar István játszották a főszerepet.
Tavaly és tavalyelőtt több posztot is írtam három Neil Simon-darabról: Furcsa pár (ezt természetesen filmen is láttam), A Napsugár fiúk, A 88. utca foglyai. Bár Neil Simon darabjai is szívbe markolóak, mégis inkább happy-end-re hajadzanak, a szereplőknek mindig sikerül kézbe venniük saját sorsukat. A szombaton látott darabban viszont a nagy elhatározásokat csak újabb kudarcok, újabb önáltatások követik.
Tracy Letts méltó követője a nagy drámaíró elődöknek és a súlyos mondanivaló ellenére sem bántuk meg a szombati színházi estét.
--------------------------------------------------------------
* Ugye megmondtam egy korábbi posztomban, hogy a Gravitáció be fog gyűjteni néhány Oscar-t (végül 7 lett belőle), sajnos a Nagy füzet csak a legjobb 9-be került be.